Holics Janka – Móricz Zsigmond (1905-08-11)

  , 1905. aug. 11.  

  Édes drága jó  !  

  Bizony, már régen nem írtam, de mostanában repülnek a napjaim, mert igazán sokat dolgozom, úgy, mintha lány lennék itthon, mint azelőtt. úgy ábrándozgatok én most az én kis öreg uramról, aki leül egy héten egyszer, oszt ír egy levelet is nekem, és akkor eszébe jut, hogy van egy asszony is a világon, aki hozzátartozik. Hiába beszél, hiába, kis édes, csak jól mulat maga. A városliget, Hűvösvölgy stb. stb. Azért nincs olyan levegője mint nekem, most jöttem (sötétben volna ha a hold nem világítana) az erdőből, a forrástól. Vizet voltam inni   meg a  .  

  És   tiszteli magát, azt üzeni, én meg azt, hogy csókolom és szeretném, ha magával mehetnék el itt az erdőbe.  , képzelje! 2 kis üveg ribizlizulczot , úgy örülök neki, mint egy kis gyerek valami kedvesnek, pl. datolyának. Ma azonban 60 egész krajczár kiadásom volt.  

  Muczókám, édes, hogy van? Nem dolgozik, lelkem? Pedig szeretném, ha… de abban a melegben, az szörnyű is lehet. Várjon csak, milyen lusta leszek én ott! Hát mi lesz akkor a pályamunkával? Hát a tragikummal ? Édes, – úgy-e majd akkor ül bele azokba a rongyos írásokba és könyvekbe, ha én otthon leszek?  

  Mucza, hát a kályhával mi lesz? Jaj, maga semmit sem csinál. Legalább azokat a Pálinkás tányérokat cserélje ki édes, ha csak egy kis kedvet tud kapni hozzá. 2 alul hibás, azt ugyanolyan képű egészért, és a többit is, tudja mi a bajuk, olyan szép szobadíszt vesztünk így el. Jaj, edényt is kell már egyszer venni, meg szenet, fát, zsírt, kanalakat, – ennyit rögtön, amint haza érek, de lesz-e miből muczókám? Úgy-e, csak 1-je után jöjjek, mert addig nincs a házban semmi? – Nekem van pénzem édes, de magának? – Irja-e a kiadást? Hanem a takarékkönyvért csókolom édes jóm, nagyon meg vagyok vele elégedve.  

  De látja, az a nyavalyás Anna, ha nem jön, tán vinnék magammal innét, ugyan, nem tudom, megérne-e 4 Ha pedig az nem jön oda mostanig, akkor nem igen bízok hozzá. Az anyjával, eddig nem beszéltem, lehet, hogy már ők megegyeztek együtt. Édes!   menjen el, és hozza haza a   albumot , meg mit még? –  

  Semmiféle kelmevétel megbízást nem adok, a blúz kész. – Hanem a nyakam rút. –  

  Édes, hogy írnék én   hisz nem tudom a címét, meg lapom sincs. De ha maga nem is, legalább a címét küldje el. A   híre meglepett nagyon, én még nem láttam semmiféle eljegyzési lapot.  

  Csókolom az uborkáért lelkem, hála Istennek, egy gonddal kevesebb. Még a paradicsom van hátra, de azt ne bántsa édes, elég idő lesz, ha haza megyek. Van ott üveg elég; a stellageról azt mind meg kell tölteni, és ami a pinczében van, azt is mind. Azzal sok lesz a dolog, azt a sok piszkos üveget mosni is, ne fogjanak hozzá édes, hagyja azt nekem. Csak az az Anna jönne, mit csinálok nélküle?  

  Édes, a teknőt okvetlenül meg kell reparálni, bedagasztani vízzel, ha nem lehet, venni kell újat. Édes, tán megpróbálhatná nagyon kevesenként vizet öntögetni bele, de nehogy tele öntse az előszobát! Inkább ne bántsa. Hát a virág mit csinál, él? Legyen rá gondja. –  

    bizony egy betűt sem írtak nekem, hisz ez nem baj, csak ők ne lennének bajban. De hát mit tud az a két ember ott idegen helyen pénz nélkül csinálni?   még van?  

  Képzelje csak, édes,   még most is van.   is ott van nála azóta mindég betegen. Szegény  , nem akar   nélkül jönni, ott még az ágyért is fizetnek. Most meg mind a is ott van. Itt meg a varrás várja  , nélküle nem tudom a   dolgát varrni, pedig addig már nem mehetek, míg legalább azt nem segítek neki.  

  Vasárnap megyek. A iskola, (tényleg 16 m hosszú az egyik terme, Szatmárban olyan zavarba jöttem miatta) felszentelése 27én lesz murival egybekötve. Magát is hívatja  , – de még tán én sem várom be, jó? Különben sem mehetnék el…  

  Jaj, csak   segítsük, édes. – – Nem tudom, mi lesz   nagyon könnyen nyugdíjba teszik. Gondolni is rossz rá!  

  Nekem semmi bajom, csak az éjszakáim nagyon nyugtalanok, csak a felét alszom át. Hát az   féle építkezéssel mi van édes? És mindenre feleljen amit kérdezek, kérem.  

    hogy van? Örül, hogy háttal van ? Annyi pompás aludttejet meg kávét iszom, a mennyi belém fér.  

  Különben az egy   kívül, alig érintkezem emberekkel. Magával vagyok mindig én édes kedvesem. Lelkem, ha nem csinál egyebet, legalább levelet írjon hát nekem többször. Emlékszik, hogy milyen keservesen hagyott ott ? Nem tudom, mért jutott most eszembe az a furcsa jelenet. Akkor mintha a szívemet vitte volna el tőlem, másfelé az a vonat.  

  Nemsokára megyek már én is, csak ezt a szegény   sajnálom ezzel a tömérdek bajjal, dologgal. Itt még nem is gondol senki a hurczolkodásra. Még előbb   megy, tudom lesz még egy kis komédia!!! –  

  Tán mindent megírtam már.  (a magáé) hogy van? Hát  ? Birsalmát szerezzenek édes, ha lehetne. Nincs pénze, úgy-e édes? Úgy-e, tiszta inge sincs már? Hát gallérjai? Isten áldja meg kedves egyetlenem, írjon édes, írjon. Csókoljuk mindnyájan. Csókolja a maga örökre szerető .  

  Manczinak írtam egy lapot.   semmit sem tud?  

  Bár lehetne maga is  ! – Nem miattam, magáért. Nekem ugyan nem kell senki más a világon, csak az, ami és aki, de magának nehezítem az életét édesem. –  

  Édes, nem tudna nekem valahogy kedvezményes jegyet szerezni pl. Szt. István napkor? – –  

  Igaz! Hát fog-e tudni németül ?