Digitális forráskiadás az OSZK-ban lévő kéziratanyagból
Jelen digitális kiadás a hagyatékon belül Petőfi levelezését állítja fókuszba, első lépésben a nemzeti könyvtárban őrzött részét teszi könnyen olvashatóvá, kereshetővé és kutathatóvá, betekintést nyújtva a költő társadalmi és magánéleti kapcsolataiba. Tovább olvasom. ///
A projektről
Az Országos Széchényi Könyvtár által üzemeltetett Copia oldalon elérhetővé vált az intézményben őrzött Petőfi-gyűjtemény metaadatokkal ellátott, digitalizált kéziratfotók formájában. Ehhez szorosan kapcsolódik projektünk, amelynek elsődleges célja az volt, hogy Petőfi Sándor levelezését jól olvashatóvá és kutathatóvá tegyük egy digitális szövegkiadás előállítása által. Köszönet Földesi Ferencnek, a Kézirattár vezetőjének és Lipthay Endre Petőfi-kutatónak, hogy együttműködésükkel és szakmai támogatásukkal hozzájárultak a digitális kiadás elkészítéséhez.
Petőfi arcképe – Orlay festménye után. Forrás: Digitális Képarchívum.
Ebben a gyűjteményben a Petőfi-kritikai kiadás 7. kötete (Összes művei. összeáll. Kiss József, V. Nyilassy Vilma. 7. köt. Petőfi Sándor levelezése. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1964.) alapján készült szövegátírások olvashatóak, jól kiegészítve az eddigi publikációkat azáltal, hogy a kiadás lehetőséget nyújt a digitális fakszimile és az átirat párhuzamos olvasására, valamint az előállítás során összegyűlt adatok böngészésére. A levelek átírásánál a kritikai kiadást követve – de olykor attól eltérve –, betűhű szövegközlésre törekedtünk. Jelöltük a rövidítéseket, a szerkesztői feloldásokat, a hiányzó szövegrészeket, kihúzásokat, betoldásokat. Minden levelet összekötöttünk a megfelelő Copia-oldallal, illetve a metaadatokban a személy- és helynevek a Nemzeti Névtér adatbázisára mutatnak. A levélobjektumokra vonatkozó szerkesztői jegyzetekben is a levelek kritikai kiadását vettük alapul, amelyet összekötöttünk az egyes levelekkel.
A projekt a tervek szerint két irányban halad tovább. Egyrészt munkafolyamatunk részeként a meglévő szövegkorpusz alapján kéziratfelismerő modellt fejlesztünk, amely nagyban segíti a további 19. századi levelezéskorpuszok előállítását. Ehhez szorosan kapcsolódik másik tervünk, miszerint kibővítjük az OSZK-ban őrzött Petőfi-levelezés digitális kiadását további anyagokkal, különösen a hagyaték eddig kevésbé ismert részeivel (mások-másoknak írt levelei), lehetőséget teremtve arra, hogy a szélesebb közönség megismerhesse és kutathassa a Petőfi kapcsolatrendszerét alkotó személyek levelezését is. Emellett jelen kiadásunkat a levelezés Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött részével szeretnénk bővíteni, intézményi együttműködés keretében.
Projektünk hatékonyan kiegészíti azokat a kezdeményezéseket, amelyek a 2023-as Petőfi-emlékév során valósultak meg. Több közgyűjtemény központi szerepet szánt a költő munkásságának, valamint kéziratos hagyatékának. Ezt tükrözi a Petőfi Irodalmi Múzeum új „Költő lenni vagy nem lenni” című Petőfi-kiállítása, valamint a „Petőfi szabadon” kezdeményezés, melynek keretén belül a gyűjtemény egyes elemei digitálisan hozzáférhetővé váltak. Az általunk készített és bővíteni kívánt digitális szövegkiadást termékenyen egészíti ki a Magyar Nemzeti Levéltárban készült adatvizualizáció, amely a költő életútját, valamint kapcsolati hálóját jeleníti meg, illetve a „Petőfi(vel) új utakon” című térképes vizualizációk, amelyek megmutatják, milyen versek, verskötetek kapcsolódnak az egyes településekhez, és a mai településeink miként őrzik Petőfi Sándor nevét, szellemét.
Az OSZK-ban őrzött Petőfi-gyűjteményről
Lipthay Endre összefoglalója
Petőfi Sándor (1823–1849), a magyar irodalom egyik legnagyobb költője, az 1848-as forradalom emblematikussá vált alakja hagyatékának jelentős része az Országos Széchényi Könyvtárban található. A hagyaték darabjai mozaikszerűen is hűen tükrözik az alapos iskoláztatásban részesülő, a katonai és színészi életet kipróbáló, majd újságszerkesztőként tevékenykedő, több mint 800 verset író költő pályáját, akinek a reformkor pezsgő társasági életében s az 1848-as forradalmi eseményekben központi szerep jutott, majd a szabadságharc végén katonaként Bem tábornok erdélyi magyar hadseregében is részt vállalva lelte halálát 1849-ben. A dokumentumok egyben tanúságot tesznek a lánglelkű költőnek a verseken is túlmenő széleskörű alkotói tevékenységéről.
Petőfi halála után iratainak egy részét Szendrey Júlia vette magához. Az ő és fiának, Petőfi Zoltánnak korai halála (1870) után kerültek a dokumentumok Petőfi Istvánhoz (1825–1880), a költő testvéréhez, aki miután századosi rangban harcolta végig a szabadságharcot, képzett és sikeres gazdatisztként folytatta pályafutását a Batthyány, majd Geist család Békés megyei birtokain. A széles látókörű, irodalmi műveltséggel rendelkező és szabadidejében szintén verselgető Petőfi István a korszak olyan kiemelkedő irodalmi személyiségeivel állt kapcsolatban, mint Arany János, Gyulai Pál és Jókai Mór. Tagja volt a megalakult Petőfi Társaságnak, s hűen gondozta, tovább gyarapította bátyja örökségét. Petőfi István az 1880-ban bekövetkezett halála előtt testvére hagyatékát az Országos Széchényi Könyvtárra hagyta, ahová egyébként ezt megelőzően is beérkeztek már Petőfi Sándorhoz tartozó dokumentumok.
A költő testvére által megőrzött 79 tételből álló hagyatékrész alapozta meg a nemzeti könyvtár Petőfi Ereklyetár nevet viselő, azaz a Fond VII. jelzetű gyűjteményét, melynek jegyzékét és korabeli bibliográfiai leírását a kor neves levéltáros-történésze, Thallóczy Lajos és Majláth Béla tette közzé a Magyar Könyvszemlében (1880). A 79 tételben olyan jelentős kéziratok szerepeltek többek közt, mint a költő 1847-ben és 1848-ban írt verseit tartalmazó füzete, Shakespeare-fordításai, az Úti levelek és levelezésének egy része. Emellett itt található Petőfi Sándornak Bem tábornok által aláírt őrnagyi kinevezése és az Emich Gusztávval 1847-ben kötött kiadói szerződés, a költő aláírásával és az 1848 március 15-én kinyomtatott Nemzeti dal első példánya a költő kézjegyével.
Ezzel egy időben helyezte el Bajza József szerkesztő özvegye, Csajághy Julianna Petőfi Sándornak férjéhez írott, egy-egy versmellékletet is tartalmazó leveleit szintén a nemzeti könyvtárban.
1893-ban Gyulai Pál irodalomtörténész révén letétbe, majd véglegesen az OSZK tulajdonába kerültek olyan iratok, mint Petőfi Sándor 1845/46-ból származó költeményei. A költő dokumentumainak OSZK-ban őrzött száma a 20. század első felében is tovább gyarapodott.
Petőfi Sándor verseinek egy része a költő által évkörönként összeállított füzetben is fennmaradtak. Így az önállóan papírra vetett költemények mellett az OSZK Kézirattárában találhatók a 1846-os, 1847-es, 1848-as és 1849-es évből származó kéziratos verseit tartalmazó füzetei is.
A nagyközönség számára külön kuriózumnak tekinthetők Petőfi Sándor kevésbé ismert rajzai, melyek szintén a hagyatékot gazdagítják. Már diáktársai közül nemcsak írásával, hanem rajzaival is kiemelkedő Petőfinek felnőtt korából származó, de kevés fennmaradt alkotása is gyakorlott technikáról tanúskodik. Ezek között szerepelnek az Arany Jánosról és Bem József tábornokról készült rajzai.
Irodalom- és társadalomtörténeti szempontból jelentős Petőfi feleségének, Szendrey Júliának (1828–1868) szintén ebben a gyűjteményben található levelezése, versei és naplói, továbbá Horváth Árpáddal kötött második házasságának idejéből származó dokumentumai, melyek között családi iratok és a rokonságról készült fotók is fellelhetők.
A Petőfi fond írásos dokumentumait kiegészíti még egy-egy olyan tárgyi emlék, mint az a bőrrel bevont fekete, csattal és „Petőfi Sándor költeményeinek kézirata” felirattal ellátott doboz, mely a Petőfi Istvántól származó hagyatékot tartalmazta. Továbbá itt található Szendrey Júlia egykori írómappája és Petőfi Zoltánnak 170 év óta megőrződött hajtincse négyéves korából.
A Petőfi Ereklyetárat képező Fond VII jelenleg 292 tételbe rendezett állománya közel 350 verset, több mint száz levelet, 31 kötetnyi könyvet és további, a családdal kapcsolatos vegyes dokumentumokat tartalmaz.
A Petőfi Sándor által írt levelek között olvashatók Szendrey Júliához halála előtt írt, utolsó üzenete (Marosvásárhely, 1849. július 29.), Kossuth Lajoshoz, Szemere Bertalanhoz és Bem József tábornokhoz írt egy-egy levele. Emellett olyan ismerősökkel állt kapcsolatban, mint Bankós Károly (1821–1905) ügyvéd és törvényszéki bíró, újságírással is foglalkozó barátja, Bacsó János (1818–1871) verseket író református lelkész, Sárkány Sámuel és testvére, Sárkány János evangélikus lelkész, majd püspök.
A Petőfihez írt levelek szerzői között olyan levélírók szerepelnek többek közt, mint Jókai Mór, Egressy Gábor színész, Kemény Zsigmond, Garay János, Szeberényi Lajos és Bernát Gáspár. Az Arany János által Petőfihez írt levelek képezik a hagyaték egyik legizgalmasabb részét. Az olykor egymással tréfálkozó, költészettel kapcsolatos, társasági és családi kérdéseket felvető levelezés mind tárgyában, mind stílusában és irodalomtörténeti vonatkozásaiban is értékes lenyomata a két költő barátságának és szakmai eszmecseréket tartalmazó párbeszédének.
Irodalomjegyzék
Petőfi Sándor hátrahagyott kéziratai és könyvtára, közlik: Majláth Béla és Thallóczy Lajos = Magyar Könyvszemle, 1880. 193–217.
Petőfi Sándor összes művei. 7., Petőfi Sándor levelezése / [összeáll.] Kiss József, V. Nyilassy Vilma. - Kritikai kiad. – Budapest: Akadémiai K., 1964. Kiss József
Petőfi Sándor összes prózai művei és levelezése, sajtó alá rend., utószó és jegyz. Martinkó András, Budapest, Szépirodalmi k., 1974.
Kerényi Ferenc, Petőfi Sándor élete és költészete, kritikai életrajz, Osiris kiadó, Budapest, 2008.