Móricz Dezső – Móricz Zsigmond (1904-07-16)

  jó volna ha elmenne valahova egésségi szempontból s ne tanuljon 3 hétig semmit még valami orvosságot is rendelt! Igy talán elmulik a köhögése. Megy a hegyek közzé, vagy   igy pótolja a vidéket.  

    udvarol – jelenleg – a kisasszonyoknak. Szegény feje nem tud mit okosabbat csinálni. Ir hozzájok költeményeket, miből talán egyet leirok, élvezd:  

  A görög lyrai Anthologiát  tanulmányozgatja s ugy látszik megragadta, mert örökké hexameterezik s irja az epigrammokat. Különben semmi baja. Sóhajtozik a délutáni munka után, de nem megy utánna, emlegeti hogy kellene a katonasághoz a pénz, de bizony az nem, csak a rendes adóssága szaporodik.  

  De hát róla is legyen elég tempora mutantur, sed ille numquam mutatur.  

   ,   bevégezték a . Tanulják mind a ketten a magyart, még most egyelőre egyebet nem, mert nem érek rá.  

   ? Ő róla már keveset lehet mondani. Most vetkezik le mert 10 óra felé jár az idő. A rejtvényeket megfejtették s bevitték, hanem a kérdésére nem igen tudott válaszolni, mert nem hogy ő, de még mi sem tudjuk, hol s merre vagy.  

  Most már csendes a ház, rátérhetek magamra. Dehogy csendes! Be jött   s elkezdett   veszekedni, mert nem egyezik meg vele a Nagyidai czigányokra  nézve. Nem akarja elhinni, hogy az nem sokat erö munka. Pedig ez   "egyéni véleménye, a mely mindig van olyan mint a  , még ha ő VIII is" Most már elég hangos, s   még mindég nem akarja elhinni.  

  Hát én velem azóta nagyon sok minden történt.  

   -rel határtalan ismeretségbe, mondhatnám barátságba keveredtem. Mindennapos vagyok a házánál. Ha már egy nap nem megyek ő is, a   is neheztel. Eldiskurálgatunk, corrigáljuk Toldi  magyarázatát, a melyik most a sajtó alatt van. Ebben a hónapban már kész lesz. Felolvassa, vagy felolvastatja velem a java részeket s megmagyarázza. Tudom már hogy   nem birálta meg helyesen, a minthogy ő megis czáfolgatja egyenként. Érdekes munka. Csak talán tulságba megy a sok magyarázgatással. Érdekes az első része, hol magát a müvet magyarázza s az eposzt s a tragikumokat benne. Maga is ezt tartja a legjobb részének, mert ezt a legnehezebb megmagyarázni is ugy, hogy a gymnazisták is megértsék.  

  Erre különben szintugy az egész munkára vonatkozólag a te véleményedre nagyon kiváncsi s elvárja "hogy Az Ujságban[PIM]" is megbirálod. Azt hiszem itt-ott változtatna is rajta, ha veled beszélne. Roppant sajnálom, hogy olyan fogyatékos az én tudományom, szinte restelem, nem tudok hozzá szólni, pedig ő szeretné; azt sem akarom, hogy csak dicsérjem, nem akarok hizelgés vádja alá kerülni. Mert hát az igazat meg vallva nekem az egész nem tetszik. Nem szeretem azt a rendkivül, szörszálhasogatásig menő magyarázgatást. Lehet pedig, hogy az igen jó benne csak én nem tudom megbirálni, sohasem tanultam Toldit  igy, nem foglalkoztunk vele, csak megtanultuk a verset. Pedig néha csakugyan olyan érdekeseket mond, hogy egész meglep. Ha magyarszakos volnék, most megpróbálnék ebben az irányban tanulmányozni, de így nem érek rá.  

  Máskor, más munkájából olvas fel valamit. Herman és Dorottyát  ugy megszerettette velem hogy már azóta átolvastam, többször. Sohasem vettem eddig észre milyen szép, s hogy mi benne a szép s most sokért nem adnám. Abban is van azért nem valami kiváló rész. Hanem azért erre vonatkozó véleményemet sem merem megmondani neki, mert hátha csak én nem értem?  

  Tulajdonképpen igen nehéz a helyzetem vele szemben, mert folytonosan ujabb és ujabb fogyatékosságára jutok az ismereteimnek. De még is örülök, hogy erintkezhetek vele

[törölt]

« m »

, mert sokat lehet töle tanulni.  

  Legjobban tetszik a forditásai közzül a Heine költeményeinek forditása. Ezt még nem adta ki, de azért többet felolvasott közzüle.  

  Itt ujra furcsán vagyok. Ő legjobbnak a "két gránatos " fordítását mondja, én pedig azt a leggyengébbnek gondolom. Ismerem a   fordítását, ő azt ugyan legucsmolja, pedig nekem az jobban tetszik. S meg mondani mégsem mondhatom, mert nem tudom helyesen kifejteni ki nevet, vagy azt mondja "ne szóljon olyanhoz a mihez nem ért" Igy hát én az olyannál a melyik nagyon tetszik, hallgatok. (Pedig ezt beleegyezésnek tartják)  

  Irtam már vele is ugy vagyok mint  . Eleinte bámultam a tudományát, öt magát a legnagyobbak közzé számítottam s ma Isten tudja miért, nem tartom olyan nagy embernek. Nagyon rosszul esik, hogy olyan hiu. A magáét mindig a legtökéletesebbnek tartja, a többit lenézi, s gucsmolja. Pedig ez baj. S aztán nagyon szereti, ha hizelegnek neki, dicsérik a munkáit. Elmondta hogy dicsérték meg Hermanért  az akadémián a Toldiját  s a többit. Hogy adtak neki a tanítványai emléket s hogy ő ezt megis érdemli. És azt is, hogy   öt kérte meg, hogy Toldi estéjét  rendezze sajtó alá "mert csak akkor lett volna az irodalmunkban kiváló jó T . magyarázat" s mert   őt bizta meg anyagiak miatt, amazt a   "huzott fülűnek" s egyébb ijesminek titulálja nyilvánosan is.  

  Hanem azért mindezt megbocsátom még, mert megszerettette velem   is, kiben eddig csak egy rendkívül unalmas történetirót láttam, a ki csak arra jó, hogy kötelező olvasmány alakjában kinozzák meg vele a tanulókat. Most látom, hogy nem is a története fontos – mert hisz ott elfogultságok miatt sok a hamis adata – hanem az a gyönyörü szép magyar nyelvezete. Milyen remekül tudja a párbeszédeket elmondani, vagy pl. ott a hol a fia haláláról beszél, igazán meghatja az embert. De nem is lehet olyan részt találni, a melyiket ne olvashatnánk gyönyörrel, élvezettel. Ha én magyar tanár lennék, de másképpen tanitanám az irodalmat!  

  Megmutatta   Toldijának  elökéziratát, s a radványi sötét erdöben  - nek melyet   személyesen adott neki s   azt a verstanát, melyet még ismertetni is fog. Ezeket ugyan felesleges elmondani, mert hiszen te ugy is ismered.  

  Minden délután olvas fel nekem valamit s elbeszélgetünk rajta órák hosszáig. Hej ha én többet tudnék!  

  Jó lenne ha küldenél neki egy levelet, igen szivesen venné, mindig kérdez, persze én sohasem tudok mondani semmit.  

  Elvégeztem a könyvtárnoki tanfolyamot, s megkaptam az első diplomát, mely már a megélhetést biztositja. Sok érdekes dolgot tanultam, kár, hogy te is nem hallgattad. Megismertem sok katalógust,   müvét, általános nézetet a világirodalomra vonatkozólag, s utmutatást, hogy hol mit találok meg. Régi iratok ismerését, régi papi irokat, a hártyákat stb. Megnéztem minden valamirevaló iratát valamennyi valamirevaló könyvtárának. A halotti levelet, Ehrenfeld codexet, Corvinakat stb. stb. Könyvtári rendszerekkel ismerkedtem meg – ha csak felületesen is – mert ilyen rövid idő alatt sokat nem lehet tanulni. A muzeum könyvtárát, rendszerét, egyetemét, képviselőházét stb. Arra is utmutatást, hogy hol találunk erre vonatkozó múnkákat. Mert tulajdonképpen mindenben az volt a fő, hogy forrásmunkákat ismerjünk meg. Hanem a legnagyobb sajnálatomra a legn. rész mindeniknél német – francia – angolul van irva, a mi tehát rám nézve rejtvény.  

  De hogy ennyi szószaporítás után mégis rátérjek a hasznára, talán már itt volna az ideje  

  Elmentem   a statisztikába, magammal vive az indexemet s diplomámat, hogy adjon a nyárra valami munkát. Előbb az indexet adtam oda, nézegette – ámbár már – mint monda ismerte – s himez-hámoz, hogy nincs munka, hogy nem vehet fel, hogy ttavaly sem voltam én velük megelégedve. Akkor aztántavaly sem voltak sem velem, sem én velük megelégedve. Erre aztán odaadtam a diplomát s megfordult a koczka. Nem szólt egyebet csak "kérem hogy ne vennénk fel a könyvtárba?" maga ment be s áthelyezte azt a hosszu nyaku urat más osztályba s engem 60 forint fizetéssel azonnal kinevezett; másnap hivatalban is voltam. 3 hónap mulva, ha ott maradnék, véglegesítene.  

  Pompás szobám van. Egyedül vagyok benne, senkisem jár keresztül rajta, senki sem törödik vele hogy mennyit dolgozom,   még csak be sem jött háborgatni, nem ugy mint   valamikor. Mennyit kuncsorogtam tavaly hogy ide jussak, nem értem el s most ime ez a rongyos diploma mit tesz? A szobám is olyan kellemes és hüvös, mintha jégbe hűtenék, passió benne dolgozni. 85000 könyv van a kezünk alatt. Ugy-e szép? Mit szólsz hozzá.  

  Igy élünk mi, igy élek én, csendesen, megelégedetten a sorssal - ha a tudománnyal nem is - de nem így  , kire levelem második részében rátérek.  

  II. Ma beszéltem vele. Nálok voltam – eldicsekedni, pedig már tudta  .

[törölt]

«

[...]

[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó

»

Nagyon megváltozott egy pár nap óta. Sáppadt, a szeme kisirt s ön magán valami kellemetlen dacz van, hogy nohát ha a sors igy akarta, legyen meg! Tudni illik visszakapta a leveleit kíséretül ennyi

[törölt]

« t »

irással "Felejtsen el örökre, nem érdemlem, hogy valaha rám gondoljon" R. J..  

  Biz ő megsiratta, elsiratta Isten tudja hányadszor! Szegény lány, igazán sajnálom. Többet soha életembe nem udvarlok egy lánynak sem, mert látom milyen kinos a való tudata. Játszás a legénynek, halál a leánynak. Kedvem volna megfojtani azt a hadnagyot mégis csak gyalázat így bánni el valakivel.  

  Most aztán  

a. m.

[bizonytalan olvasat]

változik. Udvaroltat magának s kaczerkodik ugy mint a többi lányok. Figyelmesen vizsgálja a szemközt levő III. emeletet ahol regel 8, este 5-ig állandóan egy 25 évesnek látszó csinos barna fiatal ember néz az ablakára gukkerrel anélkül, hogy őt meglássa. Még beszéltek, pedig már régóta néz.  . ugyan szeretné hogyha valami uton-módon bemutatnák – de azért alkalmat ad rá.  

  Nem csodálom, ha dicséri korom sötét szép fekete szemét. Mit csináljon egyebet.  

  Még   kisasszony sem ir neki Pünköst óta egy levelet sem, nem is hívja, nem is megy, nincs hát ki előtt kiszomorkodni magát. Jó volna ha irnátok, de ne emlitsd, hogy én irtam, mert megharagszik s azt pedig nem akarnám.  

  Édes   mit irjak még Vagy talán ez is sok már? Ird meg, irjak e még vagy ne. Szeretnék veled beszélni, most szükségem volna rád. Olyan sok változáson mentem keresztül azóta, hogy nem is képzeled. Szeretnék tanulni, rohamosan tanulni, uttól érni téged, vagy legalább nyomodba lépni. Mondd, hogy lehet, milyen uton s milyen irányban tanuljak? Igy össze-vissza mindent vagy csak külön a Földrajzot – Történelmet? A göröghöz absolute nincs semmi kedvem. Ostobaság az semmi hasznom sem lesz soha belőle, nem hogy inkább a németet vagy angolt vagy francziat tanitanák. Igazán nem tudom hogy tudok elkészülni rá. Már Szeptemberre nem lesz belőle semmi sem, talán Deczemberre.  

  Igaz-a! elfelejtettem hogy te azt sem tudod hol jártam én. Barátom, bejártam Szilágy megyét. Megnéztem sok igen érdekes várromot, csatamezőt megmásztam a Magurát, hallottam sok mondát a várakra vonatkozólag. Elolvastam a   Szilágy m. monográfiáját  s   Erdély műemlékei  cz. munkáját. Ugyhogy mindent tudtam, hol mi van megnézni való. Jaj be pompás ez a vidék óriási magas hegyeivel, szikláival, barlangjaival, melyekhez mindenütt egy-egy monda füződik.  

  Hanem erről beszélni érdekesebb, mint írni. No, ugy tetszik máskor írok egyébrül.  

  Most pedig édes   bucsuzom. Elég volt az irásból neked pedig az olvasásából, vagy sok is?  

  Csókol számtalanszor sirig szerető testvéred Már ¹/ ₂ 1, mindenki alszik, de azért ők is csókolnak.  

    kisasszonynak üdvözletemet add át 1904 VII/16.