Móricz Zsigmond – Holics Janka (1911-08-30)

  Nagyságos   urnőnek  

   

  Édes kedves  , megkaptam mindkét leveledet. Tegnap nagy vergődéssel, ma viszont igen könnyen dolgoztam. Már csak néhány oldal van hátra e fogalmazásból, a legeslegutolsó jel… Mindent megcsinálok amit kell, csak megszabaduljak, mert addig egyébre nem tudok gondolni. Hát igazán ne menjek el? Akkor a szőlőt se küldetem oda? Vagy azért oda? Még nem irtam annak se. Persze most mindent elhalasztok.   még most se gratuláltam.   velünk vacsorált egyszer és sok érdekeset beszélt a feleségéről söt asszonyról. A   még most is viseli a nevet s dicsekszik, így milyen boldogok ők s jó állása van az  . Ez az uj asszony, valami egyszerü vidéki lány ugy látszik a barátunk tudta mi kell neki. „régen örzi ő a tartalékban.” mondta róla. – A kosarat én nem tudom megvenni. Majd megvesszük együtt, mert sokat fogunk járni mindenfelé. Szinházba, kabaréba, bálba, korcsolyázni, kirándulni. A kis   odaadjuk a   és mi éljük világunkat. Jaj csak készen volnék már. Ugy fellélekzek utána, hogy no! Most azért irok lapon, hogy megint fel ne adjam bélyeg nélkül. Én azóta nagy kincsre tettem szert: haza hozzák könyveim egy részét: 40 kötetet. Gyönyörüek. Olyan szép sárgák és pirosak és aranyosak! Lesz vagy 200 kötet ujkötésem! Csak az uton nagyon vigyázzatok, és sok pakkot ne hozz, mindent fel kell adni. Elég, ha a kis   el tudsz jönni. Pá , Csók  

  . 1911. aug. 28. azaz 30.