Móricz Zsigmond – Pallagi Erzsébet (1906-06-16)

  jó !  

  Soha, soha nem hittem volna, hogy én, én a ki a s családomért

[törölt]

« mindig »

anyira rajongtam egész életemben s

[törölt]

«

[...]

[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter

»

ma is ugyanazzal a végtelen szeretettel vagyok tele, – ilyen viszonyba kerüljek édes   s  . Ilyen hetet érjek, mint a mostani volt.  

  Másfél év tapasztalatai s különösen ennek a kinos, keserves, lelki vivódásban telt hétnek gondolatai megvilágitották előttem, mi az ellentét, mely ilyen helyzetet idézett elő.  

  Mikor én megházasodtam, s az ők befolyása alatt is, azzal a felfogással vettek részt szivem örömében, hogy családunk egy taggal meggyarapodott, édes anyáméknak egy nagy lányukkal több van

[törölt]

« . Pedig nem »

, s igy minden marad a régiben, csak többen vagyunk mi gyermekek eggyel.  

  Pedig a természet rendje szerint az történt hogy egy fiuk kilépett a család köréből és kötelékéből s egy teljesen egyenrangu külön álló családot alapított, a mely a legszorosabb erkölcsi viszonyban áll

[törölt]

« nagy »

[bizonytalan olvasat]

a régivel, de külömben anyira külön és magában álló, mint mikor a gyümölcs leesik a fáról, jó földre talál s uj fa lesz belőle, mely az

[törölt]

«

[...]

[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter

»

anya fáéhoz hasonló gyümölcsöket terem.

[törölt]

« Egy faj a két fa, de egymásho »

 

  Bizony édes jó  , én épen olyan család apa vagyok már, mint  , épen ugy meg van a magam gondja mint ő neki s épen ugy nem segithet nekem az én magam családi kisebb, nagyobb bajainak lebonyolitásában egyébbel, mint ha tanácsot kérek jó tanáccsal s szerető apai szivével, – mint én nem segithetek ő rajta mással csak erkölcsi és szivbeli segitéssel. Az anyagi ügyeink, sajnos olyan dermesztően szükek, hogy csak azzal segithet egyik a másikon, ha

[törölt]

« nincs »

nem számit reá.  

  Nem szivtelenség, nem tiszteletlenség, nem fösvénység, nem alacsonyság vitt rá, hogy a mult vasárnap nem adtam kölcsön azt a bizonyos öt forintot, a mi aztán olyan nagy elkeseredést okozott és olyan haragot ellenünk, – hanem az hogy meg akartam menteni a két családot végre attól a kínos feszültségtől, a mi az ilyen anyagi összeköttetéseket kiséri

[törölt]

« , mert »

[törölt]

« é »

n, mint

[törölt]

«

[...]

[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter

»

nagyon jól tudják édes jó ,

[törölt]

«

[...]

[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter

»

rettenetes anyagi helyzetben élek, sokkal rosszabban mint édes apámék, rosszabban, mint akármelyik öcsém is fog valaha. Nekem nincs biztositva a holnapom

[törölt]

« sem »

egyébbel csak ha ma takarékoskodom a holnapra (bár volna már miből!) Nekem nincs állásom, nincs jövedelmem, a szerencse és véletlen

[törölt]

« sorsom »

alapja

[törölt]

« . De én s ebből a keserves, kinos »

a jelené pedig majdnem semmi és mégis élnem kell, még pedig már elég terjedelmes családi életet.  

  Én nem panaszkodom, mert az   neveltje vagyok s főelvemmé lett, hogy a szük családi körön sohase vigyek kivül semmi gondot. És én a magam családjá

[törölt]

« val »

ugyanazt a végtelen benső szeretetet és áldozatkészséget érzem, a mit

[törölt]

«

[...]

[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter

»

addig is éreztem, mig az   családjának voltam tagja. És ha akár szüleim, akár testvéreim közül bármelyik

[törölt]

«

[...]

[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó

»

[törölt]

« valami nagy ok miatt »

tagjává lenne az én családomnak,

[törölt]

« azt »

bizony én is, a feleségem is épen olyan megelégedetté és boldoggá igyekeznénk tenni, mint a többieket. De odáig sem a magam, se a feleségem családjának többet nem adhatok, mint a mit önkényt tudok adni.  

  Édes jó  . Nem tudom elmondani, milyen szörnyü hét volt ez a mostani reám. Igen fontos és sürgős dolgokat kellett elvégeznem, írnom kellett s bárhol voltam, bármin dolgoztam, örökké ez a

[törölt]

« gond »

szoritotta vasmarokkal a szivemet. Az én édes jó   szerető

[törölt]

« anyai »

szivéhez fordulok és kérem ha valamit megbántásnak vettek, bocsássanak meg, mert ez volt az oka s ezt az okot elháritani már a jó isten sem teheti, ne is tegye s ezen az okon a jó isten is csak ugy segithet, ha megáldja munkámat a mikor én több jelét adhatom szeretetemnek mint most.  

  Csókolom.  

  . 1906. jun. 16.