Móricz Zsigmond – Holics Janka (1909-07-30)

  Édes, kedves, drágám, szerelmes, rámgondoló, rám zsörtölő, beczéző, szidó édes  !  

  Haza biczegtem a , – (mert ugy fáj a lábom majd belehalok!! már a festésnek is igy mentem neki, most meg egészen oda van. A lábamfeje fáj, valami izomrándulás miatt, de az az átkozott czipő külömben is tönkretette a lábam, igazán nincsen egy sem, az én szegény lábam meg gyötrődik az életért…)  

  Jaj csakhogy tul vagyok már ezen a festésen. Akkora kék rózsák vannak a falon itt az iróasztal előtt, mint egy kalap. Volt itt czifra komédia, jó hogy nem voltál itthon. Beállit kedden az a komisz piktor, körülnéz:  

  – Két szoba, konha.  

  – Meg a fürdőszoba – mondom.  

  – Az nincs beirva.  

  – Menyiért festi ki.  

  Benéz.  

  – Három 50.  

  – Ejha.  

  –

Eleszoba

[bizonytalan olvasat]

nem?  

  – Nem. De ha ilyen drága, még a fürdőszoba sem kell.  

  – Sajnálok. Mikor lehet festeni? Hónap?  

   

  Ezzel elment.  

  Másnap beállit. Piszok létrákkal, jön, megy, topog. Én már mindent beraktároztam akkorra a lakó szobájába. Pál ur olyan figyelmes volt, hogy ötre igérkezett s fél nyolczkor jött segiteni, mikor már csak az ebédlőszekrény, a nagydivány, meg a mosdó volt benn. (Este aztán segitett visszahordani.)  

  Néztem félve mi készül itt.  

  Igaz, már előtte való nap utánajártam, hogy a házmesterné alkudja ki, hogy finom sima fal legyen. A piktor ezt mondta,  

 

[törölt]

« – »

ha huszonöt forintot fizetek rá!  

  Persze azt nem! Ötöt még rászántam, a te hátad mögött, de huszonötöt! Hát mondok csinálják, egy krajczárt se fizetek. Lesz a mi lesz.  

  No lett is. Hozott a piktor három mintát, egyet egyik szobának, másikat másnak, harmadikat a konyhának. Megrémültem. A minták rutak. De nincs több választék. Mit tegyek

[törölt]

« , »

Én menjek mintát venni be a városba? Tanácsolta. De én dühös is voltam, csinálják a hogy akarják.  

  – Mit gondol az ur finom festéket! Azt itt nem fizetik meg ebbe a házba. Tíz forintot kapok a két szobáért! ( 14-et kap, késöbb kivallotta, de ebböl

[törölt]

«

[...]

[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó

»

4 a házmesternéé!) Mit lehet azért kivánni! De biz én nem fizettem rá, meg se penditettem. Hanem azt mondom.  

  – Mégis 3.50-et kér azér a kis lyukért?  

  – Az az ára. (De aztán 3-ra hagyta.)  

  Hát aztán igyekeztem kedvükbe járni. Diskuráltam vele, a segédnek adtam egy pár kidobott Nick Cartert ; az boldog lett. Szóból szó lett, azért legalább elértem, hogy még sem lett olyan vadszin egészen, a milyet akart. De komisz szin. A nagyszoba halvány drap alapon sötétebb drapp, a kis szoba halvány kéken sötét kék. Jó közönséges, de nem lehetett mit választani nála. Képzelheted, voltam kinban, sajnáltam hogy nem vagy itt, de másrészt meg örültem, mert te se segithettél vón rajta. Ebéd után kisült hogy van egy érettségizett fia, a kinek nincs állása, én mindjárt pengettem, hogy segithetnék valamit… sőt véletlenül ajánlhattam is egy helyre pár hetes munkára, czimirónak. Az ember kapott rajta s felajánlotta, hogy 5 kifesti a fürdőszobát és előszobát. Isten neki, ugyis csuf ez a hely, beleegyeztem. És mondhatom, hogy a mellék helyiségek sokkal szebbek, mint a belső szobák, még a szinek is finomabbak. Czudar a világ.  

    keritett egy suroló asszonyt, Boris munkában volt valahol. Az kisurolt, ablakot, mindent letisztogatott s helyre toltuk a butorokat nagyjából. Asztalos kell annak szeptemberben. Nincs semmi baj, csak egyik ágy teteje, a mi már ragasztva volt, talán emlékszel rá, ujra levált. Azt se vettem észre, hogy valami elveszett volna.  

  Igaz, két egész napig tartott a festés és az asszony ma délelőtt surolta ki az előszoba, konyha, fürdőszobát. Itt volt reggel 7-től – 2-ig. Azt kérdem tőle s a kezemben volt egy korona, hogy odaadjam neki.  

  – No mit fizessek.  

  – Csak két forintot.  

  – Mit?…  

  Egész odalettem. Már tegnap kijelentettem  , hogy ide ne hijja, majd felsurolják szeptemberbe, de egy koronánál nem adok többet neki.  

  – No iszen nem is, – mondta    

  Majdnem kést fogott rám, hogy csak egy forintot adtam neki.  

  Ez is meg van. Most már csak helyre kellene tologatni mindent, de nem tudom mit tegyek.  

  Időm sincsen. Egész héten csak azért dolgoztam vasárnap este, hetfün, kedden és ma, hogy a jövő heti francziával is készen vagyok.  

    én nem akarnék elmenni addig mig a regényt  be nem fejezem. Mert ha elviszem, az valóságos pokol lesz rám. Borzasztó rosz lesz… Nem akarok már ott dolgozni rajta. Jól magad  ? Ha nem bánod, csak a jövő kedden vagy szerdán megyek. Irjál rögtön, mert én azonnal is mehetek.  

  Az arckép is kész. Ez a három balkezü müvész is csak bosszuságokat csinált. Nem is képzeled milyeneket. Ő törte el a kancsót is. És ez még nem elég. Kinyitotta az ablakot mig én ott ültem előtte mereven, és a szél bevágta, nem támasztotta ki jól. Összetört. Ez a kép ára.  

  Mit csináljak az árával. Miből fogjam le? Látom rajta hogy éhes, pénzt vár, legalább vagy öt forintot. A kép roppant hasonlít és igazán müvészi festmény; az bizonyos, hogy száz koronát megér.   egész megrémült, a hogy tegnap bejött.  

  – Azt hittem hogy két   van a szobába, – mondta és nem is tudta melyik az igazi. A kép a divány sarkába volt állitva s én a hintaszékbe ültem, nekem is csak az arcomat látta.  

  Más is a ki látta, bámul a hasonlóságon.  

  Olyan sok beszélni valóm van. Egy hétig lesz mit mondanom.   20 – küldött. Elsején már lesz, ott megkapja a levelet. Minden komissiot el végzek, de eddig semmire se volt időm. A fejem is füstöt vet ebben a festés szagban.  

    nagyon rosz hir van. Az   azt irta neki, hogy ha a pört megszünteti rögtön esedékes

[törölt]

« k »

perköltség körülbelül 180 korona! Tessék, a fal visszaállitás. Azt irattam  , hogy még így is szüntesse meg, mert lesz abból 500 is. Irjál neki te is  .  

    kért, hogy ne irjam meg neked, de nincs abba semmi, ugyis megmondják   is egyszer.  

  Rosz hirrel izgatlak fel ugye   a levelem végén. Ugy fáj a fejem majd szétszakad. Megyek aludni. Fél nyolcz és még lámpa nélkül irok. Már káprázik a szemem. Sietek is levinni a levelet, hogy még ma kivigyék a vonathoz.  

  Jaj   ha tudnád, hogy vágyom utánad! Ezek a napok s ezek az éjszakák! Csak egyszer ölbekapjalak és elbujhassunk valahová egy jó kis zugba!…  

  A vasuti jegyet kértem. Nem lehetetett kombinálni, hogy az a vonal is .  

  Csókollak számtalanezerszer. Óh istenem hányszor.  , drágám, vigyázz magadra és irjál rögtön. Hosszu levelet édes és szidjál meg mindenért és csókolj meg gondolatban, szilajul, forrón, lázasan mint én téged kedves kedvesem, édes édesem!  

  Imádlak .