Pallagi Gyula – Móricz Zsigmond (1902-07-19)

  Kedves  !  

  A   két hét óta nem tud járni.   bizonyosan beszélt erről. Elképzelhetitek, hogy megy e miatt a háztartás szekere nálunk, s mi mindent kell magamnak csinálnom, s mennyire alkalmas ily helyzet elmélkedésre s más effélére.  

  A  -ügyben ugy jártál, mint a   regény hősei. Az adatokból látom, hogy később jobban tul lőttél a czélon, mint előbb. Nem nagyon lényeges a dolog, de nagyon kár.  

  Most megint csak abban fő a fejem, hogyan jussak fel?  

  A   – Poddy  ügyben helytelenítem, hogy oly nehezen fejezed be az ígért I. felvonást. Ha már annyira csak az irodalomnak élsz mostanában, akkor forcirozni kell, meg legyen, a minek meg kell lennie. Én ugyan azt mondom, hogy add be a pályázatra is, ha az ugy szól, hogy csak szöveg kell. Azért  . hadd készítse a zenét. Ird meg  , hogy ezt én tanácsoltam, mert neki is jobb lesz, ha bírált szöveg lesz a zenéje. Ha a szöveget elfogadják, – akkor soron kívűl diadalmaskodni fog vele ő is, ha a szöveget kifogásolják, a bírálatból meg tudja az ember, mit javítson rajta. Gondolom ezt vagy effélét írhatnál neki.  

  A váltóra azt üzenhetem, hogy bezzeg tul vagyunk már azon, – s az árán – tul.  

    szinte tulzott szorgalommal tanul. S ugy veszem észre, hogy értelmesen is.  

  A  -üggyel egyelőre legjobb lesz hallgatni. Még én se tudom, hányadán állok vele. Másfél hónap óta se jót se rosszat nem írt.  

  A pályázatoknak majd utána nézek a Ujságban. Mert nem tudok sehonnan tájékozódni. A társaságnál mindössze egyet tudok. "Somogyi jutalom. 200 franc aranyban. Egy satira. Határidő 1902. okt. 31." Ennyi az egész. De ha szindarab nem lesz nem sikerűl, akkor sovány az irodalom nagyon.  

  Az Értesítő 1902. májusi számában ráakadtam a pályázatokra. Ezt elkűldöm. Rövid idő alatt (egy hét) kűldd vissza.  

  Csókolunk nyájatok szerető bátyád  

  , 1902. jul. 19.