Kiss József,
a
„Képes Világ”
szerkesztője.
Igen tisztelt Uram!
Az egri napok emlékére szeretnék hivatkozni,
hogy mint ismerős kopogtatva ajtaján,
barátságos fogadtatást eszközöljek ki
soraimnak. Önnek emlékeznie kell reám.
Ugy hiszem 62-ben volt. Önképző kört ala¬
kítottunk s Ön volt par force kritiku¬
sunk. Ha eszembe jut, mily lelkesedéssel
gyűjtöttem össze verseimet s mily beha¬
tó tárgyilagossággal bírálta ön – mily
komoly színt viselt az egész komédia:
még most is örülök neki. Önt a komoly
törekvés jellemezte már akkor is, mintha
17 éves korában már Kisfaludy-társasági
tagságra aspirálna, én – indokolatlan ke¬
serűséget táplálva, már akkor is „Zsidó
dalokat” próbálgattam írni. A költőknek
jó emlékező tehetségök
nek
szokott lenni, önnek
[betoldás]
minderre emlékeznie kell. És feltéve, hogy
mégsem – akkor kérelmemet következőkép
fognám formulázni:
T. Fincziczky M. úr hajdanán buzgó
munkatársa volt a „Képes Világ”-nak
legyen az új szerkesztőség alatt is tám
[törölt]
« a »o
¬
[betoldás]
gatója ennek a kis lapnak, annál is
inkább, mert az új szerkesztőnek e tám
[törölt]
« a »o
¬
[betoldás]
gatásra nagyobb szüksége van, mint az
előbbinek.
Komócsinál van egy ön által beküldött Gogol
féle beszély, mely divatlapba kevésbbé
[!]
alkalmas.
[sic!]
Beleegyezésével e beszélykét átvenném, de hogy
őszinte legyek, ezt nem szeretném betudni
azon közreműk
[törölt]
« e »ö
désbe, melyet Ön – mint remél¬
[betoldás]
ni szeretném, nem fog visszautasítani.
Ön, ki ismeri a „Korona” és „
Kánon
”-beli fia¬
[bizonytalan olvasat]
tal óriások, e szellemi demi-monde pöffeszke¬
dő gőgjét – meg fog érteni engemet, hogy miért
fordulok örömestebb azon írókhoz, kik vidéken
laknak s annál inkább meg fogja bocsátani
nekem, hogy jogczímet kerestem, ismerős gya¬
nánt tolván fel magamat. –
Postára tétettem a „
K. V.
” első füzetét,
[rövidítés]
ha szívesen veszi – a többire is beíratom.
Becses sorait őszinte orommel
[!]
várva
[sic!]
maradtam
tisztelője
Kiss József
Pest decz. 20. 870
