Szász Károly, legifj.

(1865–1950) író, drámaíró, kritikus, a jogtudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia[PIM], a Kisfaludy Társaság[PIM], a Petőfi Társaság[PIM] tagja. 1888-tól a vallás- és közoktatásügyi minisztérium oktatásügyi szakértője, majd miniszteri osztálytanácsos, később az irodalmi, tudományos és közművelődési osztály főnöke. 1891 óta a Protestáns Új Képes Naptár[PIM] szerkesztője. 1900-ban az Uránia Magyar Tudományos Egyesület[PIM] titkárává választották. 1910-től országgyűlési képviselő. Az 1911-ben alakult Magyar Irodalomtörténeti Társaság alelnöke. Publikációi számos napilapban, többek között a Fővárosi Lapokban[PIM], a Vasárnapi Ujságban[PIM], a Budapesti Szemlében és az Urániában[PIM] jelentek meg. Az utóbb említett ismeretterjesztő, tudományos folyóiratnál nem csak szerzőként, hanem társszerkesztőként is közreműködött 1900-tól 1924-ig. Legifjabb Szász Károly Móricz pályakezdésének alakulásában jelentős szerepet játszott: munka- és publikációs lehetőségeket teremtett számára. Ezt a kapcsolatot Móricz nagybátyja,   gimnáziumi igazgató alapozta meg, aki 1900 januárjában levelet írt Szásznak annak hírére, hogy ő lesz az évben az érettségi vizsga kormánybiztosa Szász Pallagi Gyula közbenjárására kereste fel levelével 1900 márciusában  , személyes találkozást kérve. A Móricz-szakirodalom mindeddig úgy tudta,   csak 1900. augusztus 4-i levelében kérte Szász Károly támogatását jogász és újságíró unokaöccse érdekében. Forrás: Paál Ferencz, "Legifjabb Szász Károly dr.", Magyar Szalon, 19. évf. 36. köt. (1901–1902): 1: 357–361.; Kenyeres Ágnes, főszerk., Magyar Életrajzi Lexikon, 4 köt. (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1967–1994), 2:711.; Móricz Miklós, Móricz Zsigmond indulása (Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1959), 267., 479.