Móricz Zsigmond – Holics Janka (1904-03-24)

  . 1904. márc. 24.  

  Édes  !  

  Nem szeretem ezt a postát, nagyon sokára fordul. Ha Vasárnap irok, csak Csütörtökön kapok választ rá.  

  Ez közbevetett mondat, mert itt most lárma van tömérdek.   tanul, a többi eszik.   ujságból olvas, a katonaképzö – káromkodásról. Én pedig felkötött bajusszal (!) itt ülök s irok – hát ki tudna ilyen körülmények közt szép levelet irni.  

  De azért felhasználom az idöt s irok, mig könyvtárba nem kell menni. Még fél kilencz. A héten ma megyek elöször ki a házból. Megint eröt vett rajtam az érzelmesség és – susogtam. Azaz berekedetten üldögéltem s irdogáltam itthon. Naponként irtam egy mesét. Kébzelje, már van 11 mesém. – Iga

[törölt]

« n »

A bölcs rókát igazán nem kébzeli, milyen sikert ért el.

Lehr

Lehr Albert

  megigérte hogy ö maga olvassa fel meséimet, széljegyzetekkel; –

Gyulainak

Gyulai Pál

  ; és előszót irván hozzájuk, kiadatja a Franklinnal[PIM]. –

Kozma

Kozma Andor

  pedig (ettöl függetlenül) azt mondta, hogy "ő mutatja be a Kisfaludy Társaságban[PIM]!" Én aztán most hajszolom a meséket. Azért megyek a könyvtárba is. – A Szász dolgival végeztem, de nem tudtam elvinni, hát elköldtem hetfün neki. Még válaszolt.  

  Nini! Én a valló! Érdekes? amiket beszélek?  

  Igaz, a Takarodóban fázott meg a hangszalag állományom. Ez azt jelenti, hogy nem való nekem egyedül menni szinházba. Néztem is, akkor is, hogy be egyedül vagyok… Be kukucskáltam oda a zerkélysötétjébe, a honnan a Brigadérost néztük s – gondoltam nagyokat. Pláne hogy ott ketten is ott lehettünk volna a magam jegyeért.  

  Nos most a levelét taglaljuk. Hogy hosszu levél lesz belöle? Na, talán a körülményekhez képest. Söt azazhogy ahhoz képest igen hosszu! A szemét! édes, a szemét kimélje és gyógyitsa! Erröl nem kell többet mondani. De én igy kimélem, hogy megint gyalázatosan irok! De nagy és correct irással soká tart és – az igazat megvallva azt hiszem, hogy könnyen olvassa már maga az én levelemet!  

  A csetneki? – (csikós itat a Tiszán) Erről most nem beszélek. Majd! az én képemről – jó lesz hallgatni. a lényeges stb (Itt sorok közt elárzulom, hogy én csak, csak, de –   elött "nem marad meg" ifiasszony lelkem, ha meg nem tanul főzni! Már lassan beletörődött, mindenbe, söt – alig várja, de azt mondták neki (a postán, régen még) hogy "egy rántást se tud meg kavarni hugomasszony! – Pedig az nagy

sor

[bizonytalan olvasat]

. Ez az az erkölcsi szempot. Ez is csak pro forma mert én megesküdtem sorra minden szóra külön, hogy az én   olyan rátottát csinált nekem, a milyet – még a nagyapám se evett (olyan jó volt t. i)! Igaz, mondék hogy rántást még nem étetett velem.  

 

Pista

Móricz István

 ? – Szegény fiu, sajnálom, egész öszintén sajnálom. Szegény  , bolond  .  

  Igaz én magát csókolom számtalanszor, kétszer, háromszor, négyszer, ötször, százszor, számtalan számtalanszor

Zsigád

Móricz Zsigmond

 .

[aláírás] Móricz Zsigmond