Móricz Zsigmond – Holics Janka (1904-06-10)

 

[törölt]

«

[...]

[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó

»

. 1904. jun. 10.  

  Édes  !  

  "olyan édes, gyöngéd, nagyon jó  …" be irigylem azt a magamat, a milyenné álmában lettem. Mert ébren még sose ismertem, fájdalom, ilyen jellemzést megérdemlő magamra.  

  Tudom én édes hogy ilyennek szeretne maga engemet, de ha nem tudok olyan lenni. Nem vagyok egyik sem, s fökent nem értek hozzá, hogy látszam olyannak.  

  De mégis annyira durva és kellemetlen se vagyok, hogy szándékosan igyekezzek ugy irni, hogy soraimból alattomosan bujkáló szemrehányást, szóval nem tisztességes tudom is én mit, lehessen kiolvasni.  

  Látja én mindig megértem a maga hangulatát, de maga sokszor nem az enyémet. Hiába, nem tudok szentimentális lenni egy perczig sem. Hamarabb leszek száraz okoskodó, nagy durva gunyolódó, mint érzelmes áradozó.  

  Most semmi bajom, egészséges vagyok testileg, lelkileg is. Van mindenem a mi kell, a családomnak semmi baja, , jókedvüek, megelégedettek. És szeretek és szerethetem a föld legdicsőbb láza az enyém. A dolgok rendes mederben folynak, ilyenkor én nem áradozó ömledezésbe szoktam beleposványosodni, hanem inkább tréfáló és száraz mókázásba.  

  S ki gondolna arra, hogy magának fájdalmat okozok ilyen megjegyzéssel: "nem rablom drága idejét holmi firkákkal" – stb. Vagy hogy   a maga legjobb akarója

Bpesten

Budapest

!  

  S maga azt hiszi, hogy én elöttem több érdeme van s én kitagadom?  

  Hát elöször is:  

  A ki az érdemeit felhányja, abban a perczben elveszti a jussát a jutalmazásra értök. Maga az érdemeit felhányta, tehát én nyugodt lélekkel tagadhatom ki. Meg is teszem; összes protekcziómat megvonom. Meg is vontam már régen. (  azon spekulált, hogy magát kinevezteti tanítónőnek, s ö a mibe belefog meg tudja csinálni, de én a leghatározottabban tiltakoztam ellene.) Szóval a kitagadás ím formáliter is megtörtént, annál szivesebben most maga kijelentette, hogy – hál´ istennek! – nem törödik vele, vagy (ez gúny lesz! készüljön hozzá!) a maga kifejezésével: "nem érintené!"  

  Másodszor:  

  Hisz én nem vagyok , inkább vagyok mint itt. Mert nem ott van az ember, a hol a lába lóg, hanem a hol a szive ketyeg. És maga nem hallja hogy az én szivem ott ketyeg a maga kebelében? Hát sose veszi ki, hogy megnézze, hányat mutat? Csak igy találgatja, körülbelül hogy áll az idő? Ezért van aztán, hogy ilyen tévedései vannak a szerelmi nap-szak megállapitásában: fényes délben fekete éjfélt lát; hajnalban busitó alkonyt; tíz órakor már ozsonnázik, s délután egykor azt hiszi itt a vacsoraidő… Vedd ki édes, vedd ki kicsi zsebórádat és ne szidjad annyit hűséges  . Az éjszaka is láttam magát! A maga álma olyan zsibbasztóan hatott rám, mintha én magam aludtam volna. Igen, azért ne haragudjon, hogy a gyürüröl nem tudtam még eddig mit irni, azazhogy már nagyon is sokat filozofáltam róla, s annál kevesebbet tettem.  

  Hát végre találomra rajzoltam egy jukat erre a papirra s lám mi lyó; de ennél ne legyen ám nagyobb!  

  Im ezzel befejezem levelem, csak két, három mondani valóm van:  

  1.) Hogy ne panaszkodjon, a mért ezt a darab papirt elhasználtam, megadom, egy egész ivet adok érte!  

  2.)   uj blouse-a van, de ő azt mondja hogy az nem blúz hanem pitar, vagy libegő, hogy hívják maguknál?  

  3.) Könyvtárnoki tanfolyamot tartanak a Muzeumban jul 4–14ig s ha be tudok iratkozni, akkor elébb megyek jul 15–30ig s onnan Szatmárba aug 1–15ig. Jó? Ennek hasznát veheti az ember esetleg valaha. Jó?  

  A czigány kapásait üdvözlöm! A fényképet küldje el, mert nincs rá türelmem, hogy még egy egész hónapig várjak. Megengedi a türelmetlenséget?  

  És végül egy komoly szót.  

  Ne gondoljon maga többet a jövő év programmjára s ne tervezgessen mindenféle maradhatnék dolgokat. Ha engem szeret, akkor eljön karácsonykor ide. Ha isten segít semmi körülmények közt se várok tovább. Szegénység fenyegeti, lehet; de csak megélünk szerényen míg én élek.  

  Sőt, inkább azt szeretném, ha praktikus tervekhez van kedve, tervezze ki, hogy rendezkedjünk be, majd akkorra. Ha ott leszek magával én édesem, majd elmondod. Jó lesz szívem? Ha semmi baja nem lesz a családunknak, karácsonra 5–600 koronám lesz az első berendezkedésre.  

  Csókollak édes jó lelkem, drága egyetlen    

  sirig szerető .