Móricz Zsigmond – Holics Janka (1904-09-15)

Bpest

Budapest

. 1904. szept 15.

Édes, édes

Jankám

Holics Janka

!

Olyan boldogan nyugodtan, derülten jártam

Gyöngyösön

Gyöngyös

*

Lásd a jegyzetét.

. S mind e nyugalom alapja ez volt: Azt hittem, hogy maga az én hosszu leveleim

*

Időben legközelebb álló hosszú, ismert Móricz-levelek:

után siet válaszolni. De jó, – gondoltam, – a mult héten nincs ideje rá, – hát válaszol vasárnap. Pláne levelet

*

A levelet nem ismerjük.

küldtem

Szerényi

Szerényi Sándor

*

Szerényi Sándor

(1858 k.–1927) evangélikus lelkész Antunovácon;

Szerényi Lajos

fia.

urral, – hogy hamarabb odaérjen. Ezt vasárnap délelött olvasta, hetfün reggel postára adja a választ. Az itt lesz kedden reggel, legkésöbb este.

Kedden reggel indulni akartam. Jön a postás s levelet hoz

édes apámtól

Móricz Bálint

, ki azt irja hogy nincs semmi baja. Most már szó volt arról is hogy ne menjek, [törölt]
« mert »
csak azért akartam menni, mert öt hete nem irt már. Én friss és jókedvü valék, – bár a maga levele nem jött, – gondoltam, még nem késő, estére itt lesz s mire hazajövök itt vár!

Elmentem. Szerdán délután jöttem haza. Villanyoson jöttem, ujjongva örömömben: itt a levél, a drága kis levél! Szinte vágtatva jöttem fel a lépcsön. Bejövök. Itt volt

Zsani

Szklenár Johanna Emília

néni, nagy vig diskurzusba kezdünk – én restellem szivem titkát elárulni, csak vártam mikor mondják, hogy – Leveled van! – Beszélünk csak beszélünk, kaczag mindenki.

Nagymama

Szklenár Jozefin

is bejött, ö is mulatott. – Egyszer aztán megkérdem: – Nem jött levelem?

– Nem. – Szólnak rá egyszerüen.

*

Holics Janka

levelét augusztus 14-én kezdi írni , de mint a szövegéből kiderül, csak másnap, augusztus 15-én fejezi be.

– Nem?!

– Vagy igen, valami szabó küldött árjegyzéket.

Rögtön elment a kedvem az egész világtól s bánatosan néztem meg a szabó reklámot, melynek egyik oldalán lista van: Mikor milyen ruhában kell megjelenni. Rögtön arra a sorra esett a pillantásom: Menyegző

Elolvastam a tervet s mindjobban lehangolva, elszótlanodtam. Kinos szorongás váltotta fel az elöbbi jókedvet.

– Hát miért nem ir? Baja van? vagy azt hiszi nincs szükségem rá, vagy neki nincs szüksége arra, hogy nekem irjon? Hogy lehet, hogy nem ir? Én már 3 levélre és 6 képeslapra várok választ… s ö egyszer sem vágyik ennyi idö alatt arra, hogy irjon?

Mondom ettöl kezdve egy szót se szóltam, komor és nyugtalan lettem.

Zs

Szklenár Johanna Emília

. néni rögtön felpattant és elment, vitte a

nagymamát

Szklenár Jozefin

is, pedig ö még akart maradni.

Én pedig az

édes apám

Móricz Bálint

állapotáról, – a mit ott se láttam rosznak, azóta se mondtam róla semmi roszat, – hamarosan anyi kellemetlent mondottam, hogy mindenkinek elromlott a kedve.

Azután mentem a szerkesztöségbe.

Pista

Móricz István

elkisért, néha megteszi és igen jól eldiskurálunk. Most egy pár szót szólottam hozzá, ezt is olyat:

– Nem is lesz belöled semmi. Minden tetted oktalanság. Mért kellett ugy köttetni ezt a könyvet? Kaptam ingyen nem ér egy hajitófát, de azért 10-

kros

[szerkesztői feloldás] krajcáros

iskolakötést rászántam volna. Te aztán elviszed a legelegánsabb könyvkötöhöz, bekötteted egy koronás kötésbe, – váltsd ki ha van pénzed. Egy hónapja ott van már, de ott is maradhat örökre. Nem lehet érteni; a leghaszontalanabb könyelmüség a mit csinálsz…

Effélét. Azután egy szót se.

A szerk-ben nem szóltam senkihez, csak egy kis parázs vitát csináltam valami irodalmi kérdésröl, leszidván a svindler kiadóczégeket egy olyan ur elött s olyan ügyben, a ki, s a miért aznap agyon dícsérte öket.

Este hazajöttem.

Pistát

Móricz István

ujra agyon szidtam, hogy nem tesz meg semmit, – több fiu nem volt itthon szerencsejükre. Akkor lefeküdtem s egész éjjel nyugtalanul aludtam.

Reggel

Dezső

Móricz Dezső

egy kicsit kizavart a hangulattalanságból, eldicsekedvén ö t. i. az egyetemi ügyeivel. Megválasztották féléves létére a segélyegylet disztagjává…

óriási korteskedés után!

[beszúrás]

Nincs tehetségem róla irni, – ha magának van kedve édes, pár sort irni neki, majd leirja ö alaposan.

Erre felrázva egy kicsit leültem az asztalhoz. Biztosra vettem, hogy a postás hoz levelet! És befejeztem a huszadik állatmesét: (A fehér ló.) Akkor uj dologba akartam fogni, de eszembe jutott, hogy

– Hát a postás nem jött. Kimegyek, megkérdem. Nem.

Erre aztán minden elkedvetlenitett. Széttéptem egy rakás műremek kéziratát, a többiek értéktelensége fölött lehangolódva behánytam a papirzsákba, megettem a konyhában két fött krumplit s egy fél

[...]

[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó

almát.

És bejöttem, és leírtam mindezt a sok izetlenséget, a legédesebb emlékü papirra…

Látja édes, ilyen eredménye van annak, hogy én – várok, és hiába várok. Most nem tudok semmit sem csinálni, mig maga nem ir.

Most várok tiz

frtot

[szerkesztői feloldás] forintot

a Franklintól[PIM], ha ezt megkapom s ha odáig maga megnyugtató levelet nem ir, holnap, pénteken este vonatra ülök s el megyek egy napra, hogy személyesen csókoljon

meg

[egyéni rövidítés] Móricz Zsigmond

téged

Zsigád

Móricz Zsigmond

[aláírás] Móricz Zsigmond

.

Móricz Zsigmond – Holics Janka (1904-09-15)

Boríték

Levél

Móricz Zsigmond – Holics Janka (1904-09-15)

Metaadatok

Kézirat adatai:

Boríték adatai:

Levél adatai:

Keletkezés:

A levelezésről:

Küldés:

Átvétel:

Elektronikus kiadás adatai:

Kiadás típusa:

A kiadásról:

Boríték

Levél