Szász Károly, legifj.
(1865–1950) író, drámaíró, kritikus, a jogtudományok doktora, a
Szász Károly, legifj. KOHA_AUTH:125641
Magyar Tudományos Akadémia
, a
Magyar Tudományos Akadémia [PIM]
Kisfaludy Társaság
, a Kisfaludy Társaság [PIM]
Petőfi Társaság
tagja. 1888-tól a
vallás- és közoktatásügyi minisztérium oktatásügyi szakértője, majd miniszteri
osztálytanácsos, később az irodalmi, tudományos és közművelődési osztály főnöke. 1891
óta a Kisfaludy Társaság [PIM]
Protestáns Új Képes Naptár
szerkesztője.
1900-ban az Protestáns Új Képes Naptár [PIM]
Uránia Magyar Tudományos Egyesület
titkárává választották. 1910-től országgyűlési képviselő. Az 1911-ben alakult Magyar
Irodalomtörténeti Társaság alelnöke. Publikációi számos napilapban, többek között a
Uránia Magyar Tudományos Egyesület [PIM]
Fővárosi Lapokban
, a Fővárosi Lapok [PIM]
Vasárnapi Ujságban
, a Budapesti Szemlében
és az Vasárnapi Ujság [PIM]
Urániában
jelentek meg. Az utóbb említett ismeretterjesztő,
tudományos folyóiratnál nem csak szerzőként, hanem társszerkesztőként is
közreműködött 1900-tól 1924-ig. Legifjabb Szász Károly Móricz pályakezdésének
alakulásában jelentős szerepet játszott: munka- és publikációs lehetőségeket
teremtett számára. Ezt a kapcsolatot Móricz nagybátyja, Uránia [PIM]
Pallagi Gyula
gimnáziumi igazgató alapozta meg, aki 1900 januárjában levelet írt
Szásznak annak hírére, hogy ő lesz az évben az érettségi vizsga kormánybiztosa
Pallagi Gyula [Entitástár]KOHA_AUTH:121464
Kisújszálláson
Szász Pallagi Gyula közbenjárására kereste fel levelével 1900
márciusában Kisújszállás KOHA_GEO:32796
Móriczot
, személyes találkozást kérve. A Móricz-szakirodalom mindeddig úgy tudta,
Móricz Zsigmond [Entitástár]KOHA_AUTH:120256
Pallagi Gyula
csak 1900. augusztus 4-i levelében kérte Szász Károly támogatását jogász
és újságíró unokaöccse érdekében. Forrás: Pallagi Gyula [Entitástár]KOHA_AUTH:121464
Paál Ferencz, "Legifjabb Szász Károly dr.", Magyar Szalon, 19. évf. 36. köt. (1901–1902): 1:
357–361.
;
Kenyeres Ágnes, főszerk., Magyar
Életrajzi Lexikon, 4 köt. (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1967–1994),
2:711.
;