Szász Károly – Móricz Zsigmond (1900-03-04)

A   való személyes megismerkedés csak később jöhetett létre;   1900. október 5-én kelt levelében kéri  , hogy keresse fel és "mutassa be magát neki".  

Legifjabb   (1865–1950) író, drámaíró, kritikus, a jogtudományok doktora. 1888-tól a vallás- és közoktatásügyi minisztérium oktatásügyi szakértője az elnöki osztályban, a felső oktatásról könyvfejezetet írt 1900-ban. 1901 decemberében megkapta a miniszteri osztálytanácsos címet, 1905-től pedig az osztálytanácsosi kinevezést. 1903-tól 1906-ig a vallás- és közoktatásügyi minisztérium elnökségének vezetője, majd az irodalmi és tudományos osztály főnöke volt. 1910-től országgyűlési képviselő. Publikációi többek között a Fővárosi Lapokban[PIM], a Vasárnapi Ujságban[PIM], a Budapesti Szemlében és az Urániában[PIM] jelentek meg. Az utóbb említett ismeretterjesztő, tudományos folyóiratnál (1900. máj. 1.–1924) nem csak szerzőként, hanem társszerkesztőként is közreműködött 1901-2-ben, két évet. 1900-tól az Uránia Magyar Tudományos Egyesület[PIM] titkárává választották. 1891-től a Protestáns Új Képes Naptárnak[PIM] volt a szerkesztője. 1911-től az Irodalomtörténeti Társaság alelnöke. 1922-től a Magyar Tudományos Akadémia[PIM] levelező tagja, a Kisfaludy Társaság[PIM] tagja, 1917-től a Képviselőház elnöke.   szerint   1900 januárjában ír neki először levelet annak hírére, hogy ő lesz az évben az érettségi vizsga kormánybiztosa .     közbenjárása eredményeként kereste fel levelével már 1900 márciusában  . A Móricz-szakirodalom mindeddig úgy tudta,   csak 1900. augusztus 4-i levelében kéri   támogatását jogász és újságíró unokaöccse érdekében. Legifjabb     pályakezdésének alakulásában jelentős szerepet játszott: munka- és publikációs lehetőségeket termtett számára. Forrás: Paál Ferencz, "Legifjabb Szász Károly dr.", Magyar Szalon, 19. évf. 36. köt. (1901–1902): 1: 357–361.; Szinnyei József, Magyar írók élete és munkái, 14 köt. (Budapest: Hornyánszky Viktor császári és királyi udvari Könyvnyomda, 1891–1914), 13:440.; Kenyeres Ágnes, főszerk., Magyar Életrajzi Lexikon, 4 köt. (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1967–1994), 2:711.; Móricz Miklós, Móricz Zsigmond indulása (Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1959), 267., 479.