Móricz István – Móricz Zsigmond (1904-07-03)

  Édes  !  

  Azon gondolkozom, hol is kezdjem csak el ezt a levelet, annyi mondani valóm van.  

  Most ébredtem fel délutáni álmomból. Rekkenő hőség van. Nem tudom az utirajzomat nyélbe űtni.  

    jobban van, a föfájását mintha ketté vágták volna, elmult.  

  András valami tajték pipa emleget, de nem értem az űgyet. Nagyon tiszteli és jó egészséget kiván az otthoniaknak, küldjenek Berger úrnak egy cselédet, mert még az anyjánál sem volt jobb dolga mint ott lesz.  

  A   néni ablaka elé olyan oriási házat építenek, hogy ember legyen a ki csak egy fát is lát

[törölt]

«

[...]

[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó

»

onnan. Most már kilátás tekintetében külömb a mi ablakunk mert innen legalább látni a népliget . A   néni betört ajtajának ablakán, inkább az ajtó betört ablakan két kisasszony kukucskált be, nem tudom jó szándékkal é? – talán a befőttes űvegeket szerették volna cseresznyével tele rakni mert a nálunk érkezett cseresznye

[törölt]

«

[...]

[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó

»

egy szempillantás alatt megevődött.  

  Már tudniillik úgy esett a dolog, hogy a cseresznye szépen kirakódott egy tálba, s   nem volt itthon a gyerekek pedig itthon voltak, meg még a is és ők úgy neki áltak tisztitani a tálat, hogy mire   hazajött már csak a zöldje meg a feneke látszott de még az se maradt vóna meg ha   ki nem jön a kis szobából és el nem űzi a legyeket az ő szokott tempójával. Most pedig félre tevődött a zöldje a sifonra, hogy lássa meg   néni mi sorsra jutott a cseresznye, de az olyan bosszantó erjedésnek indult volt magaban, hogy mire meg jött volna   néni már csak pálinkát, cseresznyóriumot talált volna helyette, hát én a még megmenthető ép szemeket pártfogásom alá vettem és és kiszedegettem a tálból, hogy megtudjam jó e még az íze, hát eredményűl azt a tapasztalatot tárom fel   néninek, hogy még izlelhető volt, de már nem jó befőttnek, hát te édes   végy azonnal egy ferslóg cseresznyét és küldd el, hogy mi megfelelő helyre juttassuk.  

  Kérd meg   nénit, hogy ne haragudjon szegény ártatlan hét gyerekre, hogy a cseresznyét nem tudták megőrizni, mert még soha nem tapasztalhatták, hogy valaki ide hozott volna cseresznyét azért hogy az meg ne evödjék hanem félre tevődjék el.  

  Különben ne nyugtalankodjék   néni, mert a magját nem nyelték le és kenyeret is vágtak hozzá, hát nem lesz szegényeknek semmi baja.  

  Csak   fájlalja, hogy   néni talán megharagszik érte, de én sokkal nemesebb szivünek ismerem   nénit, mintsem hogy ilyesmit komolyan venne.  

  És   teljesen igaza volt hogy a cseresznyét befőzni nem lehetett, mert elromlott . Ennyit a cseresznye affairéról  

    azt üzeni, hogy megczibálja a fűledet   miatt,   meg maga miatt ha egy hét alatt el nem küldöd azt az irást neki, Szilágyi is ilyesmiről beszélt, csak hogy nem a te hanem az én fűlem tárgyában a pukkanó jószág miatt.  

  Azután még valaki kérdezősködött rólad igen élénken, de nem tudom már hogy ki.   ur is áld és nagyon tisztel. Azt mondja, hogy ha jól átdolgozza a költeményeit, kiadjátok é, mert az eszme tökéletes. En a te utólagos mellett azt mondtam neki, hogy ha "jól" átdolgozza, hát biztosan kiadjátok, de   nem mert elmenni, mert ő kenyér irigynek találja s csak tetőled remél valamit.  

  A havasi gyopár így préselődött le, tiszteletem szívből jövő kifejezése mellett légyszives   nagysámnak átadni, s kérlek eszkuzálj ha nagyon nemszép, – (mer azt én se hiszem azért, hogy nagyon csúnya.) Édes   mondott valamit, hogy menjek fel a szerkesztőségbe, de nem tudom miért, írd meg kérlek. Igaz, a gyopárt talán még jó volna, ha valami súlyos targygyal lepréselnéd, mert tudom az úton felberzenkedett.  

  Édes   le ment   gyepet keresni. De már ez is egészségűgyi siker, hogy le tudott menni.  

  A czikked nagy ovátióval fogadtatott   által.  

  Utánad küldjem é a lapot?  

  Még most sem jut eszembe ki keresett téget, pedig már fentebb is gondolkoztam rajta. Hahó!…igaz.   igen jó kedvű. Most ment el itthonról. Megjegyzem vasárnap d. u esti 5 óra Egész nap itthon volt. Kövér ujra irt egy szerelmes levelet. Ma bent voltam a hivatalban délelött .   úr örült neki. A ruhát haza hoztam annak meg   örült.  

  Az urak a „Ludas Matyi" czikkedet tárgyalták, nem akarlak elhitetni magaddal, de jól beszéltek róla. Azt mondták, hogy valami furcsa népies, magyaros s nem mostani egyforma száraz stylusod van, szóval végig lehetett olvasni az értekezésedet, az pedig már maga eredmény a számvevőségnél.  

  De most már nem irok többet.Válaszod várom. Jó mulatást kivánunk mindannyian, mindenkinek.  

  Add át üdvözletem s kézcsókjaimat   néniéknek, te pedig fogadd hazai kézszorításomat.   úgy mondja: férfiúi bájmosolyomat  

  1904 VII/3. csókol: