Pallagi Gyula – Móricz Zsigmond (1900-11-14)

  a levelezőlap írásakor a tiszántúli református egyházkerület őszi közgyűlésén vett részt . A közgyűlés   főgondnoknak a debreceni református egyház megrendszabályozásáról szóló indítványát vitatta meg és fogadta el. Forrás: "A debreceni református egyház megrendszabályozása", Budapesti Hírlap, 1900. november 15., 9.

  (1846–1922) református esperes 1897 és 1905 között volt a tiszántúli református egyházkerület főjegyzője. Forrás: "A tiszántúli egyházkerület közgyűlése", Protestáns egyházi és iskolai lapok 40 (1897): 702.; "Egyházkerületi főjegyző választás", Szamos, 1905. ápr. 13., 3.

  1900. november 18-i levelében   idézi ezt a szövegrészt.

  az 1899–1900. tanév első szemeszterében a Debreceni Református Kollégium[PIM] Teológiai Akadémiáján tanult.

Hiányosságokban (latin).

A milieu-elmélet   pozitivista módszere, mely három tényezőre, a fajra (race), a környezetre (milieu) és az időpontra (moment) vezeti vissza a műalkotások létrejöttét (forrás: Horváth Károly, "milieu-elmélet", in Világirodalmi lexikon, főszerk. (I–XI:) Király István, (XII–XIX:) Szerdahelyi István, felelős szerk. (I–XI:) Szerdahelyi István, (XIII–XIX:) Juhász Ildikó, 19 köt. (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1970–1996), 8:398.).   a korabeli magyar irodalmi életben népszerű tézisét Az angol irodalom története  című munkájában fejtette ki, mely 1881 és 1885 között   fordításában magyarul is megjelent: Taine Henrik [Hippolyte Taine], Az angol irodalom története, ford. Csiky Gergely (Budapest: Akadémia, 1881–1885).

  Puaként  említett művét nem ismerjük. Két versszakát   1900. november 18-ai leveléből ismerjük.     homályossága miatt bírálja meg a művet, és javaslatot is tesz átírására. Ezekből kiindulva az Az szép lány suttog: Jaj meg kell halni  egy rövidebb terjedelmű verses epikai mű lehetett, a kifogás tárgyává tett homályosságát tekintve talán ballada. A főhős neve (Pua) és a refrén szövege ("Óh te gaz, te kénguru szivü") alapján arra következtethetünk, hogy a Csendes-óceáni szigetvilág valamelyik kultúrájának egy mítoszát dolgozhatta fel.

  Balbi  című művének szövegét nem ismerjük. A cím és   itt olvasható elemzése egy, az Az szép lány suttog: Jaj meg kell halni  hasonló témájú és szerkezetű, azzal megegyező műfajú művet sejtet.

Felülbírálom (latin).

Talán   tanítóvá való kinevezésének híréről lehet szó, melyet   1900. október 27-ei levelében   írt meg  .

  (1830–1902) politikus, nagybirtokos, az MTA[PIM] tagja. 1848-ban a Batthyány-kormány vallás- és közoktatásügyi miniszériumában segédfogalmazó. A kiegyezés előtt a "határozati párthoz" csatlakozott, majd annak vezetője lett. 1875–1890-ig Magyarország miniszterelnöke volt, s korábbi politikáját feladva a kiegyezés szellemében kormányzott. 1875-ben megalapította a Szabadelvű Pártot[PIM], mely három évtizedes fennállása alatt az ország meghatározó pártja volt.   1890-es bukása után is meghatározó tagja maradt a pártnak 1902-ben bekövetkezett haláláig. Forrás: Kenyeres Ágnes, főszerk., Magyar Életrajzi Lexikon, 4 köt. (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1967–1994), 2:869–870.

  (1861–1918) politikus, az MTA[PIM] tagja,   fia. 1886-tól országgyűlési képviselő a Szabadelvű Párt[PIM] tagjaként. 1903 és 1905 közötti első miniszterelnöksége idején a Monarchia válságát, háborús konfliktusba való kerülését előre látva törvénybe foglalta az újonclétszám növelését. 1910-ben régi híveivel megalapította a Nemzeti Munkapártot, mely megnyerte az abban az évben tartott választásokat. 1913–1917-ig tartó második miniszterelnöksége idején ismét a Monarchia szétesésétől tartva eleinte a nemzetiségek megnyerésére törekedett, és a háború elkerülését szorgalmazta. Miután a háború kitörését nem sikerült megfékeznie, politikáját a német szövetséghez való ragaszkodás, valamint a politikai és gazdasági erőknek a háború szolgálatába való állítása jellemezte. 1917 májusában kénytelen volt lemondani a miniszterelnökségről. 1918. október 31-én, az őszirózsás forradalom napján, fegyveres katonák meggyilkolták. Forrás: Kenyeres Ágnes, főszerk., Magyar Életrajzi Lexikon, 4 köt. (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1967–1994), 2:867–869.