Kiss József levelezése
A PIM gyűjteményében

Életrajzi ismertető

KISS JÓZSEF (1843–1921) a magyar irodalomtörténet egyik fontos alakja, a századfordulón élt és alkotott. Mezőcsáton született, majd családjával később Serkére költözött, ahol Almási Balogh Sámuel evangélikus lelkész jóvoltából már fiatal korában megismerkedhetett magyar költők műveivel, olvasta Goethét és Schillert is. 13 éves koráig héber tanulmányokkal foglalkozott, majd a rimaszombati, és később a debreceni gimnázium tanulója volt. Édesanyja 1862-es halála után a kereskedésből élő apja csődbe ment, Kiss József így kénytelen volt megszakítani tanulmányait. Ezután házitanítóként tartotta fenn magát, bejárta a vidéket; az Alföldön, Hevesben és Biharban működött, s ezek az élmények nagy hatással voltak későbbi költészetére is.

Forrás: https://opac.pim.hu/record/-/record/PIM776508

1867-ben költözött fel Budapestre, ahol új hangú, zsidó témájú balladáival, később pedig A Hét című hetilap elindításával vált ismertté. Munkásságát sok kritika érte, hiszen feltűnésekor a zsidóság a maga német nyelvével és idegen szokásaival még jobban elkülönült a keresztény magyarságtól. (Hegedüs 1995) Mikor költészetében ezt a két világot ötvözte, valahogy egyik tábor igényeit sem sikerült maradéktalanul kielégítenie. Kiss József bánatos, álmodozó hangvételű lírája segítette a 20. századi rímes szabadvers magyarországi elterjedését, amely ösztönös verselésnek végül Ady Endre szerzett teljes létjogosultságot költészetünkben.

Több kortársa is megemlékezett jellegzetes alkotói stílusáról, Ignotus feljegyzésében ez olvasható:

„Ferenc József a hadsereget, Wekerle Sándor a költségvetést bizonyára komolyan vette; de senki semmit olyan komolyan nem vehetett, mint Kiss József vette a kissjózsefi verset; ezért élt, ennek élt s ebben élte az életét. Verseit úgy írta, hogy egy sor vagy egy szó jutott belőlük először eszébe s valami bizonytalan kóválygás, amit nem tudott volna szóba foglalni. A papirosra mindenesetre lejegyzett: néha szavakat, néha sorokat, egy-egy rímpárt, gyakran borzalmas közhelyeket számla- vagy könyvkivonat-nyelven. Azután nekiült s az írást elkezdte olvasni. Olvasni, dünnyögni, kántálni: kilesni, hogy hangzásuk vág-e a benne zsongó kimondhatatlansághoz s így kántált ki magából szó után szót, sor után sort, mondat után mondatot, strófa után strófát, órákon, napokon, heteken át; a szavak mind frissebbek lettek, a mondatok mind fordulatosabbak, a rímek mind csattanóbbak, a sorok mind lüktetőbbek; így épült a kissjózsefi vers: megvolt az eleje s a vége, de a dereka még hiányzott, néha megakadt egy sornál s hónapokig nem ment tovább, néha benne maradt egy félsor vagy egy rím, míg egyszer csak a hamis szó helyett felbukkant az igazi, a süket rím helyett felcsendült a zengő s a végén megvolt a vers.” (Pintér 1934)

Kiss József költészetének egyediséget kölcsönöz átmeneti jellege, ugyanúgy hat rá Arany János és az egyszerre romantikusnak és realistának mondott Heine, akinek műveiben a német köznyelv irodalmivá vált. Balladáival, a vidéki életet és annak szereplőit előtérbe helyező verseivel az előbbihez kapcsolódik, de a költészetébe vegyülő modern, városi hangok és a szimultán verselés már a 20. századot idézik. Egyfajta átjárót képezve a falu és a nagyváros, az ütemhangsúlyos és az időmértékes, a hazai és a nemzetközi, forradalmibb hangok között.

1890-ben, 47 éves korában alapította meg és indította el az új szellemű szépirodalmi lapot, A Hét címmel. A hetilap újfajta légkört, irodalmi közeget teremtett. Egyrészt az egyik első olyan budapesti lap volt, amely vidéken is aktív olvasótábort alakított ki. Másrészt a kortárs nemzetközi irodalmat közvetítette, megismertette az országot a francia szimbolista költőkkel és dekadens írókkal. Lapja rövidesen orgánuma lett mindazoknak, akikben az új polgári szellem irodalmi formát öltött, de hordozta a régebbi nemzedékek kritikusabb elméit is – írja róla Szerb Antal. (Szerb 1972, 420) Ugyanakkor Kiss József szerkesztői stílusa nem volt konfliktusmentes, sokat kritizálta a konzervatív irodalmi elveket, és A Hétben valóságos sportot űzött az Akadémia és Kisfaludy-Társaság kigúnyolásából.

https://adt.arcanum.com/hu/view/Het_1890-1/

A hetilap népszerűsége 1908 után, a Nyugat elindulásával csökken, az előfizetők és a munkatársak egy része is átpártol a merészebb szellemű folyóirathoz. Jelentőségéből azonban nem veszít a költő és szerkesztő. Kiss József 70. születésnapját országos ünneplés követi, amely után Ady Endre a Nyugatban azt írja róla: „Lapjával, A Héttel, fölnevelt bennünket új írókat és új olvasókat. Büszke és még mindig forradalmi zászlót hajtunk meg előtte, atyamesterünk előtt.” (Ady 1913)