Nem egyszer teszek szemrehányást magamnak az miatt,
hogy olly sokáig késedelmeskedem, Felőled és lantásza¬
tod felöl közönségünk előtt szólani – ha csak azt
a’ mit és valamit
is
. Az az átkozott túlszerénység, [betoldás]
való-igaz nevezetével, gyávaság! De, hiában.
Sok év, ’s annál kevesebb erély! Pedig – legalább
én ugy sejtem – a’ pestiekre nézve, nehányra
tudnillik, fölvilágosító szövétnekecske gyanánt fognék
szolgálhatni. Hiszem: ez a’ világosság egyszersmind
égetne is. Igen. És ez épen a’ baj!
A’ fiatal, ’s Veled egy vagy közel korú, el
törpülve érzi magát Körűled, midőn mimeléssel
kezdé pályafutását; holott Téged saját kebled
örök ifjuságu istene szólaltat meg, ’s gyermek
’s legény ’s férfi éveidben egyiránt. Tünemény,
melly a’ világirodalom történetei között, a’
legszerényebben szólva
[törölt]
bár
[betoldás]
ritka és gyér; én
hasonlót egyet sem tudok, egyre sem emlé¬
kezem. Az öregebbek? Olvasám egyiknek
birálatát. Boldog isten! Köszönje meg a’
jámbor, hogy káromkodás helyett ezen iróniai
fölkiáltással hallgatok el.
És hány lehet, sőt hány van,
[törölt]
mint
[betoldás]
nem
egyszer tapasztalám, némelly társalgásom alatt,
ki
[...]
[hiányzó szövegrész]
[törölt]
m
ateriát és [betoldás]
[törölt]
f
ormát, mint ikeregységet,
[betoldás]
felfogni elégtelen lévén, egyiket a’ másik
nélkül birálgatja. Némelly birálócska a’
legszembetűnőbb sосcust sem képes
lelki szemeivel meglátni, ’s úgy kél ki ellene
mintha az cothurnus volna; ’s ama¬
zon is olly sokágú sarkantyutaréjt
keres, mint ezen.
Sajnálom, hogy nem volt módodban,
ha csak egy két napra is kiröppenni. Neked
többször kellene velem lenned. Én a’ szó
legsajátabb (s nem átviteles) értelmében
vagyok irántad: pius. Megtörténhető,
hogy e’ szent érzelem elragad; de hiszen
miféle silány érzelem is az ollyan, mellynek
illy sikere sincs? – Mind ez mellett vajmi
jól eshetnék Neked, ha a’ budapesti hanya¬
gokat, azoknak vállvonogatásaikkal együtt,
ollykor-ollykor elhagynád, ’s az én öröm fel
[szerkesztői feloldás]
sikoltozásaimat hallgatnád ’s mosolyganád!
Különben is éveim meg vannak számítva;
’s ki tudja, meddig lehetek ösztönözésedre,
buzdításodra? No de míg élek, vagyok és
maradok
