Pallagi Gyula – Móricz Zsigmond (1900-10-27)

A Vasárnapi Ujság[PIM] átvételi elismervényéről van szó, melyben nyugtázza   küldeményét,   a Le chanteur de Kymé  című művének fordítását. A mellékelt elismervény nincs a levél mellett.

  (1844–1924)   szóló Le chanteur de Kymé  című elbeszélése 1900-ban jelent meg négy másik elbeszéléssel együtt a Clio  című kötetben (Anatole France, "Le Chanteur de Kymé", in. Anatole France, Clio, [Paris: C. Lévy, 1900] 1–38.).   a Vasárnapi Ujságnak[PIM] küldte be kymaeiA lantos  címmel fordításának kéziratát, azonban az nem jelent meg a lapban. Forrás: Lakatos Éva, Magyar irodalmi folyóiratok, 15 köt. (Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum, 1972–2000), 15:3434–3471.; Galambos Ferenc, szerk., A Vasárnapi Ujság repertóriuma: 1854–1921, 8 köt. (Budapest: 1978–1979).   tudjuk, hogy     és  -fordításai kéziratának visszakérésére is unokaöccsét kérte meg. Lásd: Móricz Miklós, Móricz Zsigmond érkezése (Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1966), 31.

A Vasárnapi Ujság[PIM] (1854–1921) széles közönséget megszólítani kívánó, ismeretterjesztő, illusztrált hetilap volt.

  (1840–1907) újságíró, lapszerkesztő. 1867-ben vette át a Vasárnapi Ujság[PIM] szerkesztését az abban az évben elhunyt  , és egészen 1905-ig állt a lap élén.

A Vasárnapi Ujságot[PIM] 1854-es megindulásától kezdve a Landerer és Heckenast nyomda- és kiadóvállalat adta ki, mely 1873-ban felvette –   után – a Franklin Társulat[PIM] nevet, és részvénytársasággá alakult. Forrás: Magyar Nagylexikon, főszerk. (I–X:) Élesztős László, (XI–XIX:) Bárány Lászlóné, 19 köt. (Budapest: Akadémiai Kiadó–Magyar Nagylexikon Kiadó, 1993–2004), 8:295.

A Budapesti Szemle 1840 és 1944 között megjelenő tudományos és irodalmi folyóirat volt. Első,   által szerkesztett folyama – olyan szerzők írásaival, mint   vagy   – még az indulás évében megszűnt. 1857–1864-ig, majd két év szünet után 1865–1869-ig   volt a főszerkesztője (1865 és 1867 között   társszerkesztővel). Utolsó folyama 1873-ban indult a Magyar Tudományos Akadémia[PIM] támogatásával, ezt 1909-ig  , utána az 1944-es megszűnésig   szerkesztette.

Lásd: Hatvany Lajos, "France Anatol legujabb munkája", Budapesti Szemle 28, 282. sz. (1900): 102:443–452.

A lapban összesen öt munka jelent meg  ,   fordítása nincs ezek között. Forrás: Lakatos Éva, Magyar irodalmi folyóiratok, 15 köt. (Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum, 1972–2000), 1:55–63.; Galambos Ferenc, szerk., A Budapesti Szemle írói és írásai: 1840, 1857–1864, 1865–1869, 1873–1944, 2 köt. (Budapest: 1978–1979), 1:66.

  (1871–1914) a Kisújszállási Főgimnázium tanára,   időnkénti fordítótársa. Közös munkájuk   The Return of the Native  című 1878-ban megjelent regényének fordítása Otthon, a szülőföldön  címmel: Hardy Tamás [Thomas Hardy], Otthon, a szülőföldön, ford. Békési Gyula és Pallagi Gyula, Olcsó könyvtár [Budapest: Franklin, 1898].

  Brown of Calaveras  című elbeszélése 1870-ben jelent meg először a szerző által szerkesztett Overland Mounthly-ban (Bret Harte, "Brown of Calaveras", Overland Monthly 4, no. 3 [1870]: 284–290.). Magyarul a Vasárnapi Ujság[PIM] 1894-es évfolyama közölte "S. V." fordításában (Bret Harte, "A játékos vége", ford. S. V. [Tipula Gyula], Vasárnapi Ujság, 1894. máj. 13., 315–316.). Az "S. V." monogramot     kapcsolja. Forrás: Gulyás Pál, Magyar írói álnév lexikon: A magyarországi írók álnevei és egyéb jegyei [Budapest: Akadémiai Kiadó, 1978], 408, 640. Mivel a Vasárnapi Ujság[PIM] egyszer már közölte   művét,   fordítása nem jelenhetett meg a lapban. A   magyar recepcióját illető adatok forrása: Gergely Gergely, "Bret Harte és a magyar irodalom", Filológiai Közlöny 17, 1–2. sz. (1971): 188–201.

Megjegyzendő (latin).

  1900. október 23-án kellett megjelennie kötelező katonai szolgálatra . Lásd     és   szóló 1900. október 23-án kelt verses levelét.  

Lásd     írt 1900. június 4-i levelét. 

    szóló levelét nem ismerjük. Egyetemi tanulmányaira hivatkozva feltehetően   halasztási kérelmet nyújtott be, s ezt a hírt osztotta meg szüleivel.

  tanítói állásáról vagy megválasztásáról más forrásból nincsenek információink.