Pallagi Gyula – Móricz Zsigmond (1900-11-28)

  Kedves  !  

  Hűtlenűl elhagytalak, – azt gondolod, pedig nem ugy van.  

  Sok ügy-baj foglal el meglehetősen, s nehezen esik egy levélbe beleakadni abban a kis időben, a mi u. n. szabad idő. Annyíval inkább, mert ezt a szabad időt rettenetesűl occupálja rettenetes náth

[törölt]

« asa »

. S occupálja immár, jó órában legyen mondva, 14 nap óta, vagy pontosabban három hét óta. Közben a torkom is kihült-behült; láz is megnyaggatott, szóval a sas is megrugdosott, mint a példaszó mondaná az ilyen helyzetre. –  

  Elég az ahoz, hogy az "Ezredév után"  arra a számra, a melyikre jött, későn jött, arra a számra, a melyik azután jöve, elfeledkeztem róla, amikor levelezőlapod jött, már szintén későn jött. Tárczát az inas üres óráiban napokkal előre kiszed, – ha van. A jövő számra nem tudom a társszerkesztőség (vagy micsoda) besorozta-é és szedi-é már a nyomdász inas, de azt hiszem, igen. – Mindenesetre valószínű, hogy igen. Ha azonban nem ugy volna, én nem mordulok érette. Olvasd el nyugodtan, bírálva, ellenséges indulattal azt a verset, mintha teszem ki a csuda írta volna, nem tudom, ki az irodalmi ellenséged, s akkor azt hiszem, nem fogod szeretni. Nincs benne elég igazság, azt hiszem. Szóval tudnék inkább beszélni róla. Ugy hogy ha közlik is csak egy rejtélyes M. betű lesz alatta. Mindazáltal, ha netán a mostani lapból kimarad, s te óhajtod nyomtatásban látni, hogy jobban bírálhasd, a jövő számra okvetlen kiszedetem. a "K. és V."[PIM] megbirja, arról szó sincs. De én téged és magamat néztelek, – s mi ugy hiszem, nem birjuk meg. – E tekintetben kényes vagyok egy kissé még a leghanyagabbul készült dolgoknál is; s az a hanyagság prózánál ritkán oly érezhető bajokat, mint versnél. –  

   . irja, hogy meghív valamelyik délutánra. Helyes volna ha megtenné; akkor ejtsd módját, hogy   is benézz.  

  Mit írjak még?  

  Azt, hogy jelen állapotával nem vagyok megelégedve. Hiszen ők se, tudom, de én főként nem, s olyan szempontból, a mit ők tán nem figyeltek meg eléggé. –  

  Nevezetesen abból, hogy tanittatásáról föltétlenűl gondoskodni kell valahogy.   és   nem nőhetnek fel napszámos cselédnek. Vagy polg. iskolát legalább, vagy gymnasiumi osztályokat végezniök kell. Szerintem ez ugy volna egyedűl lehető, ha megint bemennének. Sehol sem oly olcsó a tanítás, mint . Másutt a ruházat is sokba kerül. Kedves nem kedves dolog rájuk nézve, az mellékes; fő hogy szükséges.  

  A nincs rá eset, hogy megtartsuk. Én ki vagyok merülve. Különben is megfontoltam, hogy nem járna haszonnal. Ott csak ugy lehet gazdálkodni, ha ott laknak; akkor  ,  ,   mi lesz?  

  Irjál haza ilyen értelemben; hogy győződjenek bele ebbe a gondolatba. Vagy másuvá kell menniök városra. Hiszen végre, ha mennének is én nem bánnám, de amiatt se látom jónak, hogy ott a fiuk tanittatása költségesebb .-ben, mint . – Egyszóval, a fő ez, a taníttatni kell. –  

  Isten veled, mi megvagyunk baj nélkűl.   most havi 30 kap. Csókol számtalanszor  

  szerető bátyád  

  , 1900. nov. 28.