Móricz Zsigmond – Holics Janka (1905-08-12)

  . 1905.

[törölt]

« jul. »

12.  

  Én édes  !  

  Drága kis óhajtott én várvavárt  !  

  Mit csinál az én  , a ki ugy nem ír az ő szerelmes szivü boldogtalan urának?  

  Édes! Tudsz még meglenni a te párod nélkül? Hogy nem is ír! Hogy hiába várom tovább! Hiába lesem a postát, hiába az ajtón berepülő levelet. Ha elmegyek hazulról, nem tudok elég gyorsan visszajönni, hogy itt találjam a te leveledet, – pedig hasztalan jövök haza, üres a ház, szomoru, csöndes. Csöndes minden, csöndes, hallgatnak a lombok! Csöndes az én kedvem is, egyhangu és utálja ezt az egész világot. Ha örök bajom, bánatom, gondom lesz is, akkor sem tudok dolgozni. Igazán kinomban, keservemben, rabságom unalmának elűzésére tanultam meg németül. Irni is azért nem irtam eddig sürün, mert nem tudok egyebet írni csak a mit egy kiszáradt lelkü szalmaözvegy irhat ebből a pár, szintelen, közönyös, szürke, unalmas, forró, lankadt, barátságtalan, buta, nyomorult … Nem teszek egyebet, csak felveszem, leteszem hol egyik, hol másik produktumát a Deutsche Litteraturnak és konstatálom, hogy a német csakugyan ilyen buta frátereknek ir csak, mint én vagyok…  

  Lásd  , nem tudok egyebet irni életemről.  

  De azt megírom, hogy paradicsom már van elégséges. Tégnap vétettem édes   egy árát, lett belőle 26 üveggel, köztük 8 üveg literes, mind nagyüveg külömben, ugyhogy ez már elég lesz egész esztendeig. Ugorkát még veszek vagy 100-at (40 ) Három üveggel már van. Itt minden drágul most, a hus, a legolcsóbb is forint felé jár; a krumpli (4 egy kiló); – meg tudom is én micsoda van még a világon. A házbért nem emelték, de kályha nem lesz. Mit irjak még erről? Ezekről. Nagy pauzákat tartok közben. Édes! egész határozottan meghülyültem. De az arczom ugy kerekedik, mit a holdvilág. Vagy talán azért; mindig azt tartottam, hogy a kövér ember buta ember, bezzeg ha rajtam teljesedik be! Gimnázista koromban a fiuk ugy hivtak Spitznameval hogy: "a fonnyadt Cassius" – s én büszke voltam rá. Bezzeg ha most már "a sikfejüek a kik éjjel alszanak" közé keveredem s megesznek a disznók! Haj, haj…  

    ma irtak. Ő jobban van, már vigan él, jól és gondtalanul. Szegény fiuk, ma irtam levelet a mivel elrontottam a kedvüket. Pénzt kértek hazulról, s nem tudunk küldeni nekik, hogy ott maradjanak elsejéig, az belekerülni, legalább 35 nincs csak 15, az ő fizetése félhóra. Muszály volt azt írni, hogy jöjjenek haza 15-én. Itt nincs semmi baj, csak hogy hát nincs pénz. Az   házához a héten fogtak hozzá, nem tudok róla semmit.   oda akarja kivinni   szabad levegőre.  

  …Előveszem a leveled, a leveleid lelkem és azzal szórakozom, ilyenkor még mosoly is kiül fávávált ábrázatomra… Poloska nincs, néha egy akad s azt megcsipem…A vashegyiekkel érintkezel néha? mit csinálsz tubikám, muczókám, cziczukám én édesem? Még mindig van mit varrni? Ujra éled a lánykori boldog napokat, – óh én is azt érzem, a legénykori kétségbeesett, lelketlen, egyetlen sovárgássá merevedett heteket, – te mulatsz, ugye mézem, vigadsz, könnyű, röpke, pajzán, édes vagy…  izmos erős, egészséges, gyerek. Tanul…Baraczklekvár nincs. Bizony, bizony…A kaktusz erösen nő! Még mindig egy cserépben van a mályvával…  otthon van már? Mit csinál? A ház készen van? kiadták már? Irjál lelkem erről is. Egészségesek vagytok?…   néni is?   jókedvű? egészséges? Hát   otthon van? Még midig nem tudok a miniszteriumban utána nézni. Sajnos csak a hónap végén lehet. Hát  ? Ő min filozofál mostanság? – Szokott-e kuglizózni!…  

  Már nem vagyok magamban. A konyhának lakosa van: Anna leányzó. Ma d. u. eljött, ma telt ki a hónapja és be akart állani egy másik helyre 4 50 Kérdeztem tőle, hogy: Na visszajössz-é? Én adok csak 3 Januártól kezdve 4-et. Sokáig habozott és volt is oka rá. Végre kinyögte, hogy ha kap 3.50-et visszajön. "Én nem adok, hanem tudod mit maradj itt ebben a hónapban 3 ha eljön a  , megegyeztek, és majd meglátjuk, hogy tovább hogy lesz." – Hát eljött már be is pakolt a konyhába. Míg te jösz édes, addig hazaküldöm, hogy ott legyen, dolgozzon meg a kosztjáért. De nem hiszem, hogy 3 megmaradjon.  

  Kint zuhog a záporeső.  

  Édes! Édes! Ugy szeretnék kérdezősködni az egészségedről!!!… Irjál lelkem róla, őszintén, bőven. Folyton folyvást nyugtalanságban vagyok. Igazán, eddig frázisnak s hiteltelennek tartottam az effélét: "Die Frau war gestorben. Da hatte Wittich begonnen zu trinken und zu spielen. Anfangs wohl nur, um sich zu zerstreuen, aber rasch war es zur Gewonheit geworden…." De most már látom és érzem, hogy én magam igen könnyen tudnék ugyan erre az utra jutni igy egész odáig: "als Wittich sich dem völligen Nichts gegenüber sah… shoss er sich eine Kugel vor den Kopf…" Nem is képzeled, milyen kelletlen semmi ez az élet nélküled!  

  Csókol – – – .