Móricz István – Móricz Zsigmond (1902-07-25)

  Kedves  !  

  Már megbántam, hogy oly haszontalanul írtam azt a levelet neked. Igazán jobb lett volna egy pohár vizet meginnom előbb, csak azután

[törölt]

« kül »

olvasni át levelemet, s bizonyosan nem küldtem volna el első felindulásomban írt karczolatomat. De ilyen szeszélyes természetem van nekem. Már arról nem tehetek. Most 5 hiába fizetek rá könnyelműségemre.  

  Azt írtam, hogy   haragszik rád, – dehogy haragszik. De ha az ember fel van indulva, mindent hatványozva lát. Igaz, hogy nekem rosszul esett a multkor,

[törölt]

« hogy »

azt mondta  . bátyámnak, hogy "Ne írj  , hisz úgy sem fogadja meg tanácsodat. – A multkor is minden észrevételedet lebeszélte a mit a munkájára tettél" Ez is a   ügy várakozásteljes idejében történt, s azóta már másként beszél ő is, – az az hogy semmit sem beszél.  

  Azután olyan elkeseredetten írtam arról az – ördög vigye – ruháról, mintha már vége volna a világnak. Nem gondoltam arra, hogy sok pénz ám az mostani – különben régi

[törölt]

« s »

is – viszonyunk közt, hogy ruhára ki adjon   3 , dohányra 2 , elküldés 1 , summa summarum 6 Tehát vedd úgy a másik levelemet, mintha a legszebb, udvariasabb és szeretetteljesebb levél volna. Úgy e könnyű azt mondani, mikor már egy rosz órát csináltam neked.  

  Igazán olyan telhetetlen is vagyok. Tudom, hogy otthon nincs semmi változás mióta itt vagyok, minden a régi,   olyan sokat dolgozik mint eddig,   tízszer annyit, most meg   s   is otthon vannak,   is stb. s sokat költenek   ruha s enni valóra. Tehát nem méltányos az a levelem, sőt most tűzre valónak ítélem, – nagyobb joggal mint Galatea szerelmes verseit.  

  Mostanában különösen este felé nagyon fáj a fejem.  . annak tulajdonítja, hogy szokatlanul esik az a sok tanulás. Éjjel oly rosszat álmodom, hogy 3szor is le kell ugranom az ágyról. Tehát ideg zavarban szenvelgem. Különös – úgy kavarog az a sok physika, magyar stb. az elmémbe, mint… hasonlítsd te. Mindég

[törölt]

« olyan »

, mintha azért mondanám ezeket, hogy dicséretet kapjak, pedig legkevésbé sem azért mondom, hanem hogy fecsegjek valamit.  

  Szűcsné úgy össze foltozta az imént a nadrágom – soha sem mondom többet ezt a szót, úgy meggyűlöltem, – hogy már nem látszik az alsó ruhám. Igaz, hogy az egyik szára kurtább, mint a másik, – mert onnan vágott foltnak valót, de úgy sem megyek én sehová sem.   pedig megszokták már ezt.  

  Szervus, nincs semmi bajom. Csókolom édes jó , sírig szerető testvéred  

   

  Az a fő a másik levelemben, hogy

Dezső

Móricz Dezső

  megérkezett e?