Szives engedelménél fogva bátorkodom röviden le¬
rajzolni körülményimet, s noha ezek alkalmasint
feketébbek halvány tintámnál: mindazáltal öröm¬
mel irom le, áthatottan azon édes sejtéstől,
hogy talán nincs a Tekintetes Ur minden részvét
nélkül sorsom iránt. Legyen szabad ezt remél¬
nem, legyek olly szerencsés, hogy e remény
valósuljon; mert elhagyott pályámon a Te¬
kintetes Urnak irántam mutatott – s ál¬
talam aligha megérdemlett – szívessége,
leereszkedése ösztönzőm egy magasabb
cél felé, vezércsillagom, büszkeségem.
Elhagyva Pestet Debrecenbe jövék, innen
ismét tovább utazandó Erdély felé. De több szi¬
nész-ismerőm unszolásából Komlósyhoz menék,
kinek társasága akkor itt működött, s ki, mint mondá,
télre Kolosvárra menend. Komlósy meglehetősen
fogada, s így egy hetet tölték Debrecenben, már
mintegy tagja a társaságnak. Ekkor ismét magá¬
hoz szólíta Komlósy, velem körülményesebben
értekezendő. De már ekkor nagy meglepe¬
tésemre egészen más nótát fútt, s többek
között azt is kijelenté, hogy Kolosvártt
énekelnem is kellend az operákban. Ez
különösen nem tetszett nekem, s a mint tőle
távoztam; egy kis társaság igazgatójával találko¬
zám. Ez hítt magához s jó szerepeket, jó fizetést
ígért. Ennél fogva – de leginkább azért, mert pén¬
zem már elfogyott, s tovább nem utazhattam –
hozzá állék. Diószegre menénk – egy Bihar megyei
mezővárosba – s itt játszánk néhány hétig. Kaptam
egy pár meglehetős szerepet, például Tornyayt a
Tisztújításban, Warningot a 30 éves kártyásban stb
és 50 ft proportioba tétettem. Innen Székelyhídra
menénk, s itt mintegy 3 hétig játszánk. E
hónap 24n felbomlott társaságunk, mivel
mi Nagy Károly- és Szatmárba akaránk menni,
s az igazgató erre nem állott. Ennél fog¬
va nem volt mást tennem, mint Debrecen¬
be jőnöm vissza, s nem csupán azon okból,
mert társaságunk szétoszlott, de leginkább mert
beteg vagyok, s betegségem napról napra ter¬
hesűl. Már Székelyhidon sem játszhatám, s
nincs is reményem, hogy egy hamar játszhas¬
sam, mert annyira el vagyok gyengűlve,
hogy erőm visszanyerése bizonyosan bele kerűl
két három hónapba. Egész csontváz vagyok.
Így tengek inséges állapotban s itt kell a telet
Debrecenben töltenem. Azon szemtelenség¬
re valék kénytelen vetemedni, hogy Nagy Ig¬
nác Urtól pénzt kérjek költsön. Mint szé¬
gyenlem, s még sem tehetek máskép! –
Lanka csakugyan gazember; kicsalt tőlem
vagy nyolc pengő forintot Pesten létemkor,
s három pengőmmel most is tartozik.
A múzsák kerűlnek; minden, a mit írni
tudtam, mióta Pestet elhagyám, két keserves
népdal. Tieck
dramat.
lapjait s Rötscher Kunst [rövidítés] dramaturgiai
der drámát. Darstellungját szorgalmasan olvasom;
ezzel telik minden időm. Vachott Sándornak
igen szerettem volna írni, de tán nem is ér¬
dekelné levelem. Vannak még, kiket annyira
tisztelek, kiket szeretnék kérni, hogy néha néha
emlékezzenek rám, de hiszen én olly csekély
vagyok, s ezt tenni nem merem. Bocsás
[szerkesztői feloldás]
meg a Tekintetes Ur, hogy illy hosszan a
[szerkesztői feloldás]
[szerkesztői feloldás]
kalmatlankodom, és bocsásson meg le
[szerkesztői feloldás]
lem zavartságáért. Mellyek után,
[szerkesztői feloldás]
ves indulatába ajánlva magamat,
maradok
