Holics Janka – Móricz Zsigmond (1904-04-01)

  , 1904. apr. 1.  

  Édes, drága,  !  

  Ma kaptam csak a maga levelét, édes, ma, nagypénteken s maga azt még hétfőn este kezdte írni. Nem értem, hogy lehet ez máskor mindig másnap kapom. Ma egy hete is pl. azt, amit csütörtökön írt. A tavalyi nagypéntek! Emlékszik? Én nagyon jól emlékszem, esett az eső, mikor a templomból jöttünk, tudja? – Szerénék is ott voltak. Mi onnét  -hoz mentünk. Stb. stb… azért nem kívánom vissza azt, legalább most nem. Most én olyan boldog volnék, vagyok is, de már sajnálom a levelemet. Úgy-e, ha nem mókáztam volna, eljött volna? Vagy tán jön is még? És akkor az én levelemet valaki más bontja fel? Úgy-e, nem bontja fel senki? Megvárnám a holnapi póstát, de hátha azt irja, hogy nem jön, akkor egy nappal megint később kapná ezt a levelet. Igy vasárnap reggel kapja s legalább jobb ünnepe lesz. Legalább, azt hiszem, hogy maga is úgy vágyik legalább az irott sorok után, mint én, ha már együtt nem lehetünk. (Komisz ez a  !)  

    nénitől is kaptam ma hosszú levelet,   is.  . néni irja többek közt, hogy az ünnepeket ott tőltik, oda megy   is,   no még   is ott lesz, együtt lesznek. Ha akar, elmehet maga is hozzájuk, legalább jó ünnepeket kívánni, vagy megönteni őket. Ha akarja csak! De én még most is reménykedem, félig-meddig várom ide! Pedig nem kívánnám, hogy olyan nagy áldozat árán legyek boldog! Hisz, ha szegények nem volnánk! De úgy-e ez nem is volna jó, akkor tán nem is ismernénk egymást. És igy is milyen gazdag vagyok én! Enyém a világ legnagyobb kincse, enyém a boldogság! Enyém vagy Te, te édes, egyetlen boldogságom. Én a magáé vagyok, a tied most már egészen, nyiltan becsülettel. A tied örökre! De mikor leszünk mi még együtt! Ha most nem jött, mikor jöhet legközelebb? Ezentúl már csak ilyen

[törölt]

« kicsike »

rövid időcskéket várunk, rövidke pár napot, mikor eljön s már előre félek attól, hogyan fogok itt maradni aztán egyedül ebben az üres szürke világban, a melyik addig olyan verőfényes volt.  

  Most is, igazán, részben az is visszatartott attól, hogy magát egyenesen meghívjam, – hogy elgondolkodtam, hogy az után a 2 nap után sokkal rosszabb lesz, mintha nem jön. De az a két nap! –  

  Meg aztán ezt is gondoltam, még nem mertem leírni: Ha már maga csakugyan komolyan elhatározta az , akkor én szeretném, ha május 1-én, Zs. estéjén lenne. És úgy látom, ezt   sem elleneznék. Most ez nagyon hirtelen jött, nem számított rá senki, igaz, hogy az a legszűkebb családi körben is, a legszerényebben is és legegyszerűbben, sőt posta utján megtörténhetik, de most, mégis nagyon meglepte különösen  . – Én meg különösen tudja mért nem szeretném most? Mert április van.  

  Május 1-én meg tán magának nem lesz inyére, mert talán nagyon is nyilvános lenne? T. i. valószinűleg itt lesznek a névestén. Ez ugyan még nem biztos, de már   azzal jött, hogy már előre biztos, hogy "csak készüljön, mert ott leszünk." De hisz olyan kicsiny, hogy az egészen mindegy, akár itt vannak, akárnem, ha nincs is itt senki, akkor is úgy tudják szóról-szóra, mi történik, mintha ott volnának. Én az igazat megvallva mindig huzódozom a nyilvánosságtól s a nagy társaságtól, de ha maga nem bánja, én sem. És azért is szeretném akkor, hogy még a   is itthon lesz, – különben csak juliusban lehet, mikor visszajön, mikor tehát mindnyájan itthon leszünk.  

  De kérem, irja meg, mit határozott, mert  . néni készül ide, akkorra meg kéne hívni mert megharagudna és még   hivnánk meg. De ehhez mindenhez idő kell s ha lenne belőle valami, akkor csak egy hónapunk van. – Hogy történik az ilyes? Azt én nem tudom, mert még én sem próbáltam. Majd megtudjuk addig. – Kérdi, hogy mit hozzon? Fogalmam sincs róla. – Talán 2 szál rózsát, v. szegfűt??? Majd megkérdem, jó? Hisz még talán messze van. Úgy-e sokat beszéltem róla, ez tán nem is illik? Bánom is én! Most már illik minden! –  

  És milyen idilleket képzelget el, az én édes kis komoly fejinkóm! Elképzeli, hogyan ébreszetene fel "úgy csendesen, szépen, édesen egy ". Pedig nem kellett vola felébreszteni még, nem szoktam én a tyúkokkal lefeküdni! De én azt hittem, hogy ő most csak a farkasok, rókák, kutyák, bárányokkal foglalkozik. Édes, kis mesék, de szeretlek is titeket! – Nem készült "a bölcs róka"  óta? Elküldi? Igen? Kérem! Óh, szoktam én is ábrándozni, álmodozni. Majd megmutatom, hogyan.  

  És képzelje, mit álmodtam az éjjel! Igazán olyan érdekeset és jól esőt! Azt, hogy   mentem karonfogva, ő vezetett oda fel, a lakásba és ott kijelentette, hogy én leszek a felesége. Én pedig olyan boldog és büszke voltam.  

  Pedig ébren még   felesége sem lennék, kikosaraznám, ki én, pedig még főzni sem tudok, de majd csak megélünk valahogy! De nincs nagy kedvem a főzéshez! Úgye, most megint savanyú az arca? Úgy-e fél, hogy én csak olyan haszontalan pazarló, és tudatlan gazdasszony leszek? Hát hiába, én már csak olyan leszek! De hát maga ezt jól tudta, minek ment bele? Különben … még … de nem tréfálok, mert tréfának is fájdalmas, no még: nem jó az ördögöt a falra festeni!  

  Maga meg volt elégedve a   feleletével? Én jóformán nem is olvastam. Mi újság maguknál? A mit szólnak? De irja ám meg őszintén. Tudnak mindenről, remélem. Beletörődtek már?   ott van még?   beteg még?   mit csinál A többi fiúk?  ? Most unatkozik úgy-e, nincsenek előadások.   hogy van? Nem beteg? Volt most dolga az  , úgy-e? Az ünnep előtt! Igaz, most jut eszembe, hogy maguk május 1-én hurczolkodnak. akkor maga nem jöhet? Irjon, kérem! Most olyan régen nem írt!  

    arra kér, hogy vigasztaljam  , hogy egészen agyongyötri magát.   volt nála ( ) és "egészen hidegen, minden megindultság nélkül"

[törölt]

« beszélt »

mondta, hogy   mondja meg  , hogy "nyugodjék meg, más nem lehet tenni". Szegény  ! Sajnálom nagyon, de igazán ő maga az oka ennek! – Szegény  , pedig olyan jó ő, hogy megérdemelné a boldogságot. Neki nem is való  , tán szerencsétlenné lenne, de

[törölt]

« ha »

ő csak hozzá köti az ő boldogságát. Pedig semmiképpen nem hozzá való, "nem is érdemli őt" mint   is irja.   komoly, igazi férfi kell, hogy igazi asszonnyá tegye, aki mindenben fölötte állna, őt vezetné, – nem gyerek, mint  . Úgy-e? És úgy-e milyen szép és derék asszonyt tudna belőle faragni egy igazi férfi? Bizony, különb lenne, akármelyikünknél  , és lesz is, – ha nem gondol  . Ez olyan beteges és helytelen állapot. Most veszem észre, hogy ezt tulajdonképpen   kéne megírnom, maga csak lemosolyog érte! – Majd irok neki is, de nincs kedve az embernek olyasmihez, amiről tudja, hogy kárbeveszett fáradtság. Nem megy el hozzá valamikor? Menjen, édesem, vigasztalja meg szegénykét. Hogy az ő boldogtalanságát tudom, most százszorosan boldog vagyok én, aki nem kártyavárat építettem és szappanbuborékban gyönyörködtem! Nem is omlott össze az én erős váram, nem is pattant szét, nem is oszlott el az én reménységem. Nem is leszek én boldogtalan soha! Csak egyetlen esetben: Ha magát boldogtalannak látnám. Nem szeretnék lakni, itt sokkal fáradtságosabb és költségesebb és kényelmetlenebb az élet mint ! –  

  Sok bolondot írtam össze úgy-e? És rútúl? De minden szó után mártani kell a tollat, nincs tintám.  

  Úgy-e maga nem bánja, ha akármit írok is? És megért mindig, mindenütt?  

  Én nem értem soha magát, ha nem irja ki egészen, mit akar mondani. Pl: "De necsak azt irja, hogy: Nem kell semmi csak...?" Mi? Nem tudom, mire gondol?  

  Megyek már feküdni, álmodozni, ábrándozni, magára gondolni (mindig azt teszem). Irjon édes, ha lehet. Nem hiszem, hogy jönne már, ha jön, nem baj, hogy elküldtem ezt a levelet, ha pedig nem jön, boldog szép husvétot kíván mindnyájoknak, kedves kezét csókolja, a maga édes levelét epedve várja örökre szerető  

 

Jankája

Holics Janka

 

[aláírás] Holics Janka

 

  Én mindig csúnyábban irok, lassanként, már azt sem fogok tudni. De úgy sietek mindig, nem győzöm írni, amit gondolok, azért olyan kúszált itt-ott a levelem. De tán megérti az én  ? Pá!  

  Micsoda vers az, amit küldött? Csak töredék? Állatmese? Vagy csak rigmusok?  

  … Erdőn-berdőn kóriczálok? mi ez? –  

  Először úgy olvastam, hogy kuriczálok. Ha még csak szerda lenne, azt írnám, hogy jöjjön édes, rögtön, jöjjön, várom, vágyom vele lenni, de egy hétre jöjjön. Már lemondtam! Jó mulatást!