Móricz Zsigmond – Holics Janka (1905-08-04–1905-08-10)

  Édes kis  !  

  Drága  !  

  Édes  !  

  Mit csinálsz édes? Emlékszel még a te vén uradra, a ki itt megőszül az utánad való nagy epedésben. Sose láttam ilyen zilált napi viszonyokat!… Sokaig nem tudtam dolgozni semmit. A mult héten semmit – a héten már ment. Felkelek reggel 5 órakor, ¹/₂ 7kor ¹/₂ 8kor, leggyakrabban 5kor. Akkor felveszem a vászonruhát és leülök az asztalhoz s írok délig. Akkor megyek ebédelni – addig nem eszem. Megebédelek jól. Délután vagy megyek a vagy jövök haza és irok. Vacsorázni nem igen szoktam; naponkint csak egyszer eszem. – Jaj édes, nem élet így az élet! csak veled! csak veled! gyere czukrom haza. De te még csak nem is irsz; ugyan jól telhetik az időd!…  

  (Mikor idáig értem, abbahagytam az irást mert haza kellett mennem, miért)  

 

[törölt]

«

[...]

[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó

»

 

  Hazamentem, mondok. Otthon azzal fogadtak, hogy elibem tették azt a halat, a mit az este vacsorára küldtek. Ugy veszem észre, hogy tudnék én enni, ha itthon volna a magam édes asszonya, – de hogy én utána menjek! inkább nem vagyok éhes. Az este ³/₄ 10kor jöttem haza, mert gyereklapot csináltam. Utána németet olvastam éjfélig: "Im Rausche der Leidenschaft " t. i. ez a czim. Érdekes? –  

  Evés közben eldöntöttük a   dolgát. Talán már irtam, hogy elment   hozzá. Együtt elmentek . Itt egy hires   ujra megvizsgálta, 5 orvosságot rendelt neki, fürdőre küldte s nem adott lakást egy kiadó villájában: mert "ilyen embert nem szivesen ereszt az ember a szobájába!" Szóval   most kétségbe van esve, még vannak. Édes   ma azt sürgönyöztette nekik, hogy jöjjenek haza. Itt utána járunk hogy felvegyék egy sanatoriumba.  

  Azután bement

[törölt]

« ünk »

  Ő az éjszaka nagyon rosszul volt: "Na lett volna az orvosnak dolga velem, ha azt a morfiumot befecskendezte volna. Ha hivtam volna!" De igen megijedt s hetfün megy  , írtam is már neki várja kocsival. Itt irtózatos a hőség. Éjfélig. Állandóan több 30 foknál; árnyékban felmegy 38 fokra. Majd leszédülünk, csak ezért nem híjlak édes, mert külömben nem is tudom kimondani mennyire nélkülözlek. Éjjel ugy alszom, most – az én kosztümömben (À la Ádám.) Takaró nélkül.  

  Azután elmentem a postára és megkaptam a takarékkönyvedet. 3.52 kamatot irtak rá. S úgy 15.52 van rajta. Kicseréltetem másik könyvvel. – Mikor hazajöttem itt volt a leveled. Itt várt rám az édes kis levél. Siettem végigolvasni. Az első hang, a mit kiszalajtottam ez volt:  

  – Óhó!  

  T. i. … lennénk így is tán már válni is…  

  – Ohó!!!  

  Én nem! Most se találom a helyem. Semmihez sincs kedvem; türelmetlen is vagyok a meleg miatt és meg sose vagy itt, hiába várlak, hiába lesek, soha semmi, soha se jön…Soha. Ugy utálom ezt a lakást, mintha tömlöcz volna. Ahova leteszek valamit, egy hét mulva is ott van. A gallérok is a nyakamon, az ágy is vetetlen; bezzeg most a kalapot sose kell a sifonból elővenni, a lámpát mindig sötétbe pucolom s töltöm meg petroliummal, szeretném földhöz csapni; poros minden s a mi legnagyobb baj soha soha nem hallom azt az édes kis hangocskát, azt a föld legdicsőbb zenéjét, azt a legboldogitóbb csicsergést. Most is olyan kimerült és ideges vagyok, hogy alig tudok irni is, szeretnék szaladni, szaladni s meg sem állani mig össze nem csókolom az én gyöngyöm édes kis Magám-at. Lelkem, édes azért kérlek rá hogy tegezz, mert ha szóval mondod is, akkor érzem a hangodat a szívedet, de a betűből ugy szeretnék kivenni többet, többet…  

  Irjál édes, mikor csak tudsz, én olyan sokat írok, hogy már szinte írógörcs van a kezemben s inkább osztán csak elgondolom hogy mit szeretnék irni neked.  

  Itt nem volt eső mióta én itthon vagyok se.  

  Jaj micsoda szorgalom, mennyi varrás! Csak irjál, elvégzek minden megbizatást. Víz mért nincs? Kiapadt a forrás? vagy nincs a ki hozzon?   bácsinak mond meg hogy tisztelem őket.   beszélt egy megbizatásról, hogy menjek el a pénzügyminiszteriumba egy titkárhoz a kitől ők házat akarnak venni, el is mentem volna már szivesen, de roppant messze van, egy egész délelőttöt venne igénybe s nincs és nincs időm. Még gyorsabban azt nekik levélben intézni, én nem is tudom miről van szó s arra nem igen vállalkozhatom, hogy állandó közvetitő legyek. De ők ezt nem igen értik meg.   () még láttam, de telefonon beszéltem vele. Holnap eljön. Ugy veszem észre sokkal több dolga van, mint volt. – A cseléd Anna meg nemigen vágyik vissza, még most se volt itt. Pedig azt beszéli a   Gyulája szeretne vissza jönni. Meg mondhatod az anyjának hogy jó nagy kölyköt kell cipelnie, egyszer láttam az utcán futólag. – Az anyja még nem írt nekem. Izenek neki. –  , Jenő! Az igaz, hogy ha bejut a ministeriumba, kap 30 de egyelőre nem szólhatok semmit, mert   is,   is szabadságon van, s csak a hó végén jönnek vissza. En bizony nem nagyon élem világom. Czudar világot élek. Küldj egy csókot édes, ezért esd: