Schöpflin Aladár

(1872–1950) kritikus, író, irodalomtörténész, műfordító, a Kisfaludy Társaság[PIM] és az MTA[PIM] tagja. 1898-tól a Vasárnapi Ujság[PIM], 1908-tól a Nyugat[PIM] munkatársa, 1909-től a Franklin Társulat[PIM] titkára volt.   halála után a Baumgarten Alapítvány[PIM] kurátora, illetve a Magyar Csillag[PIM] társszerkesztője lett. Korának egyik legérzékenyebb kritikusa volt. Érdeklődése a konzervatív irodalom szerzőire is kiterjedt, de középpontjában elsősorban a Nyugat alkotói álltak. Esszéi, tanulmányai, valamint 1937-ben megjelent A magyar irodalom története a XX. században  c. munkája a századelő modern irodalmába engednek betekintést.   még a század első éveiben, a Vasárnapi Ujság munkatársaként ismerkedett meg, munkásságát a Hét kracjár  c. kötet megjelenésétől kezdve folyamatosan követte. Forrás: Móricz Zsigmond, Naplók: 1926–1929, kiad. Cséve Anna et al. (Budapest: Noran Könyvesház Kft., 2012), 402.; Móricz Zsigmond, Levelei, szerk., jegyz. F. Csanak Dóra, 2 köt. (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1963), 1:341.; Móricz Miklós, Móricz Zsigmond érkezése (Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1966), 31–33.; Fülöp László, Schöpflin Aladár pályaképe, Studia litteraria (Debrecen: KLTE Magyar és Összehasonlító Irodalomtudományi Intézet, 1993).; Faragó Éva, "Schöpflin Aladár", in Péter László, főszerk., Új magyar irodalmi lexikon, 3 köt. (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1994), 3:1784–1785.