Szász Károly, legifj.

  (1865–1950) író, drámaíró, kritikus, a jogtudományok doktora, a , a , a tagja. 1888-tól a vallás- és közoktatásügyi minisztérium oktatásügyi szakértője, majd miniszteri osztálytanácsos, később az irodalmi, tudományos és közművelődési osztály főnöke. 1891 óta a szerkesztője. 1900-ban az titkárává választották. 1910-től országgyűlési képviselő. Az 1911-ben alakult Magyar Irodalomtörténeti Társaság alelnöke. Publikációi számos napilapban, többek között a , a , a Budapesti Szemlében és az jelentek meg. Az utóbb említett ismeretterjesztő, tudományos folyóiratnál nem csak szerzőként, hanem társszerkesztőként is közreműködött 1900-tól 1924-ig. Legifjabb Szász Károly Móricz pályakezdésének alakulásában jelentős szerepet játszott: munka- és publikációs lehetőségeket teremtett számára. Ezt a kapcsolatot Móricz nagybátyja, gimnáziumi igazgató alapozta meg, aki 1900 januárjában levelet írt Szásznak annak hírére, hogy ő lesz az évben az érettségi vizsga kormánybiztosa Szász Pallagi Gyula közbenjárására kereste fel levelével 1900 márciusában , személyes találkozást kérve. A Móricz-szakirodalom mindeddig úgy tudta, csak 1900. augusztus 4-i levelében kérte Szász Károly támogatását jogász és újságíró unokaöccse érdekében. Forrás: ; ;