Móricz Zsigmond – Komáromi Julianna és mások (1910-04-25)

  , 1910. ápr. 25.  

  Üllői út 95. III. 79.  

  Kedves   néném  

  és kedves   meg   bátyáim!  

  Mindig készülök , télen azt mondom, most nem lehet, majd tavasszal, akkor azt, hogy majd a nyáron s a nyarak eltelnek, azzal a kívánkozással, hogy de most a télen már nem marad el a út. így telik egyik esztendő a másik után s én sem nem megyek, sem nem írok.  

  Talán még máig sem írtam meg, hogy azok a felvett képek, a miket a legutóbbi ott létemkor csináltam, egytől egyig mind elromlottak, egy sem sikerült, mert mialatt onnan felhoztam , valami baleset érte őket s egyből sem lett kép. Na gondoltam magamban, majd lemegyek nemsokára, akkor jobbakat csinálok s jobban is vigyázok rájuk.  

  De az út maradt, egyre maradt, időközben én egészen megvénültem, mint az a mellékelt képen látszik, – tán még sem ismernek rajta, – belőlem igazán ember lett, s ma már annyi a dolgom, alig van időm élni.  

  Így aztán nem lett az én útjaimnak egyéb eredménye, csak az hogy itt a kis diófaszék, – most is azon ülök itt az írógépem előtt, – meg itt van a cifra virágos ételes csésze, mind a három az ebéldőszekrény tetején, a miket kaptam.  

  De talán nem baj, nem hiszem, hogy egy esztendő beleteljen, míg én megint elmegyek , akkor aztán annyi képet csinálok, hogy sok is lesz.  

  De írjanak addig is valamit magukról, hogy vannak, mint vannak, milyen az egészségük, mi újság az atyafiságban? Meg a faluban, a vidéken  

  Engem bizony minden nagyon érdekel a mi ott történik. A   is nagyon szeretettel gondol vissza és sokat emlegetjük a mi kedves rokonainkat. Már mi temettük el, ez a ki a képen van hét hónapos kis  . Szép neve van,   hívják.  

    egészségesek, eddig laktak, de most megint beköltöznek , elsején. Már azt talán tudják, hogy   is megházasodott, meg   is.   kiment Amerikába, papnak és ott él, sok pénzt keres. A is nagy fiú már mind, a is most megy már sor alá. Mindnek állása van, s ők otthon vannak, haza hordják a nagy keresetüket.   húgom is tizenhat éves lány már, ő is gimnáziumba jár, talán az egyetemre is fog járni és tanárnő lesz belőle.  

  Ok is mindnyájan a csókjaikat küldik, és mi is, a legnagyobb szeretettel kívánunk minden jót mindnyáj oknak, Liziéknek,   szintén.  

  Az egyik képet   küldjük s ő vele közösen   a másikat  .  

  Még egyszer minden jót és különösen jóegészséget kívánva, maradunk szerető rokonaik  

  és