Pallagi Gyula – Móricz Zsigmond (1902-01-23)

  Kedves jó  !  

  Én bizony csak egy levéllel, ajánlva, kűldtem el   a Réjját  . Választ eddigelé, semminemüt nem kaptam reá. Tán legjobb lenne, ha felkeresnéd őt magát.  

  Fájdalom, nem tudok feljutni . Mindakét kezem tele van – kiadással. Dolgozgatok – enyhűlésűl, – a fejlődési világnézeten , a melyet elolvasván most, jó későn, észre vettem, hogy olyan forma, mintha indulna és érkezne meg valaki. Azt hiszem, most egész más lesz. A jegyzeteidnek is hasznát veszem.  

  Attól tartok,   nem fog tuni eléggé elkészűlni a VII osztályra. Ez okon kifogásoltam, hogy a magy. dolgozatban vezérelveket nem írtál neki. Én csak ilyenre gondoltam. A leveledet, a mit ez ügyben írtál, nem láttam. Nekem nincs időm s kedvem ahoz, hogy tanítgassam  , pedig végtelenűl rászorulna. Az elméje nagyon fejletlen, a mi még éleseszű embernél is természetes volna annyi allotria után. – Irod,   nálad volt. De te hol vagy? – azt nem. Ugy látom ebből, nem otthon lakol. Nem lep meg. De mit csinálsz? Roppant bánt, a mint futni látom éveidet s a czélt mely felé haladsz, nem látom. Be sem iratkoztál megint? Állásod sincs? A tragedia-írónak hosszu tanulmány kell, s ahoz enni kell. Nem legjobban eltudnád-e végezni a jogot? Lásd azok még tandijmentességet is tudnának leginkább adni, lévén gazdag segítő egyesűletök. S tán a vizsgával is hamarább készen lennél. Tanár mikor s miként leszel? Nagy aggódással nézlek. De ha valami kenyérkereset után látnál, mindez kivihető lenne. Már volna is a ki ajánlani tud. Lásd,   esetleg vissza venne a régi helyedre, a hol ugy látszik   nem felelt meg. Az ő elméje is roppantul iskolázatlan. Azért örülök, hogy végzi azt a jegyzői tanfolyamot, talán okosodik is vele és művelődik. Csak már sikerűlne neki. Szerettem volna ha   vagy egy hétre lejöhetett volna mostanában hozzánk. De ahoz ruha kén, pénz kén. Tudom, nincs egyik sem. Próbáld megkeresni  , valami hirlapi napszámos munkát talán fog adni. Ugy kezdi azt más is.  

    nyers és indulatos, most összetűzött Csernayval, s igy   is ő hozzájuk ment, ott hagyta Cs-t. Hogy fognak megélni, nem igen tudom. De már ezt az esztendőt kiforcirozzuk.  

  Csókol számtalanszor  

  szeretőbátyád  

  , 1902. jan. 23.