Osvát Ernő

  (1876–1929) a szerkesztője, számos jelentős író, költő felfedezője, kora irodalmi életének egyik vezéralakja. A lap megindulásától kezdve ő volt tényleges szerkesztője, kevés beleszólást engedve többi munkatársa számára. Emiatt 1911 januárjában jelentős vita támadt közte és a folyóirat részvényeinek egy tekintélyes része felett rendelkező között, kinek nyomására februárban lemondott a felelős szerkesztői posztról. Nemsokára a Nyugat szerzőinek többsége, köztük is tiltakozásul a gyűltek össze, és a demonstráció hatására kénytelen volt visszakozni. A történtek után újra dominált a lapnál egészen 1919 eleji (időleges) visszavonulásáig. 1920 januárjától, a folyóirat újjászervezése idején, visszatért, ám befolyása folyamatosan csökkent. Családjával – az állandó megélhetési gondok mellett – súlyos egészségügyi problémákkal küzdöttek. 1927-ben öngyilkos lett, 1929. október 28-án, halottas ágyánál végzett magával. Műveit jórészt halála után adták ki. 1908-ban figyelt fel egy, megjelent írására, és nem sokkal később közölte tőle Hét krajcár c. elbeszélését a Nyugat október 16-ai számában. Még ebben az évben megbízta egy kisregény megírásával is, azonban a Vér nem nyerte meg tetszését, aminek hatására szerzője elégette a kéziratot. Ettől eltekintve a Nyugat szerkesztője a kezdetektől egyik legfontosabb szerzőjeként tartotta számon . halála után, 1929 és 1933 között és közösen szerkesztette tovább a folyóiratot. Forrás: ; , idézi ; ; ; ; ; ; ; ; ;