Levél
Ugyan olyan tompa a gondolkozásom, és olyan száraz a
hangulatom hogy a mit szeretnék aligha érem el.
Az volna a szándékom, hogy
mintegy
leemelve koponya csontomat,
megmutassam az agyamat melyet hordok, és láss egy
teremtményt – egyet annyi millió közűl, a kit a véletlen
hozzád fűzött –, a maga valóságában.
[beszúrás]
Nem sokat látsz itt, letarlott mezőt, egy egy
elszabadult ábrándot – s a "van"-t. Vagyok mert élek. Mint
annyi más.
Gyermekebb és űdébb kedélyt, mint az enyém volt,
aligha találsz. Ki ura nem voltam soha magamnak, hanem
rabszolgája környezetemnek, mely irányított. A kit szerettem
– itt barátaimra czélzok – szerettem a valótlanságig, s
kedvéért megtettem mindent saját kárunkra is. Úgy elfogott,
úgy betöltött az iránta vagy felőle való gondolkozás, hogy
még álmomban is körűlte jártam, míg meg nem csalt. S
megcsalt mind. Egytől egyig. Mert azt hittem ők is úgy
szeretnek mint én – s mindig csalódtam.
Szerettem. Lángzó képzeletem annyira áthatotta
lelkemet, hogy midőn annak sebét éreztem, örülten vágtattam
forró nyárban, levett kalappal. Ököllel vertem a mellem,
átkoztam az istent, mindent mindent. Tudna beszélni a
Királyhelmeczi
erdő, a Királyhelmec
Kisujszállási
pusztaság. HipokritaságKisújszállás
*
nélkűl,
nem látta senki, csak én éreztem,…
Álszentség (görög).
Sokszor volt lelki tusám, egy egy ilyen háboru
annyira áthatott hogy szinte visiom volt – elmondhatná a
Lőrinczi erdő…
Azt mondtad: "Rongyabb életem nem volt mint
Szentesen
és Bodrogszentes
Imregen
,"Imreg
*
Móricz István
1899 novemberétől
Móricz István
Imregen
kapott tanítói állást (vö.
Imreg
Móricz Bálint
, Móricz Bálint
Pallagi Erzsébet
és Pallagi Erzsébet
Móricz István
1899. november 27-ei, Móricz István
Móricz Zsigmondnak
és Móricz Zsigmond
Dezsőnek
küldött levelével).
Móricz Dezső
Bodrogszentesre
1900 őszén költözhetett:
Bodrogszentes
Móricz Zsigmondnak
küldött 1900. december 5-ei levelének
utalásából világos, hogy már nem
Móricz Zsigmond
Imregen
, hanem egy másik településen
tartózkodik; 1901. január 21. utánra tehető levele
pedig
Imreg
Móricz
utólagos rájegyzése szerint
Móricz Zsigmond
Bodrogszentesről
érkezett.Bodrogszentes
Lehet hogy úgy van. Sajátságos, hogy környezetem,
ha gunyosan beszélt is róllam a hátam mellett, szemben
mindig megbecsűlt.
Jól emlékszem, az
imregi
asszonyok sirtak, mikor búcsúztam, a
Imreg
szentesi
papék pedig mintha gyermekűk lettem volna
szinte szülei aggódó szeretettel adtak tanácsot a jövöre s
csak kedvesen emlékszem vissza rájuk. Pedig mindenik helyen
sok szegény, sok keserü napot töltöttem el. De
tudatlanságban, mert gyermek voltam, kiBodrogszentes
[törölt]
« t »
Sok "stikli"-t követtem el. Vannak emberek, a kik
16 éves korukban bűnt követnek el akkor a mikor a másiknál
ugyanaz 22 éves korában csak "stikli" számba megy.
Mint ilyen kerűltem fel
Pestre
.Budapest
*
Artatlan kedélyel, romlatlan
lélekkel. Hej! Keserű volt az az első esztendő. Még itt, a
midőn őszinte önvallomást akartam adni sem merném elmondani,
mennyi csalódáson, mennyi keserűségen kellett átmennem, míg
olyan lettem mint a többi Móricz István
1901 szeptemberétől megkapta
Móricz István
Móricz Zsigmond
állását a Vallás- és
Közoktatásügyi Minisztérium[PIM] számvevőségén
Móricz Zsigmond
Budapesten
(vö. Budapest
Móricz István
Móricz István
Móricz Zsigmondnak
írt, feltehetően 1901. május 18. körül
keletkezett levelével és a vonatkozó
jegyzettel).Móricz Zsigmond
Pesti
számkukacz. A Budapest
Kispesti
posta ugyan nem volt rám hatástalan; a
Kispest
szentesi
papék után feltaláltam ott a második kört, hová
vonzódtam, hol őszinte szeretetet véltem találni, elmult az
is elmult minden.
Bodrogszentes
S a postás ? Ha okoztam nékik bánatot, ök az okai. Elöször
úgy tüntették fel magukat, olyan ártatlan kedelylyel, hogy
én önként melegedtem fel s hültem le a mint elzárkoztak. A
legnagyobb baj, mondjuk szerencse az volt, hogy nem volt
állásom, sokáig kellett volna várni, különben az elsőt, ki
rám hatott elvettem volna, de mint minden kis jellem, hamar
megtörik, hamar elveszt
ették
a
reményt, s kitartást. Engem egy lány, ha komolyan
gondolkozik elvezethetett volna messze, élete végeig.[beszúrás]
*
Móricz István
megkérte Móricz István
Hildenstab Julianna
kezét Hildenstab Julianna
Szombatfalvy Klárától
, azonban az Szombatfalvy Klára
anya
elutasító válasza miatt visszakozott.
Vö.
Móricz Miklós, Móricz Zsigmond indulása
(Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1959), 288.
Szombatfalvy Klára
A sok csalódás, s talán mert a korral az esze is
megjön az embernek, lassan letörték azokat a gyermekes
ábrándokat, szenvedélyeket, s igen rövid idő óta nézek fehér
szemüvegen, unottan, reménytelenül, közömbösen.
A családunkkal úgy voltam, hogy soha melegebb
vonzalommal nem voltam egy testvéremhez sem. Mintha én magam
lettem volna mindenik, nem sokat törődtem velűk, mint
magammal. Ha semmi bajuk nem volt nyugodt voltam. De ha
betegség, vagy más baj érte, kétségbeestem, s életem is
feláldoztam
volna
értük.
[beszúrás]
Mikor
Karolyék
megégtek,Móricz Károly
*
hogy rohantam Móricz István
itt a fiatalabb testvérekkel,
Móricz István
Sándorral
, Móricz Sándor
Károllyal
és Móricz Károly
Lászlóval
megesett katasztrófát idézi fel. Egy
tréfa ürügyén a szomszéd gyerek meggyújtotta a
kétéves Móricz László
Lászlón
a ruhát, miután ő és a tüzet megfékezni
próbáló Móricz László
Károly
súlyosan megégtek. Móricz Károly
Utóbbi
túlélte az esetet, Móricz Károly
László
az év októberében meghalt.
Móricz László
Móricz László
(1891–1893 v. 1894) a nyolcadik gyermek
volt a családban, egyben – az 1885-ös születésű alig
pár hónapot élt Móricz László
Móricz Gyula
után – a második azok közül, aki nagyon
fiatalon ment el. Forrás:
Móricz Miklós, Móricz Zsigmond indulása
(Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1959), 123,
175.
Móricz Gyula
Kondortól
a piaczi patikába, onnan haza a
Kondor Miksa
Kiséri
féle házbaKiséry László
*
szinte össze estem…
A
Móricz-család, miután prügyi házuk leégett, 1892-ben
Sárospatakra
költözött, házában béreltek lakhelyet. Később a
család harmadik lánya, Sárospatak
Kiséry Juliska
lett Kiséry Julianna
Móricz Zsigmond
nagybátyjának, Móricz Zsigmond
Pallagi Józsefnek
a második felesége. Forrás:
Móricz Miklós, Móricz Zsigmond indulása
(Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1959), 154,
174.
Pallagi József, ifj.
Mikor
Dezsőt
kerestük Móricz Dezső
Kisujszálláson
hogy rohantam végig a vasuti töltéseken, milyen
érzések közt.
Kisújszállás
Tagadhatatlan, hogy a milyen lusta frater voltam,
ha nem ilyenek a szűleink, ha nem lett volna
Gyula
bátyám… nem lett volna belőlem semmi, mert míg
mások irányítottak s töltötték be lelkemet, itthon mintegy
kényszeritve terelgettek a fő, a helyes útra. És nekem
szűkségem volt rá.
Pallagi Gyula
Pénzem soha nem volt, s ha volt is, nem ismertem az
értékét. Könnyelmű voltam, de olyan a kíből szerencsés
kőrülmények között igen kedves jó ember lett volna, s boldog
lettem volna, s azzá tettem volna azt a kít szerettem. De
mert a sors nem kedvezett, elhervadt virág, száraz rideg
élet jutott osztályomul – s nem hiszem, hogy valaha boldog
lehessek.
A sok csalódás cínicussá, flegmaticussá s rideggé
tett kedvezőtlen helyzetem a hivatalba még reménytelenebbé
tett; betegeskedésem pedig közömbössé, ki elkészültem
mindenre.
Most szeretek olvasni, komolyabb műveket, de szinte
mindent elkövetek, hogy gondolataimat leigázzam, elfásítsam
lelkemet, csupa kényelemből, mert láttam, hogy ebben a
szegény életben egyetlen fő czél az, hogy úgy éljen az
ember, mintha nem élne. Nem bízom senkibe, s ha valahová
elmegyek, mindig azzal a gondolattal megyek – "talán
utoljára".
Mindig szeretetreméltóvá igyekeztem magam tenni s
soha sem sikerűlt, most már nem kedves elöttem a jövő, a
múlt. Csak vagyok. Azért nem szeretek menni sehová, mert
mindíg bajt szerzek érthetetlen természetemmel, azért
vonúltam vissza tőlletek is; pedig szeretlek benneteket mint
magamat, de igyekszem elkerűlni, a mit jelenlétem
felgerjeszthet, s úgy hiszem, könnyen emberkerülő lesz
belőlem.
És magamon, a modoromon változtatni nem tudok, mert
ez az én gondolkozásom, melyet a természet rótt rám.
Ugye sok bolondságot írtam. De töllem csak ez
telhetik ki "Nem adhatok mást, csak mi lényegem". Engem nem
szeret senki, csak én szeretem ennyi hibám mellett is magam,
ezért élek, s viselem agyam felett azt a koponya csontot,
melyet most leemelni igyekeztem.
Budapest
1906 IV/1.
Budapest
