Kiss József – Gáspár Imre (1875-05-02)

[törölt]

« Képes Regénytár »

[törölt]

« Szerkesztősége »

 

Budapest, 1875 Majus 2  

Kedves Imrém!  

Én az életben oly kevés emberben tapasztaltam
igazi lovagiasságot és önzetlen jó indu¬
latot, hogy nem volna csoda, ha egészen
elvesztettem volna hitemet e mesés tu¬
lajdonok iránt. Annál meglepőbben hat
reám, ha ily vonásokkal találkozom és
annál hálásabb vagyok azok iránt,
kik ily kibékítő orvosságot nyujtanak.  

Sturm Albert, az „. Lloyd” egyik
belmunkatársa figyelmeztet, hogy Ön
a „Nagyvárad”-ban oly nemesen
védi reputatiomat és figyelmezte¬
ti a közönséget, kinek rendsze¬
rint minden rímelő egyuttal
poéta is, hogy nem én vagyok az
a Kiss József, ki kritikusát
oly bárdolatlanúl utasítja visz¬
sza, mint ezt a „Reform” curiosum
gyanánt reprodukálja a nélkül,
hogy érdemesnek tartaná ol¬
vasóit csak egy szóval is fi¬
gyelmeztetni, nehogy a curio¬
sumot reám vonatkoztassa.  

Mondhatlanúl

 [!]

[sic!]

jól esett nekem e gyön¬
géd figyelem az ön részéről s ha
eddig haboztam és nem tudtam ma¬
gamat elhatározni, hogy vajjon  

szabad-e elfogadnom szíves meghívását s
egyik napról a másikra halasztot¬
tam a választ; most nem habozok
többé, hanem egész örömmel és minden
tartózkodás nélkül elfogadom.
Május végével beállítok Önhöz és
hihetőleg Junius végéig vendége leszek,
ami közel egy hónap. Egy egész hó¬
napig nem fogok dolgozni. Reám
nézve valóságos ünnep. Három év
előtt Gleichenbergben töltöttem pár
hetet, s ez időt kivéve, nem emlék¬
szem, teljes életemben módom¬
ban lett volna egy hónapig nap¬
szám nélkül a henyélésnek élni,
pedig énnekem a henyélés

[törölt]

« több »

más,
mint másoknak. Nekem orvosság.  

Május végeig

 [!]

[sic!]

egy zsidó évköny¬
vet állítok össze a Frank¬
lin-társulat számára. Sok
munkával jár, keveset jövedel¬
mez. Az én munkámnak egyál¬
talán soha sincs láttatja

 [!]

[sic!]

.
Ha utolsó költeményeim némi
feltünést nem okoztak volna,
azt mondanám, hogy Pegazusom
a járomban megsoványodott.
Szegény fáradt gebe! Tudja, mi

[törölt]

« v »

en
töröm most magamat? A zsidó  

évkönyv számára elkészítem a „Biblia¬
másolót.” Két napja már, hogy rá¬
rá fanyarodo

[törölt]

« k »

m

[betoldás]

 [!]

[sic!]

– próbálkozom, de nem
megy. Pedig hát tisztában vagyok
vele, hogy mit akarok. És még sem
megy – illetőleg nem jön – hangulat. Hogy
is jönne, mikor utolsó hetekben
ismét annyi váratlan keserüség
ért. Ha együtt leszünk, majd elmon¬
dom önnek. Az együttlét! Tudja
Ön, hogy gyomorbajom most sok¬
kal kiállhatlanabb

 [!]

[sic!]

mint azelőtt
és hogy a beteg vendég nem
kellemes? Számot vetett Ön
ezzel, amikor ven

[törölt]

« g »

églátását fel¬
ajánlta?  

Én számot vetettem magammal.
Hajnik Pesthez öt óra, egy ug¬
rás! Ha rosszul találok lenni, egy
szép reggel majd csak arra éb¬
red ön, hogy megszöktem.  

Az Anthologia tartalomjegy¬
zékét átadtam Reviczkynek, kit
én igen szeretek. Kedélyes jó
gyermek. Inkább német, mint ma¬
gyar, daczára, hogy magyar ver¬
sei szebbek mint a németek.
Röstellem, hogy oly ritkán lá¬
togat meg. Dorgálja meg, kérem.
Tehát az Anthologia – én a tar¬
talomjegyzékkel sehogy sem va¬  

gyok megelégedve. Egy anthologia czélja
nem lehet az, hogy mentől több szer¬
zőtől hozzon verseket, hanem, hogy
a legjobb verseket hozza, amit bi¬
zonyos időszak termelt. Erdélyi
Béla, Kompolthy, Szabó Endre – van
ezekben egy eredeti vonás? Mondtak
ezek már olyasmit, mi mások
előttük százszor szebbe

[törölt]

« k »

ki ne
fejeztek volna

[törölt]

« már »

? Saját érde¬
kében kérem, rostálja meg azt a
gyűjteményt. Legyen első sorban igaz¬
ságos maga iránt. Legyen önző és
féltékeny saját hírnevére. Meglássa
a sajtó – daczára, hogy a legapróbb
csillagoknak is kedvébe akar járni –
irgalmatlanúl elveri rajta a port;
összel, mint legbiztosabb forrásból
tudom, a Györy Vilmos anthologiája
is megjelen. Ez sulyosbítja az ön
helyzetét.  

És most még egy szemrehányást.
Mint remete-életet élő ember csak
a napokban tudtam meg, hogy ön
tavaly nyáron, míg én a buda¬
keszi svábok közt – a „Budapesti
rejtelmeket” nyakgattam

 [!]

[sic!]

, egy
önálló versfüzetet adott ki; mely
kevés sikert aratott.

[törölt]

« Ezt »

És ezt
nekem másoktól kellett megtud¬
nom!! Elvárom, hogy postafordu¬
lattal nekem azt a füzetet meg¬
küldi. Barátom! Ne bokrostúl tépjük
a virágokat, csak szálanként! Nekem
minden évben csak három-négy  

versem sikerül. Én nem forszírozom. Verseim kiadásával pedig várha¬
tok. A dicsőség szappanbuborék – én megvetem. Ölelem Önt, barátja
Kiss