Petőfi Sándor

(1823–1849) költő.   Petőfi iránti érdeklődése már gyerekkori olvasmányélményeihez kötődik:   együtt olvasták a költő verseit. Ekkor épül be gondolkodásába a Magyar Alföld témája, valamint Petőfi alakjának és költészetének fontossága, amely végigkíséri pályáján. Bár a években elszakad a nemzeti romantikától és a Jókai-Petőfi-kultuszt felváltja az   és   műveiben való elmélyülés időszaka, későbbi éveiben újra és újra felidézi és elemzi a költő alakját cikkekben és tanulmányokban. Móricz 1939-ben, majd 1941-ben a Kelet Népe[PIM] lapjain jelent meg két Petőfi-tanulmánya, melyekben újra felidézi és elemzi Petőfi alakját, származását, költői útját és forradalmiságát. Forrás: Móricz Zsigmond, "Ha Petőfi élne", Pesti Napló, 1931. március 18., 1.; Móricz Zsigmond, "Petőfi kilencven éve halt meg", Kelet Népe, 1939. augusztus 1., 18–20.; Móricz Zsigmond, Életem regénye, Móricz Zsigmond művei (Budapest: Athenaeum, 1939), 307.; Móricz Zsigmond, "Petőfi ős-erő", Kelet Népe, 1941. december 15., 1–3.; Vargha Kálmán, Móricz Zsigmond és az irodalom, Irodalomtörténeti könyvtár 8 (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1962), 28, 177–183.