Móricz Zsigmond – Osvát Ernő (1908-08-28)

  (1876–1929) a Nyugat[PIM] szerkesztője, számos jelentős író, költő felfedezője, kora irodalmi életének egyik vezéralakja. A lap megindulásától kezdve ő volt tényleges szerkesztője, kevés beleszólást engedve többi munkatársa számára. Emiatt 1911 januárjában jelentős vita támadt közte és a folyóirat részvényeinek egy tekintélyes része felett rendelkező   között, kinek nyomására februárban lemondott a felelős szerkesztői posztról. Nemsokára a Nyugat szerzőinek többsége, köztük   is (vö.   hozzá írt 1911. február 12-i levelével  ), tiltakozásul a Palermo kávéházban[PIM] gyűltek össze, és a demonstráció hatására   kénytelen volt visszakozni. A történtek után újra   dominált a lapnál egészen 1919 eleji (időleges) visszavonulásáig. 1920 januárjától, a folyóirat újjászervezése idején, visszatért, ám befolyása folyamatosan csökkent. Családjával – az állandó megélhetési gondok mellett – súlyos egészségügyi problémákkal küzdöttek.   1927-ben öngyilkos lett,   1929. október 28-án,   halottas ágyánál végzett magával. Műveit jórészt halála után adták ki.   1908-ban figyelt fel   egy, Az Ujságban[PIM] megjelent írására, és nem sokkal később közölte tőle Hét krajcár  című elbeszélését a Nyugat október 16-ai számában. Még ebben az évben megbízta   egy kisregény megírásával is, azonban a Vér  nem nyerte meg tetszését, aminek hatására szerzője elégette a kéziratot. Ettől eltekintve a Nyugat szerkesztője a kezdetektől egyik legfontosabb szerzőjeként tartotta számon  .   halála után, 1929 és 1933 között     és   közösen szerkesztette tovább a folyóiratot. Forrás: Móricz Zsigmond, "Osvát Ernő, a Nyugat szerkesztője", Nyugat 16, 11–12. sz. (1923): 721–725.; Móricz Zsigmond, Rádióbeszéde, 1930., idézi Móricz Virág, Apám regénye, Osiris Monográfiák (Budapest: Osiris Kiadó, 2002), 97.; Czine Mihály, Móricz Zsigmond útja a forradalmakig (Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1960), 262–267, 322, 434–435.; Móricz Zsigmond, Levelei, szerk., jegyz. F. Csanak Dóra, 2 köt. (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1963), 1:340.; Móricz Miklós, Móricz Zsigmond érkezése (Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1966), 45–61.; Fráter Zoltán, Osvát Ernő élete és halála (Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1987).; Fráter Zoltán, "Osvát Ernő", in Péter László, főszerk., Új magyar irodalmi lexikon, 3 köt. (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1994), 2:1525. Buda Attila, A Nyugat Kiadó története (Budapest: Borda Antikvárium, 2000).; Kosztolánczy Tibor, A fiatal Osvát Ernő (Budapest: Universitas, 2009).; Móricz Zsigmond, Naplók: 1924–1925., kiad. Cséve Anna et al. (Budapest: Noran Kiadó 2004 Kft., 2010), 292, 302–303.; Móricz Zsigmond, Naplók: 1926–1929, kiad. Cséve Anna et al. (Budapest: Noran Könyvesház Kft., 2012), 604–606, 649–650, 735–736.

Móricz Zsigmond, Boldog világ: Móricz Zsigmond összes állatmeséi (Budapest: Nyugat Kiadó, 1912).

Móricz Zsigmond, Szatmár vármegye népe, (Budapest: Országos Monografia Társaság, [1908]).

  (1872–1950) kritikus, író, irodalomtörténész, műfordító, a Kisfaludy Társaság[PIM] és az MTA[PIM] tagja. 1898-tól a Vasárnapi Ujság[PIM], 1908-tól a Nyugat[PIM] munkatársa, 1909-től a Franklin Társulat[PIM] titkára volt.   halála után a Baumgarten Alapítvány[PIM] kurátora, illetve a Magyar Csillag[PIM] társszerkesztője lett. Korának egyik legérzékenyebb kritikusa volt. Érdeklődése a konzervatív irodalom szerzőire is kiterjedt, de középpontjában elsősorban a Nyugat alkotói álltak. Esszéi, tanulmányai, valamint 1937-ben megjelent A magyar irodalom története a XX. században  című munkája a századelő modern irodalmába engednek betekintést.   még a század első éveiben, a Vasárnapi Ujság munkatársaként ismerkedett meg, munkásságát a Hét krajcár  című kötet megjelenésétől kezdve folyamatosan követte. Hálából az   családjának állandó vendége lehetett. Forrás: Móricz Zsigmond, Levelei, szerk., jegyz. F. Csanak Dóra, 2 köt. (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1963), 1:341.; Móricz Miklós, Móricz Zsigmond érkezése (Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1966), 31–33.; Fülöp László, Schöpflin Aladár pályaképe, Studia litteraria (Debrecen: KLTE Magyar és Összehasonlító Irodalomtudományi Intézet, 1993).; Faragó Éva, "Schöpflin Aladár", in Péter László, főszerk., Új magyar irodalmi lexikon, 3 köt. (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1994), 3:1784–1785.