„Képes Világ”
szerkesztősége.
Pest, November 5 1871.
Kedves barátom!
Már egy pár hete, hogy készülök a levélírás
ho
z.
[betoldás]
Most eljutottam hozzá, de nincs benne kö¬
szönet. Beteg vagyok, nehéz beteg, ki úgy
tesz, mintha szórul szóra elhinné azt,
mit a jóakarat vigaszúl mond. Tudom,
hogy Ön is magamféle vékony bordáju em¬
ber – ezért választám Önt, hogy addig, míg
nyugodt pillanatom tart, társalogjak
Önnel. Kis prózai s
[törölt]
« y »i
lhouettje valamivel
[betoldás]
hosszabbra is nyúlhatott volna. Az al¬
kalmi bekezdést is bátran elhagyhatta
volna. A mostani szám már ki van szedve
s mivel e hét folytán már az ujévi
próbaszámot szedetem, abba fog
[...]
b[hiányzó szövegrész]
[betoldás]
ni. A „Képes Világ” tehát ki van elégítve
és Önnek nincs oka nyugtalankodni, hogy
a lap iránti tartozást nem róhatta
le. Higyje el kedves barátom, ha egész
éven keresztül nem küldene Ön közöl¬
hető munkát – föl se venném. A példány
nekem nem sokba kerül, s ha meggondo¬
lom, mennyire örültem volna én az ön
korában s fejlettségében csak annyi buz¬
dításnak is mennyit egy tisztelet¬
példány – involvál: ki van fizetve.
Költeményei mind elhamarkodásban szen¬
vednek. Ön, ha lassan dolgozna, ha
hozzá szoknék a szigorhoz saját maga
iránt – szépet tudna nyújtani.
A „Dal
[törölt]
« t »dek Aladárnak adtam át javítás végett,
de nem megy vele semmire. Kár.
Erősebben ámputálni nem érezzük jogosítva
magunkat s e költemény, mely első olva
[szerkesztői feloldás]
¬sásra nekem annyira tetszett – a fiók¬
ra lett kárhoztatva. Homályos. Az
embernek törni kell magát rajta,
hogy megértse. Mikor küld már nekem
oly kidolgozott költeményt, hogy azon¬
nal nyomdába adhatnám? Szép kor
az barátom, mikor az ifju megelégszik
ha gondolatjait jól roszúl
[!]
rímbe önte¬
[sic!]
ni sikerült neki. Én is átéltem,
tudom. De az nem művészet. A művész
mindig befejezett egész alkotására
fog törekedni. A közvetlenség, az
üde zománcz gyakran elvész, de
van a mi kárpótol. Hagyjuk el
barátom, én beteg vagyok. Már
is sokat írtam. Keressen fel gyak¬
ran kedves soraival. Ha szerét
ejtheti mindig válaszol Önnek
őszinte barátja
Kiss József
Ha valami jó prózája
készen van, tán a próba számba
még annak is szoríthatunk helyet.
