Móricz István – Móricz Zsigmond (1902-07-16)

  Kedves  !  

  Talán nem illik a más beszélgetését elpletykázni, de mivel téged is érdekel elmondom, úgy azonban, ha te ezt nem hallott, és látottnak veszed, a mennyiben  . bátyám azt mondta, hogy nem fog neked e tárgyról szólani. S talán jobb volna ha én sem zavarnám fel ez által nyugodtságodat.  

    van szó, a ki oly együgyű volt, hogy a te – nem tudom különben mily hangu – leveled miatt megharagudott  . bátyámékra annyira, hogy itt ment el mellett, és nem irta meg  . bátyámnak, sőt 2 levelére nem is válaszolt. Utolsó , – hogy talán nem kapta meg azt a 2 levelet, – azt mondja  . bátyám, hogy írjak neki én egy levelet magamról, mintha nem tudnék az ügyről semmit, csupán tiszteletem nyilvánítása gyanánt irántam gyakorolt szívélyes jóakaratából kifolyólag, hátha válaszol rá.  

  Tehát így ismerd   urat. Azt hiszem, ha így láttad volna lelki mivoltát, csak úgy írtál volna neki, mint egy jó nyugodt lelkiismeretű falusi bácsinak, a ki nem tehet együgyűségéről, sőt még megdicsérted volna átalakító tehetségét, de kérted volna, hogy a jövőben ne tegye azt.  

   . bátyámnak jó barátja volt, s még – befolyásos ember létére – sokat tehetett volna az ő érdekében, a menést illetőleg.   szintén nagyon sajnálja, s nagyon szomoru e miatt.  

  Oly kínosan folyt le a mai vacsoránk, hogy minden falat keserü volt. Kereste  . bátyám a lélektani összefüggést, s nem találta meg, csupán hipotéziseket vett fel, de apodicticus elvre nem jutott:  

  "Vagy azt hitte  , hogy írtad a levelet, s tudott róla  . bátyám."  

  Vagy olyan tartalmu volt a levél, hogy méltán megharagudhatott érte a famíliára, de ezt nem hiszi  . bátyám.  

  Vagy a hiuságát sértetted meg azzal, hogy ő úgy gondolkozott, hogy mennyi jót tett velünk és azzal háláljuk meg, hogy egy hét mulva mi kerekedünk felül, s így nem messze esik a gyümölcs a fájától.  

  Vagy oly ostoba, hogy – nem a saját nézetem egyik sem – nem értette el a leveledet s nagyító üvegen olvasta, s e miatt ha a családban valakire neheztelünk, a többire sem szívesen nézünk.  

  Végre, hogy talán oly arrogáns volt, hogy ő osztály tanácsos, hát levett kalappal áljunk előtte.  

  Minden esetre a nélkül, hogy a te leveledet látná  . bátyám ardua quaestio azt eldönteni, hogy melyik elv az igaz, s neked arranzsírozni kellene az ügyet, ha lehetne valahogy a nélkül, hogy az tűnjék ki belőle, mintha én írtam volna meg ezt neked, mert akkor nem beszélnek előttem többé komoly ügyről.   vette különösen a szívére ezt a dolgot, de  . bátyám is nagyon komoly volt ma estve.  

  Téged csak annyiban okol  . hogy ante diem írtál neki és nem gondoltad meg, hogy kinek írsz, hiszen már megismerhetted volna   úrat. Tehát accessiore megjegyezve, attentáld meg applanálni ezt a kényes ügyet, mely  . érdekli leginkább, de az én kinevezésemet is egyuttal, ha lehet csináld ki a nélkül, hogy arról  . tudnának

[törölt]

« róla »

, hogy ismét accordálhassanak.  

  Hogy ily sok idegen szót használtam, számítsd annak, hogy latint tanulok, s gondolkoztam rajta addig is. De hogy helyesen használtam azt authadiával mondhatom és ezt absque omni expectione elfogadhatod nem à coup perdu írottnak.  

  Magamról már nem írhatok semmit, azt hiszem   élőszóval elmondott mindent.  

  Én pedig abban a reményben hogy acceptálni fogod az irottakat, s nem fogsz ezért az ex abruptó írott levélért megharagudni, maradok  

  1902 Julius 16 tán?  

  à bras ouverts irántad és   is csókolom.  

  testvéred  

  .  

  Különben gondolhatod, hogy az adagiologiát tanulmányoztam s így ad captum van megmagyarázva ez az argutia , mely e levél komoly tartalmát akarná vidítani. De tán antipathiával olvasod e miatt.