Móricz Zsigmond – Holics Janka (1905-08-16)

  1905. aug 16.  

  Édesaranyos, drága  !  

  Kis gyönyörüm! mikor látlak édes? jaj én angyali szívem, ugy vágyom már látni azt a szépséges asszonyt, azt az én mindenemet ezen a világon!  

  Kezembe került vad lomolás közben, egy kis csomó vers… egy ember irta az asszonyához. Egy mézeshetes ember, az ő kis asszonykájához, ahoz aki most messze, messze… üdül s nem is gondol az ő ridegen élő emberére:  

  Ide irok egyet…  

  I.  

  (jan 21.)  

  Bezzeg most ülhetek az ágy mellett… ülhetek éjfélig, senki se mondja: Feküdj le muczókám! Na de csak az tartja bennem a lelket, hogy nemsoká lesz ez így. Jön már az én kis édesem, mire ezt a levelet megkapja, már pakol, pakol és jön az urának tárt karjába! Óh hogy megölellek, de megölellek! De nagyon agyon is ölellek!…  

  …  

  Külömben pedig most itt ülök czukrim, az ablaknál, az iróasztalom mellett. Megvettem az elvált asszony asztalát 8 s most ur vagyok szörnyen, csak .  

  Igaz, szent istvánt nem lehet felhasználni, mert csak akkor ad a vasut kedvezményt, ha oda-vissza vált az ember jegyet. Csak

Pestre

Budapest

, nem adnak olcsóbb jegyet. Igy pedig nem érünk célt. Tavaly édes   is igy akart jönni haza fele , de bizony egész jeggyel jött ő istván napján.  

  Tegnap voltam a minisztériumban, de   és   is csak aug 28-án jönnek haza. Hanem, sajnos, attól félek, hogy   nem tud szolgálni s akkor   az ő helyére mehet. Iszonyúan bajban vagyunk szegény  . Most már haza jönnek azt hiszem, holnap. Irtam hogy jöjjenek s azóta nem válaszolnak. Az orvosok azt mondták hogy nem mehet hivatalba, de akkor mit csinál. Ha nem megy akkor   kicsinálhatjuk, hogy ő legyen a helyén, de ha nem, akkor is megpróbáljuk. De nagy baj, hogy már ilyen későn vagyunk, már szinte remélhetetlen, hogy rögtön bejusson akárhova is, pár hónapig szaladgálni szokott itt az ember, mig kap állást. Pedig   tandíjra kell 50 utiköltség, stb. Pár hónapig nem keres, az után pedig tanulni nem lesz ideje, ugy hogy tandij mindig kell s azt ő nem takaríthat meg, bár csak megélni győzzön.  

  Én aztán ujra meg ujra végigolvasom az összes leveleidet (aug.ban kettőt!) most is végig gyönyörködtem.  

  Jaj édes, édes. Az egészségedről-re gondolok én mindig félve és aggódóan. Ugy szeretném már ha itt volnál. Mennyi pénzed van még, haza tudsz jönni? mindig, mindig csak ezt mondom, de okosat nem írok, ugye édes!  

  Anna itt maszatol, rakosgat, most a konyhát szépíti, ablakot, ajtót. Itt ugy készülünk, mindenki, hogy szombaton este itthon leszel. Édes   elég erős, egészséges, de mióta a fiuk nincsenek otthon, mindent maga végez, azt ajánlotta nekem, hogy ha lehetne, szeretné ha cselédet így fogadnánk meg: neki is vásároljon a piaczon, ha nekünk megy, a kenyereit hordja el a pékhez, s küldhesse

[törölt]

« is »

ha ideje van s ő pótol egy a bérbe. Igy nekünk 2.50be jönne s ő is ki volna segítve, mert most nem kap sokszor pénzért sem a kit elküldjön a kenyérrel pl. házi dologra nem kell neki. – Tiszta ing van, de a gallért még most se küldtem el, már ujat kell venni, itt egy tiszta sincs. – Édes, nincs levélpapírod? -  

  Én is ölellek, csókollak milliószor.  

  nyugtalanok, csak a ölelem… pedig téged szeretnélek már egyszer tetőtől talpig végigcsókolni. Maradok a te mindig szerető urad. . Csók, csók, csók!