Móricz Zsigmond – Czakó Elemér (1900-01-28)

  Mélyen tisztelt  !  

  most kaptam nagybátyámnak, Dr.   egy levelét, melyben azt az örvendetes hirt izeni, hogy  , mélyen tisztelt Uram, engem ismeretlent, érdemetlent nagybecsü pártfogásába vett.  

  Sietek megköszönni, s továbbra is kérni szives jóakaratát, – s a menyiben genge erőmtől telik megpróbálok érdemetlennek nem mutatkozni rá.  

  Egyszersmind arról is értesit  , hogy célszerü volna, ha a szűcsmesterek remekbe készült bundái iránt érdeklődjem, s ez érdeklődés jó lenne, hogy olyan mértékben nyilvánulna, hogy legszebb mintáiktól, ha kell, brachiummal megraboljam őket.  

  Rendkivül sajnálom, hogy rögtön nem tehetem, – annál inkább mert privát gyönyörűség is volna egyuttal, a mennyiben eddig is csak az ürügyet kerestem, hogy ezt megtehessem, – de itt ülök lekötötten a szörnyü magányhoz, Zemplén egy kicsi , s lehet, hogy egész a legközelebbi Vasárnapig nem mehetek vissza.  

  Azomban abból az elvből kifolyólag, hogy „ha ló nincs…” átalakítva „ha bunda nincs litya is jó”, itt helyben kezdtem el kutatni a népi müvészet valamely ága után, s arra a meglepő eredményre jutottam, hogy soha életemben olyan szép szövést még nem láttam, mint a hogy itt és kivált a szomszéd szőnek. Itt van pl. előttem egy kis takaró kendő, kb. 50 cm. hosszu 30 cm. széles, van benne öt széles, tiz keskeny csik, a szélesek mind külömböző mintájuak, a keskenyek párosak. Hat szinnel, és olyan izlésesen összeválasztva, hogy igazán meglepi az embert; a szövet is, a disz is pamut, de egy sáv selyem. Az egész valósággal müvészies kivitelü. Megpróbáltam megszerezni, de a kis szomszédasszony, a gazdája, azt felelte vissza, hogy hátha aranyba takargatnám, tán ?  

  Ha volna valami értéke lerajzolgathatnék a héten egy csomó szebb mintát. Külömben már hozzá is fogtam, s azt vettem észre, hogy egészen más a nagy abroszok diszitő stilusa, mint a kis kendőké. Amazok egyszerübb és kevésbbé változatos, mozaik diszre emlékeztető sávokkal vannak beszőve, legfeljebb a rozmaring ág, ez is az egyszerűbb ha disziti; mig a kis ételtakarók nagyon dus és nagyon egyszerü mintákkal gazdagok.  

  Roppant sok a változat. Egy-egy kendőn öt-hat, abroszon 10-15 sáv, és majd mind külömböző, mintha csak nem tudta volna hova rakni le a gazdagságát a szövő asszony. Jelvies disz is van. Pl. egy katholikus asszony abroszán a sziv és kereszt, stilizáltan összefonva, – a reformátusoknál már nem igen van, itt inkább a virágra emlékeztető disz a gyakori.  

  De bocsánatot kérek a hosszas csevegésért, ha azomban felettébb igen nagy unalmat nem okozok vele, – máskor is.  

  Maradok a mélyen tisztelt    

  alázatos szolgája  

   

  . 1900. jan. 28.  

  (Zemplén.)  

  Vasárnaptól Kigyó u. 43.