Kozma Andor

(1861–1933) költő, műfordító, publicista, az MTA[PIM] tagja,   öccse. 1885-től az Első Magyar Általános Biztosító Társaság[PIM] tisztviselője. 1893-tól a Kisfaludy Társaság[PIM] tagja, 1899-ben másodtitkára. 1902-től a Magyar Írók Segélyegyletének[PIM] titkára. 1910 és 1918 között Tisza-párti országgyűlési képviselő.   – mint az Életem regényében  írja –   révén ismerkedett meg vele 1902 körül.   több ízben is segítségére volt a pályakezdő  : ő protezsálta be az 1903 végén megindult Az Ujság[PIM] c. napilaphoz, valamint a későbbiekben az Országos Monografia Társasághoz[PIM].   már korán elkezdett foglalkozni   költészetével. Alapjában véve elismerő, ugyanakkor fenntartásokat sem nélkülöző véleményét   írta meg 1902 júliusában.   1909-ben Magyar symphoniák  c. kötetéről recenziót közölt a Nyugatban[PIM]. Forrás: Móricz Zsigmond, "Kozma Andor", Nyugat 2 (1909): 2:402–404.; Móricz Zsigmond, Életem regénye, Móricz Zsigmond művei (Budapest: Athenaeum, 1939), 340.; Czine Mihály, Móricz Zsigmond útja a forradalmakig (Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1960), 123–124, 130–133, 145–146, 260.; Kenyeres Ágnes, főszerk., Magyar Életrajzi Lexikon, 4 köt. (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1967–1994), 1:996–997.; Varga Pál, "Kozma Andor", in Péter László, főszerk., Új magyar irodalmi lexikon, 3 köt. (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1994), 2:1126–1127.; Faragó Éva, "Magyar Írók Segélyegylete", in Péter László, főszerk., Új magyar irodalmi lexikon, 3 köt. (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1994), 2:1273–1274.