Holics Janka, Móricz Zsigmond – Szklenár Teréz, Holics Zsigmond (1905-10-22)

  1905. okt. 22.  

  Édes jó  !  

  Vasárnap délután van; idebent vagyok a szerkesztőségben, senki sincs itt rajtam kívül, csak egy öreg óra, a mely tik-takkolva hirdeti, hogy repül az idő, vénülünk,… Hát   hogy hallgatja az órát? Remélem jobban mint eddig, egészségesebben. Már régen várjuk hiába a postát, semmi hirt sem tudunk az állapotáról s ebből azt következtetjük, hogy javult. Az ember akkor szokott irni, ha baja van.  

  Mi is csak azért nem irtunk mert mindig vártuk, vártuk a levelet. Mindennap elmondjuk s elgondoljuk számtalanszor:  

  – Mit csinálnak most ? De nem válaszol rá senki, csak az aggodalom bent a lelkünkben. Azt a sok kinos éjszakát érezzük át különösen mi is, a mit át kellett szenvedni édes jó   s ugy érezzük sokszor, hogy elfogyott a távolság köztünk és mi a szomszéd szobában várjuk, lessük mikor könnyebbül már lényegesen a betegség.   dr. többször kérdezösködött, nem állott-é be szembeszökő javulás, de nem tudok válaszolni neki. Azt mondja, csak ez az átkozott ösz és tél ne volna, minden jobban lenne; most ilyen bajnál, a hol a lélegzéssel van nagy összefüggésben a betegség, legnagyobb orvosság a friss, enyhe szabad levegő. Csak a tavaszt lehessen türhetően megérni, akkor teljesen rendbejön minden s   egészen visszanyeri régi egészségét s velünk együtt élvezheti az életet számtalan évekig. Most, a mennyire lehet csak jól szellőztessék a szobát s ugy hogy meg ne hüljön a tüdeje. A dagadás nem lohad még? Az orvos azt mondja, hogy az még jóhosszu ideig nem fontos, lohad-é, mert annak a folyamatnak kell rendesen lefolynia, a melyik előidézte, s mihelyt ez meglesz, gyöngéden magától felszivódik. Csak reménység édes jó  ! Én ugyan bizonyosan hiszem, hogy már könnyebben érzi magát, de azért azt irom, hogy semmi esetben se engedjen a testi baj következtében lelki bajoknak is helyet. Más is volt már sulyos bajban és kigyógyult. Az ilyen lassu lefoyásu betegségek inkább leverők mint veszedelmesek; jobban kétségbeejtik a beteget s jobban el veszik az életkedvét, mint sem az életét veszélyeztetik. Az rendesen ugy szokott lenni, hogy a kit valami gyors, heves betegség lep meg, gyuladás, tifusz stb. az utolsó perczéig nem hisz a veszedelemben, bárha még olyan komoly is az. A kit meg egy lassu, hosszu ideig tartó nyavalya tart ágyban, az ha nem életveszélyes is a kórság, akkor is folyton emészti magát kétségbeesett gondolatokkal. Az orvosok azt mondják, hogy   nem orvosságra, hanem jókedélyre van szüksége; egyszerüen be kell várni, míg a nyugalom, csönd s fájdalom az, a mi most hiányzik, az enyhe, jó levegő szépen keresztül viszi a kórt. Ezért nem tudok sem irni, sem ha ott volnék mondani egyebet csak azt, hogy ne engedje magát oda semmiféle ideges, fájdalmas, szomoru gondolatnak. Legfőbb orvosság az, ha szépen nyugalmasan és lehetöleg derülten várja míg a napok s a hetek eltelnek. Ha még meg nem jött volna a könyebbülés, nem sokára itt lesz már biztosan: a daganat apad, a lélegzés könyebb lesz s akkor mindjárt könyebben lehet még apró örömöket is élvezni.  

  Innen semmi különös ujságot nem irhatok. Mindnyájan élünk a régi csendben, rendben és jó hangulatban. Édes   most végezi az   házát, novemberben már bele költöznek.   nov. 16.án teszi az első alapvizsgáját.  a Biztosító Társulathoz[PIM] (Első Magyar Általános) megy hivatalnoknak.  

  Én pedig és az én édes   egészségesek vagyunk s boldogságunkat csak az rontja hogy   állapotán busulunk.  

  Csókolja

[törölt]

« k »

ezek után sirig szerető fia .  

  Édes jó !  

    megírta szegény beteg   amit én is gondolok, azt hogy mindig oda gondolunk és várjuk, mikor kapjuk már azt a jól eső hírt, hogy jobban van. Hiszen az Isten kezében van a sorsunk, tegnap is ezt beszélte itt a megboldogult    , hogy a nagyapja, aki 89 éves már évek óta többször annyira volt, hogy az orvos kijelentette, hogy 1 hétnél nem él tovább és most megint annyira erős, hogy fent jár. Mi is bízunk, hogy   még ez után a tél után teljesen magához tér, megegészségesedik. –   ott van még? Hát  ? Nem tudunk most semmit rólatok.  

  Most pedig bocsássatok meg jó , hogy én mindig a száraz és rideg anyagiról és prózáról irok, de mikor ez az élet.  

  Legelöször is arra kérlek  , kérdezd meg a doktor úrtól, igaz-e vagy bárki mástól, aki megbizható – igaz-e, hogy ennek az Annának a testvére Zsuzsi halálos beteg-e? Azt irta neki a bátyja most, hogy így van és jöjjön haza. Most ez hétfőn menni akar. Ha így van, nem tehetek ellene, nem tarthatom itt, bár nekem elég bajt csinálna vele, ha elmenne, – csakhogy én ezt nem hiszem, mert már a minap is írt neki, haza hívta, hogy a feleségének kis babája lesz, rá szüksége volna. Ad neki havi 7 koronát. Hát ezt okvetlenül tudd meg kérlek, tán   is megtudhatja és rögtön irasd meg nekem.   oda adta nekik a 70 , amit   küldött. Hát   hogy van?  

  A másik pedig ez a kérés: Tegnap irtam   b.-éknak és kértem, hogy küldjenek 1–2 véka almát nekünk, persze pénzért. Nem tudom, megteszik-e, – (a lekvárt már oda küldték ?) de nagyon szeretnénk, mert az ő almájuk nagyon szép és itt szinte megfizethetetlen az ilyen alma.  

  Hát ha pl.   elmenne oda, vegye rá őket, hogy ne sajnálják a pakolást, minden költségüket megtérítjük, csak küldjenek. Ha azonban ezidő szerint nektek ez kivihetetlen lenne, ne törődjetek vele.   csak annyit irjon meg, számíthatunk-e rá, vagy nem, mert akkor itt veszünk mégis.  

    csak tegnap volt itt rövid időre azóta, a Laczi ügye (  ismeri) elsimult. Egyik barátja a felügyelőtől dohányt lopott, hát azzal a feltétellel hagyták ott, ha azzal a fiuval, nem barátkozik többet.  

    írt neki panaszos levelet, hogy 12 vesztett el egy 3 uj tárczával együtt. Csupa rossz hír. A mult vasárnap itt volt  

Jurinnal

[bizonytalan olvasat]

visitelni. –  

    néninek most hál Istennek semmi baja, tegnap már ő hivott meg ebédre.   megint halasztást kért, míg a lába begyógyul.  

  Hát a sok krumplit eladtad  ? Megveszik? Ide nem lenne érdemes küldeni. – Megkaptuk a küldeményt, köszönjük. – Van egy kedves kis cziczánk, folyton ugrál itt és rendetlenkedik.  

    a jövő hó közepén tervezi a szatmári utat. Hát ti hogy lesztek ott? Nem kell 1-én kiköltözködnötök?  

  Mindnyájatoknak kezét csókoljuk,  ,   csókoljuk és   egészséget kívánunk