Móricz Zsigmond – Holics Janka (1904-08-30)

  Őnagysága   urleánynak  

   

   

  Gömör m.  

  Édes jó  !  

  Olvastam a   irott levelét, – bár magának az a rendes parancsa, hogy kiki csak a maga levelét olvassa. És igy hirt vettem a kérvény sorsáról. Lássa ilyen az a bizonyos "kiábrándulás"   már rég kiábrándulhattam volna. Ez a nagyságos ur igazán vigjátékba illő alak. Nagy pátrónusom, örököltem a jóakaratát, – s az egész familia ugy néz rá, hogy: Ő megtesz, ő betesz! És ő (a hogy maga irja ezt a szót édes) "apszolute" nem tett még soha egyikünkért sem, de semmit. De egyáltalán semmit azon kivül, hogy engem valamikor betett a minisztériumba dijnoknak. Ez pedig olyan nagy dolog, hogy a   már hét embert tett be. Én felőlem nyugodt lehet ezentul, én ugyan nem kérek tőle egyebet az Uránia[PIM] hasábjainál. No de ez elég róla.  

  Most dél van, egy óra . Várom az ebédet. Itt ülök a papagály és a kanári kompániában. Három jó madár lévén, – megférünk.  

  Ludas Matyin  dolgozom ma félelőtt. A héten szeretném befejezni. nehéz nagyon, mert nem közönséges czikk akar lenni. Ugy – művészibb műformára törekszem benne. Az pedig megviseli az embert.  

  Hát maga is sokat dolgozik, drága kis okos édes! Hogy ő neki nincs ideje semmire… Nem is merem kérni rá, mert hát, – jó hogy nincs ideje.  

  Látja én is mindig olyankor irok magának mikor a foszforom javát elsistergettem egyéb dologra, – dologra! Nem is tudom hogy éri be maga édes ilyen simpla kis irkákkal. A napokban a   és   szerelmes leveleiről olvastam egy tárczát. Ezeket a leveleket most kötetben adták ki s bárki belekandikálhat a két nagy sziv rejtelmeibe, a ki – egyebek közt franciául is ért. Talán már beszéltünk róluk, a két hóbolygósról. Most csak az jutott eszembe, hogy annak idején, ha ezek a levelek értő kézbe kerülnek, – milyen szánalmas mosollyal fogja végig lapozni a – czudar. No, kivánom hogy pukkadjon meg – aki nem irigyel.  

  Milyen figyelmes ez a  . Még most se hozza az ebédet, – és nyugodt lélekkel (de háborgó belsővel) irhatok magának – szerelmes sorokat.  

  Nyilik itt egy érdekes virág előttem, cserépben, – ide teszek magának egyet, virágot, botanikai megismerés czéljából. Igaz ugyan, hogy ahhoz nem elég egy virágcsa, – kék levél is, sőt töve is. De ez utóbbit ha küldenék, a   kivájná aczéllal a szemem. –  

  Odahaza pedig nagy dolgok folynak. Paradicsom befőzés. Emlékszik rá, hogy mikor azt mondtam (– csengetnek –   hozta az ebédet, melyet meg is ettem.) Folytassam, de folytassam a   néni ügyét? – Mikor a cseresznye harc   folyt, azt mondtam, hogy ott főzzenek be s küldjék el ide postán.   néni rám förmedt:  

  – Hogy lehetne azt postán küldeni.  

  S képzelje! Ő most van.   szüksége van befőttre. Helyben van minden, ringlot, czukor – s ő azt tette, hogy egy óriási kosár ringlot szilvát felküldött  , hogy főzze be, s küldjön azért vett is 28 kg.-ot   és dolgozik rettentő, Burónéval kettősben.  

  Hát   néni ne is próbálja előttem többet emliteni az ő gyöngédtelenségét. No de erről is elég volt ennyi, még sok is. Szombaton és Vasárnap itt volt   ur, Vasárnap   is itt volt velük,   is kisérgette őket, – s "szokás szerint" roppant rosszul sikerült délutánt töltöttek. Jártak volna kávéházak után, de – tudja isten – nem kaptak kávéházra valót.  

  Tovább!   ma hazaérkezett, mint magának is megirta állitólag egy képeslapon: gyalog jött és jó érkezett meg. 80 kilométer utat tett.  

  A kis egér , – látta, –   igen tetszett. Mások is szóltak róla. Fáj egy fogam: felső sor, jobb, – a szemfogtól 4-ik. Két napja fáj. Koronája nincs.  

  Fáj a szivem, a 8– és 9 borda közt bent. Három éve lesz, hogy fáj. Mire megéri a 3-at meggyógyul. Ugye meg. Elnyeri koronáját! És most – mivel két óra van, – s a gőzmalom fütyöl, menni kell munkába.  

  isten veled egyetlen boldogságom. Áldjon meg az isten, áldjon meg a jó isten.  

  Csókollak számtalanszor  

  sirig szerető