A kétségben esett Szerető kedvesénél! a szomjas
porlepett utas a forrásnál! – a beteg
sinylődő gyermek az orvosságok segítő chaosánál,
az éhező szegény hajdan úr Rotschild bank¬
ja fiókjánál! – A futó agár a nyúl hátá¬
nál ! – Én pedig ha most nálad vagy veled
lehetnék, – hogy miért ép e perczben veled?
Azt bár nem tudom! nem is tudhatom – adnék
sokat igen sokat! –
Vetted
[szerkesztői feloldás]
de – felelet igenis nem! – a postás mondja
hogy sem nem volt sem nem nincsen, sem
nem vágyon sem nem termëstetyik itten! – igy
hát ha azt akarod hogy kétségbe ne essem fe¬
letted te rosz fiú ! – rosz barát,! –
Petőfy ki Veled ’s kivel te Parisba és
tudj isten minő -don és -irokba menni akará¬
tok itt van, és úgy mint Bulver oldalán
Kerbeny
Carl Maria örvend életének angyali [javítás] Kertbeny
isteni Júliája oldala mellett, nála töltött két
egész nap után jött ide ismét tegnapelőtt estve
visza, hol is az én sógoromnál Papp Endré¬
nél egy kovártélyon vagyunk. –
Én igen igen beteg valék, de csak valék, –
mert már javulok, csak hogy savanyút etc en¬
nem nem szabad ez baj, – nagy baj, – és hideg¬
lelésem miatt mely 10–14 napiglan kinzott
Erdélyi utam helyett itt kell fekve hol, – hol
pedig mostmár séfindálva az úr isten adta
időt eltarisznyáznom, – s e hó végin pár
napra Pestre megyek, s ha akkor véletlen
ott leszesz elmondom, hogy Petőfy mit mi¬
vel sept. 8án! – – Sokat emlegetünk ve¬
le mondjuk s mondja hogy nagy bolond az a
Kálmus, eh de Krisztusi jó egy derék fiú is
ám! – és kedves gyerek én nagyon szeretem
mondám én, én is monda P. és így sokat
beszélünk rólad, és töbnyire estve felé em¬
legetünk, csak azért, hogy egész nap ne légy
kénytelen csuklani. – P.
[szerkesztői feloldás]
ta fel ma délután irt gyönyörű költe¬
ményét, – Phantasia melyben le ir keletet
nyugatot, mindent
[...]
[hiányzó szövegrész]
[...]
mi szép nagy és [hiányzó szövegrész]
dicső etc a világ csodái! és úgy végzi be
midőn elönté phantasiáját a papíron
Igy kellett Pestre jőnöd? lásd, nem győzte¬
lek bevárni, végre magamnak kellett
elindulnom a roppant utra. Iparkodjál
utánam, még ott lehetsz Párizsban,
mire én ott leszek. Hanem egy do¬
log igen meglepett; hát te már a
Pesther Zeitunghoz is oda szegőd¬
tél dolgozótársnak? olvastam ben¬
ne művedet... a sequestrumról. Ser¬
vus, öcsém!
Ecsém P. hozzád fene gyanúsitást ir hogy te irsz a
Pester Zeitungba, – mi a manó? – ez fene histó¬
ria, megmondom vigyázz magadra mert a vál¬
tó feltörvényszék még megkerit irnokúl, azt leszel
gradálva iróbúl irnokká! – etc.
Hogy van SzPali csokold nevemben és Madács Pu¬
lyát is tiszteld Jankovics Gyurit is csokolom, és
ölelelek
[!]
mindent mi szeret téged s
engem! – [sic!]
Bakody
P
ajtásu[bizonytalan olvasat]
[szerkesztői feloldás]
sem vettem egy sornyi levelét sem, ugyan
csak irhatnál, ’s reménylem szavadnak embere
leszesz 's irsz már valahára te is ! – bará¬
todnak a távolba ki örvend látni az őszön
Nográdba ha isten is úgy akarja ölelve
maradván örökre hív barátod
