Móricz Zsigmond – Holics Janka (1911-08-28)

  1911 aug. 28.  

  Édes kedves  ,  

  olyan furcsa a nevedet látnom!  

  Jól esik egész megmelegedtem tőle, mintha megszólitottalak volna s te itt állanál a másik szobában az asztal mellett és törülgetnél, takaritanál és pörölgetnél és szidogatnál…  

  Mert mindezekre nagy szükség vagyon. Jaj én nem tudom mit mondjak, mit csináljak. Legjobban szeretném, ha már minden rendben volna. A darab , a lakás, és valahára a rendes módon folyna az életünk. Dehogy kezdek én uj darabba! Isten mentsen! Hiszen ugy ki van merülve a fejem, hogy csak véres erőfeszitéssel tudok belőle kicsikarni egy egy ujabb gondolatot.  

  Ma öt oldalt irtam a harmadik felvonásból. Akkor megállott a gép s nem ment tovább. De azt hiszem, holnap jobban megy.  

  Szombaton véletlenül találkoztam   a New kávéházban. Szörnyen megörült nekem s el van ragadtatva a birtokomtól! Mi dolog az kérdi, hogy ki sem megyek oda!  

  Egész délután arról beszélt. Azt állitja, hogy nagyszerü szőlő az és más gazdáknak a kezén nagy jövedelmet szokott hozni, de az  . nem szeret szénkénegezni (Persze, mert sokba kerül.) A darab felől igen kérdezősködött, megmondtam neki, mennyire vagyok akkor volt épen ez, mikor neked feladtam a s két felvonás készen volt. Örül neki, nagyon várja. Volt most valami kellemetlensége a talán láttad az ujságban, de az már rendben van s annál jobban ki akarja vágni a rezet. Akkor sok szinésszel is beszéltem, irókkal, mindenki tulkiváncsi. De mit csináljak, ha fáradt a fejem. Ma nem erőltetem tovább a dolgot, muszály szabad levegőre mennem. De lásd nem tudok mit csinálni, egyedül nem lehetek, mert akkor csak gondolkodom valamin és ugy utálom már a mesterségemet. Elmegyek a Bristolba[PIM], ott legalább szamárságokkal szórakoztatnak. Az este megint nyolc órakor feküdtem, még hamarább s reggel nyolckor keltem. Ha nem alszom ennyit akkor még annyit se érek. Ma este megint ágyban leszek nyolcra. Tegnap nem irtam, mert   vártam, nem tudom elhinni, hogy nem jött fel , csak talán hozzám nincs kedve eljönni az urfinak, hogy a minap összeszidtam. Tán nem is irtam meg. Az ugy volt, hogy csütörtökre virradóra éjfél után mikor hazajött s szokása szerint mentegetőzött, hogy ne haragudj kérlek hogy ilyen későn zavarlak! azt mondtam rá, hogy nem haragszom, de nem adok neki többet szállást, míg   haza nem jön. Miért? – Azért mert már mondtam neked, hogy nem tudom türni ezt a komédiát. Hogy minden éjjel kivétel nélkül hajnalig lumpolj, aztán itt aludj délig, azt én nem tudom nézni. Tudod, hogy addig nem dolgozom, mig el nem mégy hazulról, ez pedig nekem igen drága mulatság. Szivesebben adok neked egy forintot egy éjszakára, csak ne bosszants. Hajnalban hat óra előtt egyszer csak ott áll az ágyam előtt felöltözve. – Hát te mit akarsz? – Kérlek szépen elutazom.   kérlek, ha este nyolc órakor jönnék, nem haragudnál?… Persze hogy nem, mondom, ha rendesen élsz és dolgozol, akkor engem se zavarsz! Ezzel elment s én vártam este, nem jött. Azóta nem láttam, pedig a statisztikától is jött a számára valami ajánlott küldemény. Ha most elmegyek s addig nem nem tom mit csináljak ezzel. A szerződést itt visszaküldöm. Az én feje jobban ki van fáradva minthogy még ennyivel is tudjak törődni most. Kivált mikor látom mi van benne. Hiszen nem lesz ebből semmi. Legfeljebb, ha   személyesen intézi el.  

  Uj irni valóm nincs, semmi sem történt. Tegnap este voltam otthon, nagy hűhóval fogadtak. Ott sincs semmi ujság. Az   pokrócz már jóformán készen van, még csik hijja volt a végén tegnap. Itt volt ma a festő. Holnap, vagy holnapután délután megcsinálják a tapétázást s akkor rögtön felvikszeltetem a lakást, csak akkor rendelem ide az embert. Most már nincs kedvem rá, hogy ott legyünk még egy hónapig, ha nem dolgoznám ugy sem.  

  Akkor mégis legjobb, ha csak haza jöttök. Mihelyt   vissza jön . Elég neki, ha igy viszi el a szerződést, áthuzgálva, ugy is le fogják azok még egyszer irni biztosan.  

  Mit szinál a kisz  ? Szejeti e már a apukáját? Jaj de nagyon szeretném már látni őt is meg az   is meg   is! Csak befejezem a munkát  Isten segitségével, majd megyek én rögtön. De jaj, olyan ez, mint a Luca széke, szeretnék már sirni miatta. A fejem majd szétmegy, egészen oda vagyok, ülni se birok, a gerincem is fáj.  

  Csókollak számtalanszor édes   édes kis , nagy kincseim! Maradok a ti szerető rongy  ! aki már belebolondul a nagy okosságba. Ja de máskép volna minden ha ti itthon volnátok! Gyere, vagy legalább irjál valamit, mert nem birom már a csendet. Csókol !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!