„Pap Zsiga barátomat NBányán kérem, hogy
e levelet, s a mellyek talán Petőfi Sándorhoz in¬
tézve a n.bányai postán érkezni fognak (– fognak pe¬
dig bizonyosan): vagy Koltóra gróf Teleky Sándorhoz
kinél jelenleg P. mulat, vagy ha már onnan elutaztak,
Kolozsvárra küldeni szíveskedjék. Szatmári, Oct.
29. 846.
Riskó Ignác
mp.
[rövidítés] manu propria
Mi előtt Pestre jönnél, megbirálom tennapi leve¬
ledet. Először is: micsoda gyermekes aprehensio
ez? – „Hidegen fogadtalak”! – Én barátom
szeszélyes ember vagyok, – vagy inkább kedélyes.
Én nem követelem senkitöl hogy vigyorogjon kedve¬
mért, midön búskomor lélekállapotja van; s ha más
tőlem illyesmit követel, az elöttem igen aristo¬
craticus követelés, tehát mindenesetre barátiatlan.
„Büszkeséged olly nagy mint barátságod”? – –
Ez sajnos dolog. Megvallom, hogy az illyen
alkudozásoktól én iszonyodom. Az illy nemű érin¬
tések okozták, hogy lelkemnek el kelle zárulnia, –
miként elzárul a virág, mellynek neve: „Ne nyúlj
hozzám”, – ’s hogy mind mélyebben kell magába vonulnia.
A’ barátság szerintem minden egyéb érzelmet ki zár,
az egy szerelmen kivül. A’ büszkeség természetében
követelés van. A’ barátság csak adhat, – követelést
nem ismer.
Kit én pajtásnak amicének fráternak
nem szólithatok, az nekem nem barátom.
Én, barátom, már mondám, nem alkuszom. –
Gróf Széchenyivel, vagy leányával szabály szerint
conversálok, – glacé kesztyüben, és lackirozott
lábtyüben; de magamféle jó emberemmel én
nem czeremoniázok. És minek nekem itt,
és akárhol is Lendvayt emlegetni? Mit
tartozik reám az ö dolga?! Sándor barátom!
te engem nem ismersz, mint az a’ sok száz
nem, a’ ki azt hiszi hogy igen.
Mi okom lehetne nekem irántad egyszer
hidegebbnek lennem mint másszor? – Meglepett
ugyan,
[törölt]
hanem Comicai hatással lepett meg, mint ollyas
kún-kalvinista modorú beszéd; ’s már épen
eszedre akartalak hozni, midön valami házi dolog
épen közbe jött. Eszembe jutott Frankenburgnak
egy mondata. „A budai vár oldalán, ugymond Frankenb.
tömérdek nép csődült össze, hogy majd Lehman
léghajójának emelkedését ingyen láthassák;
azonban Lehman nem repült fel, ’s a’ budaiak
igen aprehendáltak, hogy Lehman őket megcsalta.
Furcsa!” Épen igy csaltalak meg én is téged
Sándor, mint Lehman a’ budaiakat.
Leveled általában keserü benyomást tön reám,
és sokáig elgondolkozám emberiségünk tömér¬
dek és csodálatos és sajátos gyarlóságai felett.
És össze hasonlitám egy igen régi barátomat a’
többivel; stb stb
