Móricz Zsigmond – Holics Janka (1904-07-27)

  Őnagysága   úrhölgynek  

   

  Gömör m.  

  . 1904. jun. 3.  

  Édes drága jó  !  

  Engedje meg, hogy ha levelem néha elmarad, hogy egyáltalán nem tudok időt nyerni az irásra. Azt gondoltam, hogy talán részletes utirajz kitelik tőlem, de most látom, hogy még rövid lapocskákat is alig tudok kisütni.  

  Fél tizkor értem ; a ház csendes volt és sötét. Már   bácsiék lefeküdtek. A szomszédba kaláka bál volt s onnan véletlenül haza jött Tera, a szolgáló, aki rettentő sivalkodást csapott láttomra:  

  – Jaj   urfi itt van!  

  Ő aztán bement hiradni, ilyenformán:  

  Mit akarsz? – ébrednek fel.  

  – Pszt! (sugja, mert hisz alvókhoz beszél) Ne tessék megijedni… (Erre persze kimegy az álom a szeméből mindenkinek, azt hitték a bálba esett valami szerencsétlenség.)  

  – Mi baj?  

  – Semmi, csak   urfi van itt.  

  Persze lett kaczagás.  

    b. rögtön kijött, összecsókolóztunk, aztán a   is felkelt s egész egy óráig fenn mulattunk, csevegvén sok mindenről, – persze Magáról is édes én menyasszonyom.  

  Tudja hogy mindenki összecsapja a kezét s nem győz eleget csodálkozni rajta, hogy már Husvét óta jegyben vagyunk és még Karácsonyig várni akarunk. Nem tudják megérteni hogy lehet ilyen rettentő hosszu terminus. Bizony én már szinte restellem bevallani, hogy igy áll a dolog. De aztán vegye is tudomásul édes, hogy Karácson az utolsó, a legutolsó nap, a mig elvárok egyedül.   bácsi szeretne esketni, nem ő, hanem a   jelentette ki, – kiméletesen.  

  Másnap hetfün menni akartam, de rábeszéltek, hogy ezen a héten maradjak ezen a vidéken. Vasárnap lesz a bál, ott lesz az egész megye, oda én is el kell hogy menjek. Szivesen is megyek, mert érdekes lesz. Hasznát is veszem majd ennek a bálnak. Sok érdekes dolgot lát ott az ember. Hétfüt töltöttem. Legnevezetesebb esemény volt, hogy fürödtünk a Tiszában, a mely roppant leapadt ebben az esőtlen időben. Át lehet gázolni sok helyen, ma meg is tettük, – majdnem, de a közepén meggondoltuk a dolgot, nem volt miért t.i. átmenni, s igy is felért az isten tudja hány Muránykával az a viz, a min átmentünk. Olyan nincs a Tisza, mint a Duna, de mikor kiönt, csónakon egy félóráig, néhol egy óráig is mehet mig átér.  

  Kedden átmentem , hol az atyafiak  , meg    , meg a felesége   persze nagyon szivesen fogadtak.   is örültek a viszontlátásnak, a többi is, a kivel csak találkoztam. Itt az a becsület, hogy szeretnék agyonetetni az embert. Az igaz is hogy van kedve is ehhez az embernek. Délben tyuk volt becsinált lével, este remek szilvásétel s felséges turós galuska! Cz! Ezeket meg fogja tanulni Édes, – ez ám a jó! Még az ozsonnára előkerült száraz sódar is más izü itt, mint másutt. Enni, igazán, nem lehet másutt, csak .  

  Haj, Magáról bizony kérdezősködtek, de mennyit! Hanem hát ismersz engem lelkem, – én ugyan nem sokat pletykálkodtam, lehangolván a csöndességgel az érdeklődést. Estére a   átjöttek az özvegy papnéékhoz, látogatóba. Velük én is visszajöttem . Egész este esőre állott az idő, de aztán még sem lett belőle veszedelem, vagy inkább haszon. Mert itt is ugy várják az esőt, mint az isten áldását.  

  Lám még most is kedveltje az Istennek. Ebben az országos szárazságban olyan termés van, hogy a legöregebb emberek sem emlékeznek ilyen jóra. A repcze igy termett: visszajöttem , a hol most igen jónak tartják pedig a termést, hat holdnyi földön termett 16 köböl, vagy mázsa repcze. Ugyancsak hat köblös földön termett 63 mázsa. A repcze ára most 9 máskor 6-7  

  A buza olyan volt, hogy   most két asztagja van olyan nagy, mint tavaly egy. Tavaly egy kereszt leffeljebb két vékát adott, most négy vékát ad, vagyis egy mázsát s gyönyörü minöségüt, tehát négyszer annyi termés, mint tavaly. S tavaly aratáskor a buza 6 50 , – legfeljebb 7 volt, most 8.50 – 9.50-ig van már.  

  Széna is volt első kaszálás, a kukoricza is elég szép, gyümölcs is van, dió temérdek. Szóval valami csodálatosan áldott esztendejük van a csécsieknek ebben a szük világban. S a többi falunak nincs ilyen jó dolga.  

  Látja, annyira érdekel engem az én , hogy szeretném ha maga ugy örülne a jó sorsának, mint én.  

  De nóta nem sok van. 15-öt kaptam tegnap, a többit már a régieket mondták. Holnap megyek és , pénteken onnan , szombaton , vasárnap , a hol a bál lesz. ide messze van, 5-6 óra szekéren, oda Gábor visz el, a ki roppant meghatódva fogadta a pipát.  

  Onnan majd irok mihelyt lehet, ugye édes, én édes jó szivem, nem haragszik, hogy ha várnia kell egy-két napig. Mindig, mindig rád gondolok édes angyalom. Nagy, nagyon szeretném ha irnál. Vasárnap leszek, a czim ez: –   hirlapiro, éde! A papnál leszek, a czim ez: –   hirlapiró, (/ Szatmár megyében) lelkész ur leveleivel. – Mit csinálsz szivem? Mit dolgozol, mit varrsz? Min gondolkozol? Irj. Most már biztosan alszol, egyetlenem! Hajh, nem alkalmatlankodik most ott a te imádó, s téged számtalanszor csókoló