Móricz Zsigmond – Szilágyi Julianna (1911-06-18)

  1911 junius 18.  

  IX. Üllői ut 95.  

  Kedves  ,  

  megkaptam a levelét s rögtön irok  . Azt nem tudom, hogy lehetne vele beszélni, csak ha levélben megkérdezné tőle, mert   most rendkivül el lehet foglalva s még talán a képviselőházban lehetne talán leghamarabb megtalálni.  

  A „rirák-rirák” kedves emléket ébresztett föl bennem, de arról nem igen lehet szó, hogy abból csakugyan darabot lehessen csinálni. Én az egész kéziratot elégettem, pedig az igaz, hogy sok papirt tele firkáltam vele, ezelőtt vagy nyolc kilencz évvel. Még ha a   bátyám irásai közül ki lehetne keresni azt a fogalmazványt, mit ő csinált s a minek alapján én akkor próbálgattam, hogy kellene darabbá alakítani, és azt most olvasnám el, akkor meg tudnám mondani, hogy egyáltalán alkalmas e a téma arra, hogy szinpadra vigye valaki. Ahogy emlékszem, igen elavult kis mese volt Poddy, Carbin, Tim-ről, a mely már akkor annyira semmiségnek tetszett előttem, hogy rengeteg munkát vesztegettem arra, hogy valami okosabb dolgot faragjak ki belőle; de bizony nem sikerült. Nem is bizom benne, mert az nem a   bátyám találmánya volt, ő csak forditotta angolból, mert az egy angol egyfelvonásos volt. Ma már ő se fordítaná le sem, mert annyira átalakult a szinpadi izlés, hogy az olyan erőltetett komédiázás nem felel meg. Szegény   is, aki abban az időben olyan naiv volt, mint én, és zenét is kezdett csinálni hozzá, ma már nem ember többé. tegnap kaptam levelet a  , hogy   elmezavar tört ki s beszállitották a szolnoki kórházba s azt kérte tőlem az a barátja szegény  , hogy járjak utána, hogy felvegyék az állami elmegyógyintézetbe, a minek természetesen azonnal utána is jártam.  

  Mi valószinüleg a hét végén utaznunk el vidékre, ha addig megtisztel látogatásával mindig itthon talál, mert a kis miatt nem mehetünk el hazulról.  

  Ezzel maradok kézcsókkal és igaz tisztelettel  

  szerető rokona