Holics Janka, Móricz Zsigmond – Szklenár Teréz (1906-12-14)

  Kedves jó  !  

  Tegnap kaptam a nagy pakkot, de   néni ünnepi ebédre hivott s e miatt jóformán meg sem nézhettem, így is elkéstünk az ebédtől és nagy bosszusággal fogadtak. A levelet sem olvashattam el , mert tele van az egész elkeseredett szemrehányással és ezt elég ha magam tudom, nem kell nekik is tudni, úgy is van nekik is elég panaszuk ellenünk meg a mi életünk rendezése ellen. Most pedig felelek minden részére, hogy megnyugtassalak. Mert igazán, különös, hogy itt mi miattad nyugtalankodunk és magunkat biztonságban és a körülményekhez képest jól érezzük, ott pedig te minket képzelsz valami tűrhetetlen nyomorú állapotban és látszik, hogy nem cserélnél a sorsunkkal. Ebből azt lehet következtetni hogy hála Istennek, mindnyájan csak meg vagyunk és semmi olyan bajunk nincs a mi bármelyikünknek is érdemes volna arra, hogy szepegjen a másikért. Engem   néni bizony elszomorított, mert semmi jót nem mondott, csak bajokról beszélt. És van is bajod elég, magad is írod, csakhogy persze te nem veszed azokat olyan elviselhetetleneknek. Látod, te "nem jönnél ide koplalni",   néni meg azt mondja, hogy "ő nem nyomorogna és kínlódna ott." Persze mindenikünk máskép tud legkönnyebben élni.

[törölt]

«

[...]

[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó

»

 

  Hát a pakkban mindent megkaptam, pedig ha tudtam volna hogy postán küldöd és ilyen óriási pakkot, nem is kértem volna. Hisz ha nem lehetett ingyen elküldeni, hát nem volt olyan feltétlenül sürgős. De már itt van és köszönöm is szépen, kivált a sok tejfelt, vajat. Hogy kávét igyunk abból a tejből, amit te küldesz, az nem lehet, hisz egészen savanyu, még az is megsavanyodott, amit magammal hoztam egy éjszakán keresztül. Azért a tejfelt még jobban fel tudom használni. – Csak azt szeretném tudni, vajjon fizettél-e azért a pakkért, vagy nem, mert én nem voltam itthon mikor jött és   meg se nézte van-e portózva, csak kifizette természetesnek találva, hogy nincs fizetve, bizony jó summát; azért szeretném tuni, vajjon nem fizettünk-e ketten is. Az ostya temérdek sok és   néni azt mondja, hogy ti meg sem kóstoltátok. – Mért nem hagytál magadnak belőle? Én nem olvastam még akkor a leveledet és csak úgy belemarkoltam és vittem bizony nem tudom melyikből  . néninek laposat 34-et, tekertet 28-at, amennyit épen kivettem. A tejfelt is el fogom küldeni még ma, meg a vajat is. A   ruháját is megcsinálom, még meg sem igen néztem. Karácsonyra bizony nem tudok valami nagy presentet adni senkinek, vettem nekik egy-egy kötényre valót, majd megvarrom csinosan, fodrosan. Küldenék valami kicsiséget nektek is, de az olyan kicsiségért kár postát fizetni, 40 kr.-t, de ha   esetleg valami trikót vennék, hát azt elküldeném. Azért írd meg a méreteket egy trikó inget és nadrágot vagy mit vehetek, tán olcsóbban kapom mint ott. –  

  Hogy   nem nyert pályadíjat, azon már tul vagyunk és már nem is gondolunk vele, másfelé néz most már. Azt mondja ő, hogy ha ő nem élne már, akkor biztosítva van a jövőm, mert van oklevelem és annyira biztosított hogy állást kapok. És míg ő él, addig meg csak tud annyit keresni, hogy nem nyomorgunk, sőt megelégedetten élünk ha szűken is. És ezután reméljük mindig csak jobb és több lesz, nem vissza felé. Megsegít az Isten! Te nem akarsz ide jönni, attól félsz, hogy megennéd a   fizetését, vagy koplalnál, hisz ha szeretnéd és bele tudnád magad találni a városi életbe, nem lennél te senkire rászorulva meg tudnál itt is élni úgy mint akárhol csakhogy te nem akarsz és nem szeretsz ilyen módon élni. És ha jobban kedved szerint élsz ott és úgy falusiasan hát mi is megnyugszunk benne s ha nincs bajod, mi is örülünk neki, hogy úgy jól érzed magad. Csak az az egy jó lenne ebben, hogy mégis egészen közel lennénk egymáshoz. – Most karácsonykor elmentünk volna meglátogatni téged, de   már kimerítette a jegyhez való igényét ez évre. Nem is tudtuk, hogy csak ennyit kap egy év alatt, csak mikor a   meghalt, el akart menni s azt a választ kapta, hogy ez évben nem kaphat több jegyet, így csak az   volt ott.  

    nekünk is írt már, mi is feleltünk neki, nem tudunk még semmi bizonyosat, elég baj volna, ha csakugyan szolgálnia kéne, akkor is legalább kérje.  

  Hogy   dijat nyert, annak nagyon örülünk. És micsoda munka volt az, úgy látszik, vers?  

  Hát   néni hogy van? Hál Istennek, hogy már megjavult a kályha. A tehénről is dicséretet írsz, pedig   néni azt mondta, hogy rosszabb. Hanem a szénával mi van? Most sem kaptad meg a lakbért? Már: az aggaszt, hogy tán kiköltözött   a te felmondó leveledre és azért nem küld lakbért. Ez lenne a legnagyobb baj, bár te ezt akartad épen, de ki költözik télen új lakásba? Erről írj kérlek nekünk, hogy tudjuk mi van. És bármennyire haragszol is érte ujra és ujra kérlek ha még ott van az, hagyd békén azt az ügyet, ne is gondolj vele, ne szaporítsd a bajadat vele. Ne hallgass azokra, akik még belebiztatnak, könnyű másnak valakit valamire felheccelni; hiszha a mai világban, meg mióta a világ áll törvényre került a dolog, az soha se vált az ügynek javára, sőt rendesen az veszít vele legtöbbet, aki mellett az igazság áll csak. Mindig a csaló, a körmönfont ravasz győz. De nem irok róla többet, tégy amit te látsz jónak.  

  És arra hogy én nyilt lapon írtam neked valami olyat ami zsenírozzon nem tudok visszaemlékezni, sőt hogy pénzért dolgozom arról nem is irtam neked csak most a legutólsó levelemben; erről azt írod, hogy fizetetlenül küldtem. Juli már nagyon kikapott érte, de azt mondja, hogy ő ráragasztotta a bélyeget, nem is vettem észre soha ilyesmit nála, hogy valaha elvett volna valamit. Azért ha megvan még az a boríték jól vizsgáld meg, esetleg küld el nekem, meg látszik azon a bélyeg helye. Nem teszed tán fel, hogy igazán bélyeg nélkül küldtem volna.  

    azóta hallgat a képről, de ha csakugyan a törvény követelné hogy vissza adjuk, azt te hiába írsz bármiféle tanácsot, olyan messziről nem tudod te hogy van ez, – ki kéne adnunk és ki is adnánk, mert nem ér az a kép annyit amennyibe az a pör kerülne nekünk. Ezt egy ügyvéd tanácsolta   a kinek eddig mindig igaza volt. Csak azt lehet megtenni, hogy  . néni lefoglaltassa. Pedig ebbe még ő sem akar belemenni, mert a foglaltatás után jön még a pör. De hát nem is igen hiszem, hogy ő ezt többé követelné ha eddig nem tette. Ha pedig csakugyan kifizetné  . nénit amint mondta, minden szó nélkül visszaadjuk, ha kéri. Ne is aggaszszon téged ez, hisz ez kicsiség a nagyobb bajhoz képest, ezzel nem érdemes törődni.  

  A divánt már régen megcsináltattuk 5 frtba került, a szösz tehát már nem szükséges, de majd esetleg máskor fel tudom valamihez használni.  

    is fog tán írni neked, mert ő nagyon nyugatlan miattad.  

  Azt hiszem eleget irtam és mindent megírtam. És nem szolgálok rá az ilyen szemre hányásokra: "minek is untatlak hosszu levelemmel, te egy nyilt lapon vagy utalványon felelsz..." Én nem tudom mért írsz és hogy írhatsz ilyet, mikor én hányszor irtam és lapon, levélben mindenképen, mikor rólunk alig van mit írnom, mert mindig egyformán vagyunk, – mig te végre tán 2 hónap óta most felelsz, hogy hogy vagytok. Míg  . néni oda volt egyetlen egy betűt sem írt egyitek sem. És mondja ő, hogy te nagy beteg voltál. Mindig csak annyit irtam, irjatok pár sort hogy vagytok, s megírtam hogy nekünk semmi bajunk, hát hisz ez elfér egy lapra is. Most is csak arra kérlek, hogy írj legalább egy pár sort, hogy hogy vagytok, nincs-e valami bajotok.  

  Tán   néni is leírja a körutját, sok helyen volt és jól telt az ideje.  

  Most semmi bajuk, van sok zsírjuk, húsuk, hurka – kolbász –, egy disznót vett. A füstölni valót ott hagyta  .  

  Most már csak boldog és megelégedett karácsonyt kívánok nektek és kérlek írd meg, vegyek-e és milyen ruhafélét  .  

  Kezeteket csókoljuk mindketten és csókolunk, szerető gyermekeitek  

  , 1906. dec. 14.  

  és    

    is csókoljuk és gratulálunk neki. –