– Még arról szól édes apám,
hogy egykedvűen távoztam el hazulról,
minden megilletődés nélkül. Hogy ez úgy
látszott, igen természetes; a büszkeség
adott erre erőt nekem. Bocsásson meg,
kedves atyám, hogy e szót használom,
és bocsásson meg, ha megsérteném kö¬
vetkező nyilatkozatommal, mit
[...]
sze [hiányzó szövegrész]
retnék elkerűlni, hogy maradjon e kínos
mult födve, miként azért épen előbb
esdettem... de szükséges, mert fáj, hogy
ez elváláskori egykedvüségemet szeretet¬
hiánynak magyarázzák szüleim. Tehát
látva milly hidegen, megvetően bánnak
édes apám és édes anyám Sándorommal, jö¬
vendő férjemmel, ki iránti szerelmem
adta egyedűl az erőt le nem roskadni any¬
nyi küzdés alatt, őt láttam illy helyzetben,
őt, ki minden szegénysége, nélkülözései
mellett soha megvetést, megaláztatást
nem tűrt és nem tűrhet soha
már mint
[betoldás]
[...]
[hiányzó szövegrész]
költő
sem
[betoldás]
ha egyéb tulajdonságait nem
nézzük is – őt láttam illy helyzetben,
férjemet, kit áldani annyi mint engem
áldani, kit eltaszítni annyi mint
engem eltaszítni – ezt látva önkény¬
telenűl éreztem, hogy csak csüggedetlen¬
ségemmel pótolhatom ki neki, mit
más részről szenvedett. És ő ölelve
közeledett édes apámhoz és visszaú¬
tasíttatott – ekkor összehuzódni éreztem
szívemet, és keserű gyönyört éreztem
vidám arczczal jó kedvvel távozni
onnan, hova talán többé vissza nem
térhetek.
