Móricz Dezső – Móricz Zsigmond (1902-11-25)

  Kedves  !  

  Kezdem tapasztalni, hogy semmitsem kapok amit kértem, ne tehát hogy most megint kérni akarok és azért irok, hiszen már tudom, hogy "ahol nincs ott ne keress." De megis nem tudom visszatartani a keserüségemet amiatt, hogy ötötök közzül valaki meg nem tudja irni, hogy ne várd, nem tudunk küldeni, hanem hagyjátok, hogy mindennap nézzem a postát s várjam a megérkezését izgatottan. Képzeld a helyzetembe magadat! Olyan rosz a nadrágom s hét óta, hogy restellek ki menni benne. Már két vasárnap emiatt nem is voltam templomba. Napról-napra magamnak kell összehuzgálni hogy a lábravalóm ki ne csüngjön. E mellett még titkolni, nehogy észrevegyék akár   bátyám akár osztálytársaim. Tornázni nem tudok miatta stb. Ezek mind olyanok amik bizony elkeseritik az embert. A   féle ujasnak is kikopott az uja elöl a sok használástól, azt sincs mivel leváltanom. A keisert nem használhatom mert a nyaka nagyon rosszul áll. A czipőm egyik párt ujra talpaltatni és

foldatni

[bizonytalan olvasat]

kellene, a másikat, amit most küldtél vissza hasonlóan

foldatni

[bizonytalan olvasat]

. 6-án bálunk lesz, de én nem mehetek el I szer mert nincs ruhám II szor, mert nincs pénzem, pedig   bátyám vendéget is hivott egy leányt . A nagy rokkot is haza vitted pedig olyan hidegek vannak, hogy a jeget hordják a vendéglő pinczéjébe. A   Bátyámét veszem néha magamra aminek persze sem ő, sem   nem örül. Még csak a kalapom is meg akarja tagadni a szolgálatot.  

  Persze mindezeket nem azért írtam le, hogy szánalomra inditsalak benneteket, már az nem is czélom, tudom, hogyha lenne othon pénz, már régen kaptam volna ruhát.  

  Az bánt nagyon, hogy hiába írok annyiszor, még csak egy sor választ sem kapok. Legalább   ur írhatn

[törölt]

« á »

a, neki csak van ideje?! ugy sem hiszem hogy nincs.   is egész nyugodt lélekkel írhatna sok dolga felől, habár deczember 15-én lesz is a vizsgája. Tudom ugy sem tanul örökké. Te rád nem szólok, te ugy sem írsz. Hanem az a bajotok, hogy nem jut esztekbe , csak ha egy-egy levelemmel felbosszantalak, akkor is rövid ideig.  

  Vagy talán   beteg? s azért nem irtok? De akkor annál inkább kellene írni. Hogy kivánhatjuk, hogy itt   Bátyámék bajlódjanak velem, ha még ti rám

[törölt]

« nem »

se gondoltok?  

  Már vagy három nap óta olyan izgatott vagyok miatta, hogy nem tudok tanulni, aminek a következménye az, hogy ma beszekundáztam számtanból. Szinte kezdek hinni a babonában, az álomban. Rázsóné ugyanis azt álmodta, hogy   látta amint a szoknyáját olyan vékonyra szakgatta, hogy a szála ért s akkor ráfeküdt s elaludt stb.  

  Bizony mondom ha most sem fogtok írni én nem tudom mit csinálok, de hogy én sem fogok többet írni, arról megvagyok gyöződve.  

  Azt sem tudom éltek-e vagy nem? Van-e munkája és egéssége vagy nincs

[törölt]

« . »

 ? A gyerekek hogy vannak?   Bátyámat az is érdekelné, fent volt e most   s mit végezett veled stb.  

  Isten veled  

  csókol szerető testvéred  

   

  1902 Nov 25.