Móricz Zsigmond – Holics Janka (1904-05-01)

Boríték

Őnagysága

Holics Janka

kisasszonynak

u. p.

[szerkesztői feloldás] utolsó posta

Nagyrőcze

Nagyrőce

Vashegy

Szirk

Gömör m.

Levél

Bpest

Budapest

. 1904. máj. 1.

Édes

Jankám

Holics Janka

Május elseje van. A gyönyörü, a szép, (hisz a Zsigmondnapos!) Május elseje.

Ma reggel ki mentem a Városligetbe.

Pesten

Budapest

az a hit van elterjedve, hogy igazi pesti embernek május elsejének hajnalán ott kell lennie a városligetben. Igy aztán sokan jókor fölkelnek és már négy órakor bekukkan egy ember a virággruppok közé, – vajon mi van ott. Persze senkit se lát, csak egy vak hármónikást, a ki már három óra óta ott zengedez, abban bizva hogy ma sokan lesznek.

Kis idő mulva jön egy korán kelő család. Kereskedő a papa, a ki ma nem nyitja ki az üzletét, hanem jön sokadalmat, népünnepet látni. Az arcza ragyog, a gyerekei rettentő kiöltözve visonganak. A felesége szörnyen megkalaposodva – lebeg. Persze nem látnak csak egy vak hármónikást s egy urat a ki annak a kalapjába meglehetösen feszélyezett mozdulattal dobja be az első krajczárt, s aztán tovább siet: Hátha beljebb már van valami? A kereskedőék is elmennek a harmonikás előtt s a papa egy krajczárkát (két fillérkét) keres elő s odaadja legkisebb magvának:

– Eredj fiacskám lásd az az ur

[beszúrás]

hogy siet, beljebb már biztosan van valami.

Mire ök tovább mennek, a hátuk mögött befordul egy pár lány. Vihánczolva s elegánsan jönnek.

– Ni, ott már van valami, menyien sietnek! Gyerünk csak.

És mennek, (egyikük a vak hármonikást megboldogitja a harmadik krajcárral.)

Aztán jön a negyedik, az ötödik, a hatodik, a tizedik, a huszadik, az ötvenedik, a századik csapat. Mind ezzel a szóval:

– Ma itt nagy dolog lesz. Érdekes. Hogy sietnek. Ott már biztosan van valami.

És összegyül temérdek ember és keresik, hogy hol van valami.

És nem találnak egyebet, csak egy vak hármónikást a kis zsidó impressariójával, – a kiknek is lefizetik a maguk krajczáros emberbaráti (de kellemetlen) adósságukat s aztán a népünnepélyek és egyéb látni valók hiányában beülnek egy-egy sörkertbe, rang szerint Gerbeaudtól

Budapest

egyik nagy múltra visszatekintő, patinás cukrászdája. Forrás: Rácz Judit, "A Gerbeaud-legenda ", Magyar Nemzet, 1998. aug. 1, 61. évf., 179. sz., 27.

a Reklámkertig

Budapesten a Hermina út 51. szám alatt található, 1905-től Vázsonyi kertnek nevezett park.

szépen elosztódván s különlegességek hiányában május elseji gyönyörrel élvezik a közönséges vasárnapi városligetet.

Külömben pedig gyönyörü a liget s kivált a

vligeti

[szerkesztői feloldás] városligeti

fasor. A gesztenyék virágoznak. A lombjuk dus, gyönyörűséges. A kimért és körzővel szabott virággruppok ugyan kellemetlenek, minden nagyszerü kertészeti csodálatosságuk ellenére. hanem egy kedves kis sárgarózsa bokor olyan elragadó naivsággal huzódik meg

[beszúrás]

erőszakosan terpeszkedő orgonabokrok és egy ritmikusan rezgedező szomorufűz alatt, hogy szerettem volna az egészet a gomblyukamba tűzni.

– Brum, brum, Csindadratta!

Katonabanda hallik messziröl, arrafelé siet mindenki, én is (hü kisérömmel,

Pistával

Móricz István

) s ott hagyom a Stefánia utat robogó kocsijaival, bennük ülö, éde, kis baba, gyöngyvirágzó hófehér kalapjával, – örült bicziklistáival, megpaprirrózsázott kerékpár szelével, – pasast leső,

Értsd: utast leső kocsis.

s mivel az nem akad, hosszu orral kucsirozó

Kocsizó.

rozoga fiakkerével, – s mondom, megyek katonabandát hallgatni a izé kioszkba. Sürün rakva néppel a kert s a bosznyák fiuk, félrecsapott fezzel a fejükön, huzzák, azaz f[törölt]
« ü »
újják, ütik, verik, nyuzzák a nótát.

Én kegyetlen szeretem a rezes bandát. Olyan furcsán vagyok vele, hogy csak ezt tudom megfigyelni s tanulmányozni. Ez nagyszabásu, hatalmas. A zenében produkálható legkolosszálisabb alkotást csak fuvóhangszerekkel lehet elérni. S rám mindig van hatása annak. A hegedű ugy tetszik, lágyabb, liraibb és zengőbb, talán finomabb érzelmeket festhet, a szerelem szolo dalnokai hegedün fejezhetik ki magukat legszebben. De az eröt, a drámai, a tragikai erőt csak a tömérdek hangu fuvómuzsika adhatja vissza. A sajátságos fuvott hangnak van valami különös zöngecsaládja, a fuvola hangja a legédesebb talán minden hangszeré közt, a bomburdon

Bombardon.

(vagy mi a nagy kürt) a legmegrázóbb hang. [törölt]
« a világon »
. Kivált (azaz csakis) zenekarban! Külömben is az emberi hang [törölt]
« is »

szintén

[javítás]

fuvó hangszerekből összeállitott zenekar. S az emberi hang a leg tökéletesebb zene, minden zene közt.

Hát én hallgattam egy pár darabot, a

Pista

Móricz István

nagy bosszuságára, ő szeretett volna elszaladni a lármától.

Nekem pedig eszembe jutott az a hipermodern ifju tudós, a ki azzal csábitott az operaelőadásokra, hogy ugy menjek oda, mint a fürdőbe.

– Olyan az

épen

[szerkesztői feloldás] éppen

mint a fürdő. Hangfürdő. Az ember lefekszik egy padra, elereszti magát s élvezi, hogy omlik a hátára, vállára, fejére

minden

[egyéni rövidítés] Móricz Zsigmond

részére a kellemes langyos hangzuhany. Csiklandozza minden izét, bizsereg tőle a vér az erekben, s végre felfrissülve, megtisztulva, megkönyülve jön az ember haza, az utcza rekedt hangzavarába, a bérház utálatos zsidó lármájába…

Akkor elámultam ezt a filozófiát hallva. Most megéreztem, hogy való igaz lehet, hogy a legtöbb ember igy élvezi a zenét. Megeszi a művészetet, mint a jó tejfeles salátát tojással. (Ma ezt ettünk).

Legyen boldog vele.

–

Hop hó! És ez szerelmes levél?

Édes, édes

Jankám

Holics Janka

, én egész elfelejtettem, hogy most nem tárczafilozófia sekélyes okoskodásába kő belegabalyodnom, hanem –

[beszúrás]

lírai ömledezések egyedül [törölt]
« d »
üdvözítő fellege

[beszúrás]

be kő belléggolyóznom, ha édes hallgatóm még édesebb figyelmét ébren akarom tartani. Ne tagadja le, és el, hogy elfordította a mit itt philosop

[beszúrás]

áltam s kereste hol lesz már valami?

De egyetmást akartam mondani május elsejéről, kiindulási pontként. S a pont megindult. S mi lesz a pontból, ha megindul? (Ha a sztrájk ki nem tör, – vonat.)

Utalás az 1904 áprilisában zajlott vasutas sztrájkra. Lásd: "A nagy kavarodás", Magyarország, 1904. ápr. 23., XI. évf., 96. sz., 1.

Hej most két éve!

Kispesten

Kispest

, abban a nagy fákkal teli kertben, ott volt együtt szép taársasaág.

Hová züllöttünk szerte

jó

[beszúrás]

bajtársak?

Két év s hogy eltünt már a régi nép.

kis mama

Szombatfalvy Klára

. Zsorzsi,

Miki

Majthényi Miklós

Szerén, Nemes, A brigandéros,

Boriska

Fükő Borbála

– és

Holics Janka

s én.

ötöd félpár.

Elrémít a mi változott,

És hát még

a ki

Pallagi Gyula

elmult!

És mégis a mi ugy maradt,

Az sem öröm…

S ha ujabb két év elmulik,

Hát majd akkor, akkor mi lesz?

Remélhetőleg jobb

És szebb, és boldogabb

És vigabb nap, mint a mai.

És mégis ugy sajnálok én

Minden perczet, a mely vigan,

Mely boldogan mult el, –

Miért nem élt örökké.

A mult öröm ritkán derit fel.

A fájdalom emléke hübb.

Ez éjjelente följár és kisért,

S irigyli a jelen kis örömét.

A percz boruját óh nem üzi el soha

Bármily szilaj s boldog idők

Emlékeit idézed fel, szivem.

De a legféktelenebb nagy öröm

Boldogságát is tönkre tudja

tenni

[beszúrás]

Ha [törölt]
« az »
elmult baj

csont

[beszúrás]

ujja föltünik…

S az ember mégis olyan együgyü,

Hogy boldogságát hagyja ködbe

veszni

[beszúrás]

De fájdalmának emléket emel.

– Óh az az emlék mért csak emlék,

Óh az a márvány ugy megfeküszi

A szivemet…

Jövővasárnap leplezik le

Kisujszálláson

Kisújszállás

az ő siroszlopát.

Pallagi Gyula

Móricz

Móricz Zsigmond

nagybátyja 1903. február 7-én hunyt el. A síroszlop leleplezése 1904 május 8-án volt.

Nem tudom elmegyek-é? Nem igen.

Móricz

Móricz Zsigmond

nem vett részt az ünnepélyes eseményen. Lásd

Holics Jankának

Holics Janka

írt 1904. május 9-i levelét.

Hanem utána egy pár nappal, mikor egyedül lehet ott lenni mellette.

–

Mit írjak még ezek után? Egyebet se csinálok mostanában csak várom a maga levelét. Igen türelmesen, és zugolódás nélkül. Több béketűréssel, mint az ős bünös világ a Megváltót, mint az elkárhozottak az idvezülést, – mint

Marczi

Hrencsik Márton, ifj.

a fönyereményt.

Hát maga mit csinál? Varr szorgalmasan és nyugodtan? Himez törülközőket? Veteményez a kertben? Gyönyörködik a tájékban? S gondol a maga – ?

És most bucsut veszek.

Sokat irtam – betüt s mégis nagyon keveset, irnivaló dolgot. Óh hogy nehéz és keserves dolgot papirosra irni, papirosra bizni a – csókot.

De hát mit tegyek.

Minekutána alássan meginstállom a leányasszonyt, hogy pár sort irni kegyeskedjék, s értesitém

hogy

[egyéni rövidítés] Móricz Zsigmond

isten segitségével ime hefün költözünk,

1904-ben – hétfőn, május 2-án – a Móricz család a Dob utca 69-ből a Márton utca 35/c. szám alá költözött.

– s minek utána, megkérem

hogy

[egyéni rövidítés] Móricz Zsigmond

igy gondolatba sziveskedjék elfogadni egy millió csókot – annakutána én is kérek helyette egy másik milliót.

Csókollak édes egyetlenem, csókollak számtalanszor, s maradok a te sirig szerető

Zsigád

Móricz Zsigmond

[aláírás] Móricz Zsigmond

Melléklet

Disznó, kutya, macska, egér.

Állatmese.

Hajdanában az egér

A macskával egy testvér.

A macska meg a kutyával,

Nemes disznó komájával.

Hanem egyszer vége leve:

A disznó nemes levele

Elkallódott kézen-közön,

Azóta van harag, özön.

– Kutya komám, – disznó szóla –

Mennem kell a hizlalóba.

Kutyabőröm te rád bizom,

Vigyázz rá, mig meg nem hizom.

Kutya koma elvállalta,

De ő is megy vadászatra:

– Vegye által macska néném

S őrizze meg arra kérném.

Megigéri macska néne,

S tejfölözni menni kéne.

– Kis egerek – szól – a padon,

A leveleket rátok hagyom.

Kis egerek veszik, nézik,

Hömpörgetik, ütik-vétik,

Ütött-kopott papirt rázzák,

Játékformán összerágják.

Jön a disznó: Levélt kutya!

Jön a kutya: Hol van, macska?

Jön a macska: Hej egerek?

Sir az egér: Nincs leveled!

Háboru lett, veszekedés,

Macska azóta egerész.

Harcz foly kutya-macska között

S kutyára a disznó röfög.

Összevesztek ők czudarul,

Még manap is dühbe borul

Ha összejön két darab,

Holtig tart a nagy harag.

A verses mese Disznó, kutya, macska, egér címmel megjelent Az Ujság[PIM] című lapban Lásd: Móricz Zsigmond, "Disznó, kutya, macska, egér", Az Ujság, 1904. ápr. 24., 114. sz. 38. és 1906-ban megjelent Erdő-mező világa című kötetbe nem került bele. Lásd: Móricz Zsigmond, Erdő-mező világa, Benedek Elek Kis Könyvtára 109 (Budapest: Lampel Kiadó, 1906).

Móricz Zsigmond

[aláírás] Móricz Zsigmond

Móricz Zsigmond utólagos rájegyzése a borítékon:

1904

máj. 1.

[íróeszközváltás] grafitceruza

[íróeszközváltás] Móricz Zsigmond