Holics Janka – Móricz Zsigmond (1904-08-22)

Móricz Zsigmond

!

Mielőtt a tárgyra térnék, nem haragszik meg ugy-e, ha leirom amit az elébb bent

Holics Pál

beszélt, még most is könnyezik a szemem a nevetéstől. Maga még mosolyogni sem fog rajta, mert én nem tudom azt az ő gestusaival és hanglejtésével produkálni és nem tudom hozzá azt a jóizű nagy kacagást bemutatni a mivel

Pali

Holics Pál

az előadást kisérte.

T. i. mi ülünk bent mindnyájan nagy komolyan,

este van, 9 óra

[beszúrás]

csak

Ilona

Galló Ilona

bökött ki néha egy nevetést. Csak beszalad

Pali

Holics Pál

, majd ledűl a kacagástól. – Jaj, jaj már elszaladtam, hogy nevethessek, mert itt nem mertem. – Juj,

Janka

Holics Janka

, ha te azt hallottad volna, megpukkadtál volna. – Megjegyzem, hogy ma itt nagy zápor és vihar volt, villámlott, dörgött, a mitől

Pali

Holics Pál

roppantul fél. Azon törte a fejét dél

után

[beszúrás]

t. i., mikor esett, hogy hogy kéne egy villámhárítót szerezni, de nem értette jól, hogy mire való az és velem magyaráztatta (!) meg magának. Szóval jó ideig beszélgettünk a villámról és

Pali

Holics Pál

egészen tudós lett e téren és még több respektusa lett a villám[törölt]
«
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
»
előtt. Mikor már így megtelt a tudománynyal, akkor került össze most este egy parasztféle emberrel, aki magyarázatokat tartott neki (meg a bakternek) a villámról. És beszélt nekik félelmes eseteket, amelyeket

Pali

Holics Pál

úgy hallgatott, hogy majd megfult nevettében, pedig nem mert nevetni, mert az előadó rossz néven vette és meg is jegyezte, hogy, úgy látszik

Rozsnyón

Rozsnyó

igen sokat nevetnek. De már a legutolsó elbeszéléstől fel kellett szaladnia, hogy kinevethesse magát. Leirom magának szórul-szóra, kár, hogy nem tudom hűségesen illusztrálni is a

Pali

Holics Pál

előadási modorában.

Hát tudod, beszélte az a Kozsár, – hogy a villámról volt szó – hogy egyszer, mikor nekik a kapitány magyarázott

épen

[szerkesztői feloldás] éppen

, borzasztóan villámlott. Ott álltunk mindnyájan és hallgattuk,

beszéli Kozsár

[beszúrás]

egyszer csak beszaladt az ablakon egy nagy villám és

épen

[szerkesztői feloldás] éppen

a kapitány előtt (és levette a kalapját t. i. Kozsár) megállott és így libegett ni! – így lebegett, ni! – (mutatta, hogy.) Nohát én akkor (mondja

Pali

Holics Pál

ezalatt folyton kacag

[beszúrás]

) elkezdtem kacagni, nem birtam megállni. Majd megpukkadtam, és megint csak mutatta, hogy "így libegett ni!" – Kozsár folytatja: Akkor a kapitány kivette a zsebkendőjét és kihajolt az ablakon. – A villám [törölt]
« utána »
körül futotta a szobát és utána: – Eltünt! –

Pali

Holics Pál

: Hát én csak ennyit birtam mondani: (és ez a legjobb, ezen nevettem én.) Nohisz az a kapitány kitett a villámmal! Kidobta az ablakon a zsebkendőjében. – (Neki beszél valaki ilyeneket, aki telitve van tudománynyal – és még csak nevetnie sem szabad, meg kell komolyan hallgatni)

Meg tudod

Janka

Holics Janka

, megszólalt itt a kuvik, hogy: kuvik! kvik! Ráböki Kozsár, hogy: Ahá, meffogta mán a kutya a nyúlat! – Hát akkor is pukkadoztam. Stb. – Azért nem világosította fel. –

Jaj, a multkor este is jó volt.

Apa

Holics Zsigmond

az ágyban volt,

Pali

Holics Pál

elmerült valami könyvbe én meg dolgoztam. Más nem volt a szobában; – nagy csend.

Apa

Holics Zsigmond

:

Pali

Holics Pál

, nyisd ki az ablakot! Megfúlok!

Pali

Holics Pál

nem mozdul, nem is hallja, olvas.

Apa

Holics Zsigmond

:

Pali

Holics Pál

! nyisd ki az ablakot!

Pali

Holics Pál

: (Indul) – ki van!

Az ajtót is! –

Az is! – Hát még mit? a falat ne dűtsem ki? És olvas tovább. – Megjegyzem, ez nem gorombán vagy indulattal, hanem flegmával ment. – Elég ebből édes? Sok is?

Annyi írnivalóm van, hogy nem tudom, hol kezdjem és nem tudok rendet csinálni a koponyámban. A felét elhagyom.

Hát az olló.

*

Utalás

Holics Janka

augusztus 14-én kelt levelére, amelyben hímző ollót kér

Móricztól

Móricz Zsigmond

.

Csókolom érte, édes, jó? Csak az árát nem irta meg, pedig ezt nem fogadom el magától édesem mert – "nem vagyok babonás, nem is tudok stb. – "mégis, mi jut most eszembe"

*

Talán idézet egy ismeretlen levélből.

stb. Szóval ollót nem veszek magától ajándékba.

És magácska úgy látom, nagyon el van foglalva, mert különben már írt volna. Lelkem, ezután kevés levéllel kell megelégednie, mert nekem igen sok a dolgom és igazán, olyan fáradt vagyok este, hogy 11 órakor nem bírok levélhez fogni. De maga irjon! Hisz a sok irka-firka – pardon! – között egy levélke már ide oda! Ha maga nem ír, én még sokkal kevesebbet fogok.

Lám, Nenyuljhozzám

*

Utalás

Móricz Zsigmond

meséjére.

már napvilágot látott! Szemtelenség, hogy az ember háta mögött milyenek az emberek. Mit csinál most, mit dolgozik? Irja meg édes okvetlenűl ki az a "Homok."

Képzelje! Visszakaptam a levelemet amit

Jánkra

Jánk

küldtem;

*

Móricz Zsigmond

bíztatta

Holics Jankát

Holics Janka

levél írására, a jánki evangelikus lelkész címére. 1904. július 31-én, második népdalgyűjtő útján

Móricz

Móricz Zsigmond

a jánki mulatságra is ellátogatott. Lásd

Móricz Zsigmond

Holics Jankának

Holics Janka

írt 1904. július 26-27-i levelét.

ha valakinek a kezébe került volna! Na de nem hiába világhírű a magyar postaintézmény! – Örülök neki, hogy itthon van!

Édes nagy anyjok

Nyilas Katalin

hogy van?

Laczi

Pallagi László

bácsi, milyen eredményt ért? Maga miket remél? Mit csinál?

Lajos

Szerényi Lajos

bácsi, hál Istennek egyelőre tul van minden veszélyen, fel van már, nem is fekszik.

Jenő

Holics Jenő

nem ír semmit megint.

Nagymamától

Szklenár Jozefin

ma kaptunk levelet, mondja meg, hogy irunk neki tán holnap. Jól vagyunk, csak nagyon el vagyunk foglalva.

Ilona

Galló Ilona

itt van. Hogy

Zsani

Szklenár Johanna Emília

néni

Marcinál

Hrencsik Márton, ifj.

volt, azt

Törék Miklóstól

Törék Miklós

tudjuk. Szabóék elmentek

szombatba

Rimaszombat

, azóta az asszonyt már halottaiból élesztették fel egyszer.

Az Ágnes néni

törulközöjét

[szerkesztői feloldás] törölközőjét

köszönöm, csak tegye el, el kell a háztartásba. – Csak sok volna már!

Tudja-e, hogy már félig-meddig karácsonyról

*

Móricz Zsigmond

és

Holics Janka

esküvőjére 1905. január 5-én került sor.

beszél

mama

Szklenár Teréz

is. Nagyon rajta leszünk, ha

Pali

Holics Pál

elmegy, már én következem aztán.

Elárulok egy titkot: október vége felé készülünk

mamával

Szklenár Teréz

Pestre

Budapest

vagy 1-2 hétre, még nem biztos, de nagyon valószinű. Jaj, de jó lenne, úgy-e jó?

Lehrnél

Lehr Albert

lakik már?

*

A

Lehr

Lehr Albert

család távollétében

Móricz

Móricz Zsigmond

a házukban lakott.

Jó ott? A

Dezső

Móricz Dezső

levelét megkaptam, mondja meg neki, hogy nagyon boldoggá tesz, ha gyakrabban ír olyan levelet. Ha volna időm több és kedvem hozzá, válaszolnék neki, de így – nem lehet. Irja

nagymama

Szklenár Jozefin

, hogy a Móricz fiúk nem hagyják szomorkodni, kivált

Pista

Móricz István

nagymester. – Hát csak biztassa őket édes, hogy minél kevesebbet hagyják szomorkodni szegényt. Nincs rá oka, ne busuljon, minek szerez maga magának aggodalmakat. Csak nézzenek be hozzá, édes.

Tegnap igazán magas élvezetben volt részünk. A kuglizóban voltunk az egész

Vashegy

a

mérnökék

Eisele Gusztáv

és

Törékék

Törék László

kivételével (

Margit

Törék Margit

nincs itt) Kitűnően telt el a mulatság és én hallatlan szerencsével ütöttem a bábukat!!!…

Azután pedig

Bender Ottó

,

*

Születési idejét nem ismerjük pontosan, csak az évet: 1876. Felesége Kuliffay Stefánia. Elhunyt 1940 júliusában, forrás: Feltehetően a

selmecbányai

Selmecbánya

Evangélikus főgimnázium tanulója volt. A Selmecbányai Ágost. Hitv. Ev. Kér. Lyceum Értesitője az 1890–1891. tanévről, közzéteszi Breznyik János igazgató-tanár, (Selmecbánya: Joerges Ágost özv. és fiánál, 1891), 38.

a

gondnokné

Bender Margit

fivére, aki zenemüvész, szabad óraiban nevelő évek óta az

Odescalky

Odescalchi herceg

*

Leggyakrabban Odescalchiként szerepel a nyilvántartásokban, Illak vagy

Újlak

hercegi családja. Forrás: Kempelen Béla, Magyar nemes családok, 8. köt. (Budapest: Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1914), 39-44.

vagy hogy írják herceg fiuknál,

*

Feltehetően

Odescalchi Béla

(1890–1953) és

Odescalchi László

(1893–1967) szerémi hercegekről van szó.

hát ez muzsikált nekünk vagy ³/₄ óra hosszat. Gyönyörű, gyönyörű volt, még én ennél szebbet nem hallottam. Csupa népdalt huzott, bizonyosan azért, mert a publikumából egyéb műértést nem nézett ki. Pedig mondják, hogy klasszikusok

b

[beszúrás]

a[törölt]
« t »

n

[javítás]

művészebb. Különben igen finom, jellemes modorú fiatal ember. -

Holnap mennek Murányba,

Mánczosék

Mánczos József, id.

[beszúrás]

én már nem megyek, ha dróttal huznak se.

Igaz! Mik azok a Bárányfelhők? És hogy érzi magát édes? Jutnak-e még eszébe néha a

vashegyi

Vashegy

napok és esték. Most is azaz akkor is oly csendes, méla éjszaka volt, akkor is oly tisztán ragyogott le a hold, mint most azaz most homályos, de olyan nagy, olyan telt, mint akkor… mikor még ketten járkáltunk a kertben boldogan, nagyon boldogan. – Azóta alig voltam a kertben. De nem irok erről a témáról, mert rögvest szentimentális leszek, pedig ezt maga nem tűrheti! Hej! sokat fog még maga tűrni, amit most nem tűrhet, csak a nyakán legyen a kereszt! –

És gyüjtsön édes, – mert októberben még tán fészek után is szaglálódzunk. – Ej, no, még bele is pirultam! pedig, nincs rá okom, ugy-e?

Hát a nótákkal mit csinál?

*

Móricz Zsigmond

a szatmári gyűjtését éveken át bővítette, rendezte. Feltehetően 1906-ra tehető levelében – melynek két fogalmazványát is ismerjük – segítséget kér

Kont Ignáctól

Kont Ignác

, a Sorbonne egyetemi tanárától, a francia népköltészet tanulmányozásához, hogy összehasonlító vizsgálatokat végezhessen. Ebben a levelében úgy fogalmaz, hogy a népköltési gyűjtemény már jövőre megjelenik a Kisfaludy Társaság[PIM] gondozásában. 1907. március 20-án azt írja

Beöthy Zsoltnak

Beöthy Zsolt

, hogy őszre elkészül a kötet szerkesztésével és jegyzetekkel való ellátásával. Hasonlóan ír 1908. június 3-án

Vargha Gyulának

Vargha Gyula

. A kötet végül kéziratban maradt, s csak 1991-ben jelent meg a gyűjtés egy része

Katona Imre

és

Voigt Vilmos

gondozásában ( Móricz Zsigmond, Szatmári gyűjtés, szerk., Katona Imre, 2 köt. Magyar Népköltési Gyűjtemény XVII–XVIII (Budapest: Magyar Néprajzi Társaság–Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézete, 1991).). Amint a kötet előszava fogalmaz, a teljes anyag közzététele indokolt volna mind

Móricz

Móricz Zsigmond

életművének kutatása, mind a folklorisztika szempontjából. Lásd erről: Hamar Péter, Ködösítés nélkül, (Budapest: Kairosz Kiadó, 2008), 55–76.; Szilágyi Zsófia, Móricz Zsigmond (Pozsony: Kalligram, 2013), 105–118.

A hét tárcza készül?

*

Vö.

Olyan kíváncsi vagyok és nem is tudom, mit kérdezzek.

Boriskánál

Fükő Borbála

volt? mit beszélt? Mondja meg neki, hogy várom a levelét.

Pityó

Móricz István

küldött azóta egy lapot

Almádiból

Almádi

az Anna-bálról.

Irja, hogy "gyönyörű" kis csacsikám, ha látná, milyen rút vagyok, úgy lesültem, mint egy cigány. Most kiábrándulna, ha ugyan nem önhittség tőlem az ellenkezőjét képzelni. –

És hogy örül annak a jövőnek! Szivvel is örül, vagy csak szóval? – Ki tudja még mit rejt a jövő! –

Igaz, lelkem.

Mama

Szklenár Teréz

nagyon akarja, hogy eljegyzési lapot csináltasson. Azoknak a messziben lakó rokonoknak és ismerősöknek kéne elküldeni, akikkel úgy sem tudatjuk levélben és mégis tartozunk ezzel. És én is igazat adok

mamának

Szklenár Teréz

ebben, hát csináltasson édes, nem sokat, de nekem mégis szükségem van vagy 30-ra. A mostani dátumot nyomassa rá. Elköldöm a [törölt]
« névlajts »
cimlajstromot, ahova expediálja majd. De ezzel ne késsen, édes. – Küldjön csukott levélben nekünk is egy mutatót. Majd pl. a

pozsonyi

Pozsony

ig. nőnek

Wollmann Elma

irni is fogok egyidejűleg, csak tudjam, mikor küldi maga. Remélem, nincs ez ellen semmi ellenvetése. Ne csináljon vele semmi luxust, de minél előbb, mert így is elég későn van. A dátumba legfeljebb hónapot tétessen, augusztust. Azoknak, akik úgyis tudják, hogy… azoknak nem küldünk.

Édes apja

Móricz Bálint

mikor jön?

Ida

Móricz Ida

mit csinál? Hát

édes anyja

Pallagi Erzsébet

nem gyengélkedik? Csókolom őt. Emleget-e néha, mert én ugyancsak veregetem a könyököm.

*

A babona szerint, ha valaki beüti a könyökét, váratlan vendég jön.

Nagymama

Szklenár Jozefin

sokat van maguknál??? Alkalmatlan??? Jaj mit is irjak még? Tudom, hogy kihagyok valamit, de nem írok már. Most már csak ábrándozni tudnék, de maga ezt nem szenvedheti, hát majd csak az ágyban "ébren álmodom". Szokott-e maga nekem jó éjszakát kivánni a kis gyűrű közvetítésével? Mit szóltak a gyűrűhöz, no irja meg! Mosolyoghatok?

Igaz! Hát a kérvénynyel mi lesz? Semmi kilátás? Pedig higyje meg, nagyon jó volna, hisz nem kéne soká, csak egy pár évig legalább. –

És maga édesem, ne éjszakázzon és ne tegye magát tönkre, hisz csak meg leszünk. Mit ér nekem aztán minden, ha maga kimerül. Az erőszakosság mindig erőszakos bosszút áll később. No, ne tegye magát beteggé édes drága mindenem. –

Irjon, irjon, irjon, irjon! Mit csinálnak? mit csinál? mit tervez? Stb. stb. mindenről, mindenkiről mindent. Pá édes egyetlenem, csókolja a maga nagyon szerető

Jankája

Holics Janka

[aláírás] Holics Janka

Vashegy

, 1904. aug. 22. éjfél.

A mult hónapban egy

Balzac

Balzac, Honoré de

cikk

*

A Balzac és a nők című mű. Név nélkül jelent meg.

ugyanaz [törölt]
« az »
volt, amit maga beszélt egyszer nekem. Szinte azt hittem, maga küldte be.