Nagy Lajos – Móricz Zsigmond (1901-11-21)

  levelét, amelyben   véleményét kéri ki a "Réjja-réja " című művéről, nem ismerjük.

  Réjja-réja  című, "ősmagyar drámai képéről" van szó, amellyel   köszöntötte házassága alkalmából, amint ezt később ifj.   írt 1936. március 30-ai levelében kifejti. Azt is hozzáteszi, hogy a szöveg azóta eltűnt, "bizonyára nagyon naiv íráska volt, csak a szeretet és a hála ékesítette".   az Apám regényében idézi   egy 1902. augusztus 1-én készített leltárát, melyen a szóban forgó mű  így szerepel: "Réjja-réja . Idillikus játék 1 fv. 1901. jan. 19-től ápr. 15-ig. Budapest. 839 sor, 3 péld. A tisztázat 38 ívoldal." Sem a mű kéziratát, sem a leltárét nem ismerjük. Megírása idején nyilvánvalóan fontos lehetett   számára, hiszen tisztázatát három példányban is elkészítette, jelen levél szerint pedig barátja,   véleményét is kikérte róla. Forrás: Móricz Zsigmond, Ifj. Pallagi Józsefhez, Budapest, 1936. március 30., kézirat, magántulajdonban.; Móricz Virág, Apám regénye, Osiris Monográfiák (Budapest: Osiris Kiadó, 2002), 33.

    küldött 1901. november 21. előtti levelét nem ismerjük.

Becsméreltem.

A "réja" itt alighanem konkrétabb jelentésében értendő, azaz a népdalokban refrénszerűen ismétlődő hangutánzó, hangulatfestő vagy indulatszót jelöl (vö. Szepes Erika, "réja", in Világirodalmi lexikon, főszerk. (I–XI:) Király István, (XII–XIX:) Szerdahelyi István, felelős szerk. (I–XI:) Szerdahelyi István, (XIII–XIX:) Juhász Ildikó, 19 köt. (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1970–1996), 11:557.). Eredetét tekintve vagy hangutánzó, vagy szláv gyökerű. Vö. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, főszerk. Benkő Loránd, 4 köt. (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1967–1984), 3:367.